JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


Párbeszéd-ima 2010. 03. 14.

Párbeszéd-ima

"Ez az én parancs(olat)om, hogy (úgy) szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Ennél nagyobb szeretet senkiben sincs, mintha valaki lelkét adja oda barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha megteszitek azt, amit én parancsolok nektek.  Többé nem mondalak titeket rabszolgáknak, mivelhogy a rabszolga nem tudja, mit tesz az ő ura. Titeket pedig barátoknak mondottalak, mivelhogy mindeneket amiket hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek (megismertettem veletek)." János15.12-15


Párbeszédima
Budapest Gazdagrét


Jézusom! Mit üzensz nekünk a 2010. március 14-i szentmisénk alkalmából?

"Drága gyermekem!

Amit most mondok neked, azt mindenkinek mondom, aki csak jelen van ezen a szentmisén és úgy éli meg, hogy nehéz a keresztje.
A lelked te magad vagy. A teremtésed hajnalán úgy ragyogtál, olyan fényes voltál, mint a legcsodálatosabb, legtisztább gyémánt. Az Isten ragyogott át rajtad a maga valóságával. Szinte Istennek élted meg magad. Volt is bátorságod arra, hogy ezt rögtön kipróbáld, hogy milyen is az, mikor a lélek Isten fényében ragyogva nagynak éli meg magát. Elfordultál a Fénytől és az a tiszta ragyogó lélek elvesztette a Fényét, az Istent. Már el is indult a maga választotta úton a sötétség felé. Így lettél testben megszületett lélek, aki a sötétben nem lát jól.
Aki nem lát jól a sötétben, nem tudja hová lép. Sokat bukdácsol. A szellemi sötétségben, ahol Isten fénye hiányzik, ahol a lélek nem tudja kibe is kapaszkodjon, kihez is mérje magát, a fájdalmak, szenvedések sorát éli át. Nem is tudja, hogy ő kicsoda, addig, amíg a szenvedések el nem juttatják arra a pontra, hogy olyan lelki fájdalmat él át, hogy tudatosodik benne, hogy nem jó helyen van.
Mikor ráébred arra, hogy nem a sötétséghez tartozik a hontalanság érzése járja át, és keresni kezd valamit, vagy Valakit. Azt még nem tudja pontosan, - mert keresés közben jön rá -, hogy tulajdonképpen azt keresi Akitől elfordult. Ezért jöttem Én a Földre le, hogy a hazavezető utat felkínáljam, és elétek éljem, hogy megmutassam, van megoldás, van kivezető ÚT a nyomorúságból, a sötétségből annak a léleknek, aki ráébredt arra, hogy Célt tévesztett.
Rájött arra, hogy milyen fontos a lélek tisztulása, gyógyulása. Közben megtapasztalja tettének következményeit, hogy elfordulni milyen könnyű volt, de a visszajutás már nem megy egyedül, csak Isten segítségével. Rájön, hogy Isten nélkül milyen gyenge és sebezhető. Milyen nagy árat fizet azért az Isten, hogy a lélek hazajuthasson.
A Földön élő léleknek szüksége van a szenvedésre ahhoz, hogy csiszolódjon. Hogy értékesebbé váljon. Hogy fényesebb és ragyogóbb legyen, mint egy igazgyöngy, amit a kagylóban lévő pici kis állat hoz létre szenvedése és verejtékezése által, mert meg akar szabadulni attól a piszoktól, ami nem hagyja őt élni.
Így tisztul a lélek is. Időre van szüksége ahhoz, hogy végleg hazatérhessen, hogy megnyugodhasson, és boldog lehessen amellett az Isten mellett, akit egyszer elhagyott. A léleknek fájnia kell ahhoz, hogy ne érezze jól magát ott, ahová nem tartozik, hanem csak abba a létformába, ahová eredetileg teremtődött.

Megáldalak benneteket Lelkem Ragyogásával, Lelkem Erejével, hogy bátran tudjátok elhordozni az élet nehézségeit.


Szeretlek benneteket, és kedvesek vagytok Nekem!"





Lóky Valéria


"Békességet hagyok nektek, az én békémet adom nektek, nem úgy adom nektek, amint a világ adja." János14.27.



Vissza az oldal tetejére




FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2018.03.16-án.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe