JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE

Prédikáció

Kedves Testvéreim!

Mintegy tíz éve történt, hogy egy vidéki város Hang-csoport vezetőjével egy nagyon szeretetteljesnek induló kapcsolatom szakadt meg.
Bár nem állapítható meg teljes bizonyossággal, de az apropóját valószínűleg az adta, hogy egy húsvéti, több egymást közvetlenül követő szentmisén megélt lelkülete nem talált bennem teljes egyetértésre.
Bizonyára csak elhatárolódni tudott arra a Hang-ból elfogadott látásmódomra, amelyben azt fogalmazza meg Jézus, hogy: "Hozzám nem szertartások, hanem magatartások hoznak közelebb." (25/2541.)
Amelyben azt tanítja Jézus, hogy: "Egyházakon keresztül soha nem jutsz el Hozzám!" (25/2491.)
Valószínűleg az sem segített ezen a helyzeten, hogy a közössége tagjainak azt javasoltam, hogy az összejövetelük idejét nagy részben lefoglaló kötött imák mondása helyett inkább a gondolkodás-átalakításra jobban ösztönző evangéliumi szövegelemzés mellett döntsenek.

Hasonlóképp éltem meg az egyik Bokor portai tanulásunkat követő beszélgetésemet, amelyben az egyik volt testvérünk már hazafelé menet mesélte nagy lelkesen az imaközösségében tapasztalható lelkületet. Elmondta, hogy hány gyertyát gyújtanak, hány rózsafüzér imát mondanak, és miképp fűzik imáikba a hittitkokat.
Viszont nem nagyon lelkesedett akkor, amikor azt kérdeztem, hogy párbeszédimát mondanak-e.
Végül is háromszor kellett megkérdeznem ugyanezt, mire egy kissé kelletlen - igen, azt is - válasz megszületett.
Gyanítom, hogy mint a Hang közösségébe is járó, de elsősorban imádkozni akaró testvérként csak azért mondta, hogy a további idevonatkozó kérdések feltevését valahogy megakadályozza.
Ez a volt testvérünk már régóta nem jár és nem tanul közöttünk.

Még egy történetem van bevezetésképpen.
Az elmúlt évben néhányszor megfordultunk Robi barátommal egy vidéken élő Hang-tanítványnak mutatkozó testvérünknél, aki - mint később kiderült - rendszeres látogatója volt valamely más felekezetű helyi imaközösségnek.
Ebben a közösségben is a legnagyobb hangsúly a közösen mondott rózsafüzér imán volt.

Testvérek!

Lehet, hogy nem éppen a legbölcsebben, de soha senki előtt nem titkoltam, hogy mennyivel értelmesebbnek, emberibbnek és szeretetteljesebbnek gondolom a Hang tanítása által felkínált párbeszédimát a kötött imáknál.
Teszem ezt annak tudatában, hogy az Istennel való kapcsolat benső szabadságát élem meg kibomlani a Jézussal folytatott párbeszédimában.
Természetesen nem tagadva a kötött imák Istenre hangolásának nélkülözhetetlen szerepét, amelyről a Hang 30/3099-es levele így beszél:
"A rózsafüzér egy olyan imaforma, amelyben a Mária iránti szeretet, mint keret, az Én jézusi életem bizonyos eseményeit hordozza. Aki így imádkozik, az valóban lelkét az Istenhez emeli!"

Ugyanakkor Jézus a Hang 23/2320-as levelében hozzáteszi:
"A PÁRBESZÉDIMA a mai kor emberének egyik legalkalmasabb imaformája ahhoz, hogy ne csak Hozzám emelje a lelkét, de párbeszédet kezdjen Velem, Jézussal."

Így amit én az imaformákban sorrendbe állítottam, azt ez a volt testvérünk leszólásnak hallotta.
Ezt aztán kellő kioktatással a szememre is vetette abban a levélben, amelyben a hamis tanítóként való megbélyegzésem szinte dicséretnek számított.

Ennek ellenére a jövőben sem titkolom azt, hogy nem tudok lelkes hallgatója lenni azoknak a beszámolóknak, amelyekben a különböző hazai és külföldi
templomok szépsége, nagysága, gazdagsága, és a bennük lévő szobrok és szentképek által élik meg a hívek az Isten jelenlétét a vallásukban.
Nem hiszek a különböző "szent" tárgyak és szobrok simogatása, érintése általi Istent imádás látásmódjában.
Persze, ha mások az Istenhez való tartozásokat ezekben élik meg, úgy azt szeretettel tudomásul veszem.

De nekünk, Jézus Hang-ja tanítványi közössége tagjainak bizony komolyan kell venni azt, amit Jézus a Hang 10/779-es levelében tanít:
"Én elsősorban nem bámulandó, csodálandó, még csak nem is imádni való vagyok, hanem követendő!!!"

Természetesen a párbeszédima elfogadásának van egy nélkülözhetetlen feltétele. Nevezetesen az, hogy a Jézus által kért gondolkodás-átalakítás segítségével, az evangéliumi Jézus megismerésével az Általa tanított erkölcsi rend alakuljon ki a fejben.
A valóságnak az a rendje, amit Jézus a szőlőműves, a szőlőtőke és a szőlővessző hasonlatával mutat be.

Testvéreim!

Jézus ebben a tanításában az Atya és Jézus, valamint Jézus és az ember erkölcsi létének a kapcsolódását magyarázza.
Azt magyarázza, hogy a szeretetben úgy tartozik az ember Jézushoz, amint Jézus tartozik a Szentlélek által az Atyához.

Ugyanezt Jézus a Hang-ban így tanítja:
"Isten és ember létazonosságban vannak egymással az erkölcs területén. Vagyis EGYUGYANAZ A LÉLEK boldogítja MINDKETTŐT!" (22/2222.)

Ez a boldogság, ez az élet nem más, mint Jézus tanítása, amely az erkölcsi élet egyedüli hordozója.
Ez a tanítás a szőlőtőből árad, és gyümölcstermővé teszi a szőlővesszőt, ha az a szőlőtőn megmarad.
Mi több, az Atya minden gyümölcstermőt megtisztít, hogy több gyümölcsöt teremjen. Azon munkálkodik, hogy a Jézust Életként befogadott embert a megkötözöttségeitől megtisztítsa, a beteg és elroncsolt lelkiismeretét meggyógyítsa.

Eközben mit meg nem tesz a vallásában félrevezetett ember, hogy az Istenhez tartozását, az önmaga megtisztítását a vallása előírásainak betartásában élje meg.
Rendszeresen templomba jár, böjtöl és adakozik. Amikor csak teheti, a kötelező imákat, gyónásokat elvégzi. Elhiszi azt, amit a papjai mondanak. Mindig engedelmes és egyre buzgóbb hívő marad.
Elhiszi, hogy attól tisztul meg, hogy mindattól, ami a lelkét bepiszkítja, önmagától - a vallási életébe menekülve - távol tartja.

Pedig Jézus elég egyértelműen mondja, hogy az Atya az, aki a vadhajtásoktól a szőlőtőn megmaradókat megtisztítja.
Nem az ember az, aki erre képes, hanem az Isten Igéje, amely a bűnt az ember lelkéről eltávolítja.

Ezért Jézus a tanítványoknak mintegy megnyugtatásul mondja:
"ti már tiszták vagytok az ige által, amit szóltam nektek." (Jn 15;3)

Ehhez viszont a Jézus felől áramló élettel szemben befogadóvá kell válnia az embernek.
Igen, mert "aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem." - mondja Jézus a János evangéliuma 13;20-as igéjében.


Testvéreim!

Jézus, mint az élet forrása, a tanítását állapotszerűen kínálja, árasztja.
Csak az emberen múlik az, hogy ezt befogadja, és ezt a gyümölcsöt eredményező életet megtartsa, ápolja.
Ennek pedig az egyik legfontosabb eszköze a párbeszédima!

Jézus nem véletlenül és nem elhanyagolható vagy éppen alapjaiban átértelmezhető módon tanítja az imával kapcsolatban azt, hogy:
"amikor imádkoztok, ne legyetek kétszínűek, mint akiknek az a kedves, ha a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkoznak, hogy mutogassák magukat az embereknek." (Mt 6,5)
"Hanem te, amikor imádkozol, menj be a kamrádba, zárd be az ajtódat, és imádkozzál titokban Atyádhoz," (Mt 6;6)
"Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót," (Mt 6;7)

Ezért aztán minden keresztény és minden önmagát jézusinak gondoló embernek végre komolyan kellene vennie azt, hogy az ima nem az ájtatos szavak végtelenségig való ismételgetése.
Ahogy a Hang a 24/2351-es levelében írja: "nyújtom ma, az utolsó időkben nektek a PÁRBESZÉDIMÁT, mert ezt látom ma legalkalmasabbnak arra, hogy ne szent szavak üres szajkózása legyen az imátok, hanem személyes beszélgetés Velem,"

Igen, mert az Isten Királyságában az angyalok is imádkoznak, de az imájuk tartalma nem a Miatyánk, az Üdvözlégy, Mária és a Hiszekegy folyamatos mantrázása.
Az Isten Országában az angyalok imája a szellem szeretetben való gondolkodása. Az Istenből merített szeretet szándéka és akarása.

Az ima itt a Földön nem más, mint Jézus bennünk való ÚT-ja!
Az Isten életének az áradása!
Az egyetlen Igazság hitté válása!

Az ima a Jézus által bemutatott életforma!
Az Isten általunk való szeretetének a megtapasztalása!
Az ima nem csupán a lelkem Istenhez emelése, hanem az Istenben való élet boldog megnyerése!

Az ima partneri kapcsolat az Istennel, amit így tanít a Hang a 26/2562-es levelében: "én mindig a tartalmat nyújtom felétek. A formát nektek kell megválasztani az Általam nyújtott tartalomhoz. Így vagytok PARTNEREIM, BARÁTAIM, és nem alattvalóim."

Pontosan az ima által tudom dicsőíteni Jézust azáltal, hogy az igéjén keresztül befogadom.
Úgy fogadom be, hogy Ő életem célja és értelme, az Isten Országának a levegője.

Az ima szabadság és lélegzet!
Benső béke és boldog szeretet!
Az ima az ellenséget, a felebarátokat és a testvért szerető szív dobbanása!
Az életnek, mint az erekben áramló vérnek az áradása!

Mindennek alapja, ami emberré teszi az embert, mert általa az el nem veszíthető boldogságunkat, Jézus Krisztust célozzuk meg.

Az Égi Békét itt a Földön!

Ámen.

Szabó János

Vissza az odal tetejére