JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


A Pál-i tanításról

TANÍTVÁNYOK > Közösségünk lelki kincsei.

2006, május 20, szombat

A Pál-i tanításról

(A Bokor-portán elhangzott előadás átdolgozott változata)

Kedves testvérek!
Mi, akik Jézust tanulásunkban az evangéliumot olyan döntően fontosnak látjuk, azt is tudjuk, hogy a Bibliában, - ahogy a Hang fogalmazza meg - "sorolni kell" !
Mit jelent az, hogy "sorolni kell"? Ez azt jelenti, hogy az Újszövetség nem azonos az Ószövetséggel. Mi tehát nem látjuk egyenlő tartalmúnak, egyenlő fontosságúnak, egyenlő súlyúnak az Ószövetség tartalmát az Újszövetséggel, mert megértettük azt, hogy az Ószövetségben a próféták csak úgy tudták megfogalmazni az Isten tanítását, ahogy arra képesek voltak. Azt is tudjuk, hogy azért fogalmazták meg úgy, ahogy megfogalmazták, mert a gondolkodásuk nem volt átalakítva. Még nem volt kihez átalakítani, hiszen Jézus még nem született meg.

Amikor Jézus azt mondja, hogy "alakítsátok át gondolkodásmódotokat", akkor nem azt mondja, hogy Buddhához vagy valaki máshoz alakítsátok azt, hanem hogy Hozzám, Jézushoz. Tehát amíg a próféták nem tudták Jézushoz alakítani a gondolkodásukat, addig nem is lehetett rend a fejükben!
Kapták a sugalmazásokat, és az ő értékrendjüknek - ami Mózes értékrendje volt elsősorban - megfelelően fogalmazták meg azokat a gondolatokat, amelyeket az Isten sugallt nekik.
De ebben az Újszövetségben nemcsak a négy evangélium van benne, hanem benne van Pál is. Pál tanítása, terjedelmében tán több is, mint az Újszövetség négy evangéliumának a terjedelme. Mi mégsem foglalkozunk,- szinte semmilyen szinten - vele. Csak azon a szinten találkozunk Pál tanításával, amikor a Hang idézi, hogy Pál valami ilyen vagy olyan gondolatot fogalmazott meg, Jézus sugallatát jól értve. Akkor viszont átvesszük ezeket a gondolatokat.

De Pál tanítását, az ő gondolkodását mi bizony nem ismerjük. Mondhatnám azt is, hogy nem sokat tudunk róla. Ez azért van, mert nem foglalkozunk vele. Kicsit sajnáljuk az időt tőle. Igenis, sajnáljuk az időt, mert elhittük a Hangnak azt, hogy Jézusra figyeljünk és ne másra. Ezért nem olvassuk a Péter levelét, a Jakab levelét, a Fülöp levelét, és nem olvassuk a Jelenések könyvét sem, mert ez mind-mind olyan tanítás, amit nem Jézus fogalmazott meg!
Mi Jézus szerint akarjuk a gondolkodásunkat átalakítani, nem Pál és nem Jakab szerint. Persze időnként idézünk tőlük és ezáltal időnként találkozunk velük, de alapjában véve nem tartjuk annyira fontosnak a tanításukat, hogy ezzel behatóbban foglalkozzunk.
Nem így a kereszténység!
Azért nem a katolikus egyházat említem, mert a "kereszténység" gyűjtőszó alatt minden egyház, kivétel nélkül lényegét tekintve Pál tanítására épül. Legyen az református, katolikus, vagy baptista egyház. Ha az Újszövetséget egy egésznek tekintjük, akkor az Újszövetségből egy óriási értékeltolódással nem Jézusra, hanem Pálra építenek. Időnként Jézus is, meg az evangéliumok is előkerülnek - amennyiben azok Pállal összeegyeztethetők.
Tehát, valami fordított értékrend született! Mindannyian, akik itt vagyunk, valamilyen egyházból jöttünk, és többé-kevésbé találkoztunk már a különböző egyházi tanításokkal és prédikációkkal, ahol Pál és Pál, és Pál és Pál van idézve.
Olyannyira, hogy ma már elmondható, hogy a keresztény egyházak tanításai, Pál gondolkodása nélkül nem érthetők meg!

Pál gondolkodása nem Jézus gondolkodása! Ezért arra gondoltam, hogy egy kicsit többet kellene tudnunk erről. Ismerkedjünk egy kicsit Pál tanításával, Pál gondolkodásával, hogy miben is különbözik az evangéliumi Jézus tanításától, amit mi már - merem mondani- igen jól ismerünk.
Nem áll a rendelkezésemre valami széles ismeretanyag, de ahhoz, hogy valami ízelítőt kapjunk Pál gondolkodásából, ahhoz talán elég. Amikor összeállítottam az anyagot, láttam, hogy az egy nagyon vékony szelete Pál gondolkodásának, Pál látásmódjának. Amit Pálról már megfogalmaztak, az egy nagyon nagy könyvespolcnyi felületet betöltene. Így ha valakit érdekel, az belemerülhet. Én itt nem egy átfogó látásmódot tudok Pálról kínálni, hanem egy kicsi, de döntő szeletét. A megváltással kapcsolatos látásmódját tudom felkínálni, hogy hogyan gondolta Pál a megváltást - miért gondolta úgy a megváltást?

Arra gondoltam, hogy mivel a Pál megváltás-teológiája, (mert ez egy teológia) ami mindenféleképpen tartalmazza az "áteredő bűn" tartalmát; - és az áteredő bűn tartalma Ádám és Éva bűne nélkül nem tárgyalható - többé-kevésbé már benne vagyunk abban a gondolatkörben, ami a "Fránya alma" c. írásomban van megfogalmazva. Így most ezeket a kérdéseket is megbeszélhetjük.

Azt hiszem, Pál megváltás-teológiájánál is igaz az, hogy semmiféle tanítás - márpedig Pál gondolatai tanításban fogalmazhatók meg - nem választható el a tanító személyétől. Mi Jézusnál is ezt tesszük, mert amikor a tanításával foglalkozunk, akkor a személyével is foglalkozunk. Így a személyén keresztül tudjuk megérteni a tanítását és a tanításán keresztül a személyét. Így Jézusnál is igaz az, hogy ha a tanítását megértettük, akkor a személyét is megértettük. Ha a személyét megértettük, akkor valamit megértettünk a tanításából. Ez Pálra is és minden tanítóra igaz.
Ezek szerint a tanító személye - minden tanítóé - képes magyarázni a tanítását és a tanítás a tanítót. Ezt Jézus esetében úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy a végtelen és örök szeretet tanítója, maga a végtelen és örök szeretet! Jézus esetében - ebben az egyetlen egy esetben - a tanítás és a tanító egy és ugyanaz. Minden más esetben, amikor emberről van szó, különbség van, mert senki sem képes a tanítását ember létére az életével azzal a tökéletességgel bemutatni, amit a tanítása hordoz. El tudja mondani, hogy mi a jó, csak éppen tökéletes pontossággal megélni, bemutatni nem tudja. Ez alól természetesen Jézus az
egyetlen kivétel.

Kicsit ismerkedjünk meg Pál személyével! Nézzük meg, hogy ki is ez a Pál és hogy is került a képbe. Az ApCsel-t (az Apostolok Cselekedetei-t) Lukács írta. Azt is tudjuk Lukácsról, hogy Pál tanítványa volt és Pállal nem egy térítő körutat tett Kis-Ázsiában. Tudjuk, hogy Lukács orvos volt, aki aztán később érdekes módon otthagyta Pált Azt nem lehet tudni, hogy miért, és azt sem, hogy , aki ki van téve Pál tanítása hatásának olyan mértékben, hogy éveken keresztül együtt jár vele, hogyan képes leírni azt az evangéliumot, amelyből Pál tanítása, úgy ahogy van, kimarad. Tehát azok a szempontok, amelyek szerint Pál gondolkodik, nem lelhetők fel Lukács evangéliumában.
Az ApCsel-nél Pállal, mint Saul-lal (hiszen úgy hívták annakidején) először István megkövezésénél találkozunk. Itt az van leírva, hogy "a megkövezésnél ő volt az, aki vigyázott a megkövezők ruháira". Na most, aki ifjú létére a megkövezők ruháira vigyáz, az lelkületében magától értetődően egyetért azokkal, akik köveznek. Ő tehát azért volt ott, mert azt csinálták, amivel nagyon-nagyon egyet tudott érteni.
Származását tekintve tudjuk, hogy farizeus családból származott és ő maga is farizeus volt. Szegény sem volt, és még egy adalék mindehhez: hogy római állampolgár volt Azt, hogy hogyan és miként, nem tudom, de római állampolgár volt. Összegezve tehát: farizeus volt és római állampolgár.

Az, hogy farizeus volt, mit jelent az ő esetében? Azt, hogy a farizeusok bizonyos értelemben elkülönültek az írástudóktól. De különbségek voltak közöttük is. Főleg abban a tekintetben is, hogy ki mennyire volt iskolázott. De Saulról el lehetett mondani, hogy rendkívül magasan képzett farizeus volt. Ez nemcsak az akkori általános, tudományos és kulturális ismeretekre vonatkozott, hanem elsősorban a vallás - Törvény ismeret - tekintetében fogalmazható meg.
Damaszkuszi megtérését követően Arábiába ment (amikor Damaszkuszból elmenekült), az akkor élő legjelentősebb tanítóhoz, Gamálielhez, és nála tanult három évig.

Amit érdemes még róla tudni, az az, hogy mielőtt Damaszkuszba indult, hogy a keresztényeket üldözze, - mert égett a vágytól, hogy elpusztítsa őket - ahhoz, hogy Damaszkuszba elmenjen, ő maga kért írásbeli utasítást. Tehát nem a főpap utasította őt; hanem ő ment a főpaphoz, hogy adja neki írásba, hogy el kelljen neki mennie Damaszkuszba, hogy az ottani gyülekezetet megtisztítsa a keresztényektől. (Ez a megtisztítás azt jelentette, hogy rabláncra fűzi őket és viszi őket a börtönbe.) Szenvedélyesen, szinte fanatikusan üldözte-pusztította Saul a Jézust követőket.
Igen ám, de azt is tudjuk, hogy Damaszkusz felé az úton Saulnak lett egy Isten-élménye. Akkor még úgy hívták, hogy Saul. A következőképp írja le az ApCsel: Saul egyszer csak egy csodálatos fényt látott maga előtt, mire leesett a lováról, miközben ebből a fényből hangot hallott.
Tehát nem arról van szó, hogy Jézussal, a földi életében találkozott volna Saul, mint emberrel, hanem fényt látott, és a fényből hangot hallott. Nagyon fontos, hogy mi az, amit mondott Saul-nak az Isten. Ez rendkívül fontos. Annyit mondott neki Jézus, hogy "Saul, Saul, mit üldözöl engem?" Saul erre megkérdezi, hogy "Ki vagy, Uram?" A válasz: "Én vagyok, Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj be a városba és ott megmondják neked, mit kell tenned." A jelenség eltűnik, Saul a földön fekszik, és nem lát. Megvakult. Úgy kellett bevezetni őt Damaszkuszba, és ott három napig vak volt. Ez alatt a három nap alatt nem evett és nem ivott az ApCsel tanúsága szerint.

Testvérek!

El lehet képzelni, hogy milyen idegenkedéssel fogadták Sault a tanítványok. Saul a látomást követően arra kérte az őt kísérőket, hogy a Jézust követőkhöz vigyék őt, mert neki ott van dolga. Mindenki tudta róla, hogy ez a Saul pusztítja, üldözi őket, de akkor mi a nyavalyát keres ez itt közöttünk? Nem tudtak vele mit csinálni; de bántani nem bántották. Maguktól nem is jöttek rá, hogy mit lehet vele tenni. Egy Anániás nevű tanítvány jelenésben részesült, amelyben Jézus utasította, hogy mit tegyen ahhoz, hogy Saul visszakapja a látását. Jézus elmondta Anániásnak azt, hogy ez a Saul, aki eddig üldözte az Ő tanítványait- követőit, ez az Ő kiválasztottja, "ez az Ő edénye"!
Még annyit érdemes tudni erről, hogy Saul új nevet kap. Kapja a Pál nevet, abban a keresztségben, ami még Damaszkuszban megtörtént.
Sault egy Isten-élmény fordítja meg, és alakítja Pállá. Megfogalmaztam magamban, hogy milyen következtetéseket lehet levonni mindabból, ami Pállal történt eddig.
Az első gondolatom az volt, hogy Pál sem Jézussal, sem Jézus tanításával közvetlen módon nem találkozott; csak közvetett módon, ami nem más, mint egy Isten-élmény. Pál hallomásból találkozhatott Jézus tanításával, de csak olymódon, abból a negatív alapállásból, miszerint mit tanított ez az ember, ami miatt üldözni kell. De Jézustól személyesen nem hallott tanítást, Jézussal személyesen nem találkozott.
Nagyon érdekes az, ahogy Jézus kinyilvánítja Anániásnak, hogy "ez az ember az ő edénye, az ő küldöttje, az Ő kiválasztottja, mert majd őt fogja küldeni a pogányok közé" - és hogy "sokat kell majd még neki szenvednie". Az, hogy Jézus Pált választja ki, ez azért érdekes, mert Jézus nem a tanítványok közül indít valakit a pogányok közé az igehirdetésre, miközben az utolsó szavaival, mielőtt elmegy, azt mondja, hogy "menjetek és hirdessétek a nemzeteknek az Örömhírt és merítsétek be őket az Atya, Fiú, Szentlélek nevében". Azt, hogy Pált is elindítja az Örömhírrel a pogányok felé - talán majd később megértjük, hogy miért.

Pál "meghívott apostol"-nak fogalmazza meg önmagát. Azért "meghívott", mert az Isten-élményében élte meg ezt a meghívást. Mondhatjuk-e a többi apostolra azt, hogy ők meghívott apostolok? Nem mondhatjuk, mert ők nem meghívott apostolok. Akik Jézussal együtt jártak, azok a tanítványok elhivatott, tehát kiválasztott apostolok voltak. Pál pedig meghívott apostol volt. Ebből következően egy nagyon fontos különbség látható. Ebből az Isten-élményből az fakadt, hogy Pál nem Jézus, hanem a saját Örömhírét hirdeti. Pál annak ellenére tanítja Jézust, hogy közvetlen módon nem találkozott sem Jézussal, sem a tanításával.
Ilyenkor felvetődik az emberben: honnan veszi Pál a tanítását? Az ApCsel arról tanúskodik, hogy Pál és a tanítványok, (tehát a valódi apostolok) között nem volt egyetértés a tanítást illetően. Alapvető kérdésekben nem volt egyetértés!

Az első jeruzsálemi zsinat alkalmával, hallatlan szellemi összecsapás történt Pál és Péter és Jakabék között. Mert Jakab és a többi apostol egy más irányvonalat képviseltek. Nagyon fontos momentum a kereszténység kialakulásának tekintetében, hogy a Pál tanítását magában foglaló levelek, összehasonlíthatatlanul korábban jelentek meg, mint az első evangélium. Mire az első evangélium megjelenik, Pál levelei már számtalan példányban, közkézen forognak. Igen, mert gőzerővel másolták ezeket, ugyanúgy, ahogy később az evangéliumokat is, hiszen 20 vagy 30 év alatt kézzel másolva több mint 10.000 példány születik. Tehát valami hasonló robbanással terjednek Pál levelei, mielőtt az első evangélium megszületik. Még az is lehet- és ezt csak én teszem hozzá - hogy az első evangélium leírását az indította el, hogy aki ezt leírta - Márk, aki Péter tanítványaként megfogalmazta az első evangéliumot - látta az ellentmondásokat, hogy ez a Pál mit hirdet itt össze-vissza? Ez nem egyeztethető össze azzal, amit én itt Pétertől hallok. Most akkor mi az igazság? Pál leveleivel, tanításával nem Jézus igazsága fog elterjedni! Ezért ismerjék meg az igazságot! Így lehet, hogy Pál levelei ösztönözték az első evangélium megírását és megjelenését.

Ezek után rátérek Pál látásmódjának azokra a lényegi vonásaira, hogy mit és hogyan is tanított.
Pál ezen a damaszkuszi úton azzal a Jézussal találkozik, aki az ő eddigi életében a gátlástalan Törvényt-szegésével, az egész nemzet létét fenyegető tanításával, a vallási vezetők lejáratásával tette magát hírhedtté. Pál számára a látomásban ez a Jézus jelenik meg. Pál számára kiderült, hogy ez az üldözött Jézus, most az Isten-élménye kapcsán, Istenként igazolta magát a lelkiismeretében, hiszen az Isten-élmény a lelkiismeretben születik meg, a lélekben születik meg. Tehát annak ellenére, hogy Jézus a törvényszegéseivel tette magát hírhedtté, mégis Istenként igazolta magát!
Nem egy akármilyen farizeus lehetett ez a Pál, mert olyan fanatizmussal üldözte a Jézust követőket, amely fanatizmus még a főpapra sem volt jellemző, és nem volt jellemző a zsidó vallási vezetésre sem. Hallatlan energiával akarta kiirtani Izraelből és a világból a Jézust követőket, (akkor még nem "keresztények"-nek hívták őket, hanem "Jézust követők"-nek, Nazarénusoknak.

A kérdés az, hogy mire jöhetett rá Pál az Isten-élménye kapcsán? Szerintem arra, hogy az ő hitetlenségében, - ami a törvény szülte vakságot fogalmazta meg - a törvény töltötte be a látásmódját és szívét. Jelen esetünkben a Törvény mindig az Ószövetség, Mózes öt könyvének a tartalma. Pál a Törvény szülte vakságból azt az Isten Fiát üldözte, akiről valóban beszél a Tóra. (A Tórát azért említem, hogy pontosan tudjátok: most arról az öt könyvről van szó, amit az Ószövetségben Mózes fogalmazott meg. Természetesen a prófétákkal és az összes más iratokkal kiegészítve.)
Pál tehát arra jött rá, hogy az a Jézus, aki a Damaszkuszba vezető úton megjelent neki, az a Tórában megtalálható Messiással azonosítható! A Törvényt jól ismerő Pál, az Isten élménye előtt, önmagától erre nem volt képes rájönni. Ebből következően Pál, nem a tanítása alapján alkotott képet Jézusról, hanem a Tórában foglaltakból. Magyarán mondva Pál nem foglalkozott Jézus tanításával. Pál rájött arra, hogy a próféták megjövendölték Jézust, mint Messiást. Ez a Messiás Jézus eljött! Ő volt az, aki igazolta magát a Damaszkuszi úton. Ahhoz, hogy a látomásban megjelent Isten Fiát Pál megismerje, a Tórához kellett nyúlnia. A Tórának pedig jó ismerője volt Pál.

Testvérek! Ha Pálnak nincs ez az Isten-élménye, soha nem lett volna képes felismerni a Tórából a Messiás-Jézust. Ahhoz, hogy Pál felismerje az Ószövetségből Jézust, ahhoz az Isten-élményre volt szüksége. A hithű zsidóságnak ma is ez a problémája, miszerint abból az Ószövetségből, ami a rendelkezésére áll, nem ismerhető fel az a Jézus, aki 2000 éve eljött!
Tehát önmagában az Ószövetség tanítása nem képes rávezetni az abban hívőket arra, hogy
az a Jézus, aki eljött a Földre, a Messiás! Pál is így járt ezzel a dologgal. Ennek alapján, nyakon csíphetjük az okát annak, hogy Pál tanítása miért hordoz olyan elemeket, amelyek ellentétesek a négy evangélium tartalmával.
Azért lett Pál tanítása Jézus tanításától eltérő tartalmú, mert Jézus személyét az ószövetségi próféták prófétálásán keresztül közelítette meg. Annak ellenére, hogy Pál elmegy Jeruzsálembe, és két hetet tölt az apostolok között. Ezt aztán később is megteszi, mert valamelyik levelében hivatkozik is arra, hogy "reméljük, hogy amit én csinálok, az teszik a nagyoknak" ( az apostoloknak) - hogy meg tudjuk győzni arról, hogy valóban Jézust tanítjuk és Jézusnak szerzünk így híveket. Valójában ebből a két heti beszélgetésből, - ahol az apostolok elmondhatták neki, hogy Jézus mit tanított, -Pál nem sokat profitált.
Mondhatnám azt is, hogy Pál nem fogadja el azokat az alapigazságokat, amiket Jézus tanításából annak tekintünk. Pál fölmegy Jeruzsálembe, együtt van az apostolokkal, majd elmegy Gamálielhez, tanulni három évre. Nem marad Jeruzsálemben, hogy az apostoloktól tanuljon, hanem elmegy az Ószövetség és Kelet legnagyobb tanítójához! Nyilván azt szeretné tudni, hogy az Ószövetség tanításával hogyan tudja igazolni Jézust. Hogyan tudja összeegyeztetni Jézusnak a megjelenését, a messiási mivoltját azzal a tanítással, amit az Ószövetség, tehát a Tóra fogalmaz meg.

Pontosan az történik, amiről Jézus így figyelmeztetett: "nem lehet az új bort régi tömlőbe tölteni!" És Pál mégis ezt teszi! Bár ez a bor nem is új bor, hiszen Pál nem fogadta el Jézus tanítását olymódon, ahogy ez a négy evangéliumban a rendelkezésünkre áll. Nem is ismerhette ezt, ezen a szinten,- de amit megtapasztalt Jézusból, azt mindenképpen bele akarta tölteni ebbe a régi tömlőbe. Sikerült is neki a maga módján!
Megállapítható, hogy Pál, lényegét tekintve a Tórában leírtak alapján közelíti meg Jézust, a Tórában bemutatott Jézust hitelesebbnek éli meg, mint azt, aki a tanításán keresztül mutatkozott be.

Ennek alapján Pálnak kellett, hogy legyen egy olyan alapállása, miszerint "én elég okos vagyok ahhoz, hogy megkérdőjelezzem azt, amit ezek a tudatlan apostolok beszélnek nekem." A
tudás, a tanultság gőgje az, ami szükségszerűen határozta meg Pál alapállását az apostolokkal szemben. Tudjuk, hogy a tanítványokról nem állíthatjuk azt, mintha valami különleges módon kiműveltek lettek volna. Szeretném kihangsúlyozni, hogy óriásit téved az, aki Izrael népét, a zsidókat valami írni és olvasni nem tudó népnek gondolná, mert – és erről már többször volt szó - minden egyes izraeli embernek, minden zsidónak a Tórát ismernie kellett, mert különben nem tudott volna a zsinagógában hitéletet élni. Izraelben, a zsinagógában az volt a rend, (és ma is az), hogy minden szombaton, valaki a gyülekezetből kimegy és felolvassa valamelyik ószövetségi idézetet, mi több, még magyaráznia is tudnia kellett. Tehát írni-olvasni, sőt, még magyarázni is tudniuk kellett a Törvényt. Nem egy olyan népről van tehát szó, amelyik tájékozatlan lett volna a Törvényt ismerés területén, de messze nem lehetett elmondani a tanítványokról azt, hogy megközelítették volna Pál széleskörű tudását.

Soha senki nem tudja megmondani azt, hogy Pál mit tanult Gamálieltől. Erre legfeljebb következtetni lehet. Tudjuk, hogy Gamáliel, a legnagyobb tanító, a legnagyobb rabbi volt abban az időben Izraelben, aki a tudója volt a Törvénynek. A Törvényt tudók hozzá mentek, ha valami probléma vetődött fel. Mit tanulhatott Gamáliletől Pál? Mit taníthatott ez az ember? Nyilván azt, amit tudott. Lehet, abban az értelemben tanította Pált, hogy: olyan nincs, hogy a Messiás megjelent. Igen, mert ellenkező esetben Gamálielnek is meg kellett volna térnie.
Gamálielnek nem volt Isten-élménye, ezért nem győződhetett meg arról, hogy Jézus valóban Messiásként élt a földön, ezért meg kellett hogy maradjon a saját látásmódjában. Ebből Pál azt szűrte le, ami a számára leszűrhető volt és azt használta, amit használhatott belőle. De hogy mit tanult, azt soha senki nem tudja, mert az ApCsel-ben egyetlenegy mondat beszél erről! Így erre csak következtetni lehet a történésekből.

Az, hogy mennyire befolyásolja az ember látásmódját az Ószövetség tartalma, hogy mennyire határozza meg a gondolkodást, már sokat beszélgettünk Bemerítő Jánossal kapcsolatban. Jellemző, hogy Bemerítő János is a haragvó és bosszúálló Isten látásmódját fogalmazza meg. Teszi ezt azért, mert nem ismeri Jézus tanítását, tehát nincs rend a fejében. Bemerítő János látásmódját az Ószövetség tartalma határozta meg.

Nézzük meg, mit is tanít ez a Pál?
Pál Jézust látásának a középpontjában, Jézus tanításának és cselekedeteinek szinte teljes háttérbe szorításával, az Isten Fia Jézus kereszthalála és feltámadása van! Picit gondoljunk vissza - nem véletlenül beszéltem ennyit Pálról meg az Isten-élményéről – Pál nem helyez hangsúlyt Jézus tanítására. Viszont mi az, amit feltétlenül el kell hinnie? Azt, hogy Jézus feltámadt! Ugyanaz, ami lázban tartotta egész Izraelt, hogy Jézus feltámadt! A Jézust követők valójában ebből az eseményből születtek! Abból, hogy "volt itt egy különleges ember, aki tanított bennünket - emlékeztek? Itt is találkoztunk vele, meg ott is, az ismerősömet meg is gyógyította, meg a rokonomat is meggyógyította". Szájról szájra jártak a hírek, lázban égett egész Izrael.
Majd elterjedt a híre annak, hogy ez a vándortanító, akit végül keresztre feszítettek -
feltámadt. Gondoljátok el, hogy ha ma, a jelenlegi hírközlési eszközöknek a birtokában hiteles módon híre kelne annak, hogy valaki feltámadt, mi történne? Felbolydulna a világ, mint a darázsfészek. Természetesen, akkor sem volt ez másképp.

Térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy Pál mit tudhatott? Tanulni nem akart Jézustól, és az apostoloktól sem akart tanulni. Azt tudta Jézusról, hogy keresztre feszítették. Azt is tudta, hogy Ő a Messiás, aki meghalt a kereszten és feltámadt. S mindezek hátterében ott az ószövetségi próféták prófétálása Jézusról. Az, hogy, "szenvedni fog, száraz fán fog függeni, és fel fog támadni".
Ezért került Pál látásmódjának a középpontjába a kereszthalál és a feltámadás, és ez az, ami alapvetően meghatározta a gondolkodását. Pál ezen a két eseményen keresztül vizsgálja Jézust. Ezen keresztül alakítja ki a látásmódját és a tanítását Jézusról, az Isten Fiáról!

A Jézus halálát és feltámadását követő időben Pál levelei, melyek ezt a látásmódját fogalmazzák meg, robbanásszerűen terjednek. Ezért a keresztény egyház az első évtizedeiben, a páli tanítással való teljes azonosulást fogadta el, miszerint Jézus kereszthalála, az Atya előre tudott, - ( a Tórában megírt), megprófétált - akarata szerint történt.
Ezzel két szempontot fogalmaztam meg: 1./ Pál a kereszthalál okát a Tóra alapján abban látta, hogy ez az Atya előre tudott és akart akarata szerint kellett megtörténnie. Ennek alapján az Atya akarta ezt a megváltást, akarta ezt a kereszthalált, akarta ezt a feltámadást! Ennek alapján Pál tanításával azonosulva, az ősegyház is ezt vallotta! Testvérek, ez a predestináció! Az előre elrendelés. Pál abban gondolkodott, hogy az az esemény, ami a látásmódjának a középpontjába került - vagyis a kereszthalál és a feltámadás - (mivel a próféták előre megjövendölték) az Atya akarata szerint történt. Különben hogy lehetett volna megjövendölni ezt, ha az Atya nem akarta volna?
Ezt aztán a Pállal találkozó egyház kritika nélkül át is veszi, Pállal együtt!

A következő kérdés az, hogy mit használt fel Pál indítékként arra, hogy igazolja a predestináció gondolatát? Jézus keresztre feszítésének az Atya által felhasznált indítékaként, az ember törvényszegő mivolta, a bűnben élő ember tudatlansága jelenik meg Pál tanításán keresztül már a korai egyházban. Pál szerint, Jézust azért küldte az Atya ide a földre, hogy keresztre feszítsék. Nem azért, hogy tanítson! Azért küldte, hogy kikerülhetetlenül megfeszítsék. Ugyanis az ember a teremtése folytán eleve törvényszegőnek bizonyult. Ennek kivédésére gondolták a farizeusok azt, hogy a Messiás akkor fog eljönni, ha minden egyes emberrel, aki a Törvény szerint számít, be tudják tartatni azt a hatszáz-valahány törvényt, ami elő van írva, és akkor a Messiásnak el kell jönnie!
Pál akkor már láthatta azt, hogy ez lehetetlen. Ha megkövezik egész Izraelt, ha megbüntetnek mindenkit minden egyes Törvényt szegéséért, ez akkor sem lehetséges. A Törvényt a maga teljességében az ember nem képes betartani!
Miért nem képes betartani? Az eredendő tudatlansága miatt. Ezért mondják a farizeusok azt, hogy: "ez a tömeg, amely nem ismeri a Törvényt, átkozott." (Jn. 7; 49) Az írástudók és a farizeusok szerint tanulatlan, tudatlan ez a nép. Ezért nem képes megérteni, mennyire fontos a törvényt betartani. Ha a nép mindezt nem képes megérteni, akkor nem is tudja betartani. Ha a törvényt nem tudják betartani, akkor viszont hogyan mentődik meg ez a nép? Hát úgy, hogy az Atya keresztre küldi a Fiát, aki aztán a kereszthalálával képes a megmentődést megvalósítani.

Pál látásmódjában, Jézust a feltámadása tette Messiássá. Nem a tanítása; a feltámadása tette Messiássá, aki majd az újbóli, a hatalommal való eljövetele során teszi Izraelt azzá, amit a próféták megjövendöltek.
Mindez azért érdekes, mert Izraelben azért várták a Messiást, hogy kiűzze a rómaiakat. Ezzel kapcsolatban a Robi testvérem segített helyretenni a gondolkodásomat, mert segített a másik oldalról is megérteni a Messiás-várást. Így nemcsak azon az alapon, ami egyébként az Ószövetségben is, Pál látásmódjában is meg van fogalmazva, hogy: "majd eljön a Messiás és hatalommal teszi Izraelt a világ összes többi népe fölé, hanem azon az alapon is, hogy a Messiás elhozza a világbékét". Elhozza azt a korszakot, amelyben az oroszlán és a bárány együtt legel. Az uralmat valamilyen úton-módon erőszakkal kell megvalósítania, de ez az előzmény csak eszköz, mert a cél: a
világbéke!

Itt Pál kétfelé szakítja a Messiás által bekövetkező eseményeket. Azt mondja, eljött a Messiás, keresztre feszítették és amit vártunk, a világbékét, az nem valósult meg. De mivel Jézus megígérte a másodszori eljövetelét, bizonyára akkor fog majd ez megvalósulni. Nem véletlenül kérdezték a tanítványai Jézust a feltámadása után (mert akkor már minden reményük, ami az életükben megvalósuló Messiás igazolása lett volna, füstbe ment): "Most állítod helyre Izrael országát?" Pál ezt a várakozást kitolja Jézus második eljövetelére, hogy mindez majd akkor fog megtörténni. Ezt természetesen a korai egyház Pállal együtt átvette.

Mi következik ebből? Az, hogy az Isten-élmény kapcsán Pál nem szakított a Messiás külső megszabadítóként való megjelenésének elvárásával, csak áttette mindezt a második eljövetel időpontjára. Pál tehát nem ismerte fel Jézusban a belső megszabadítót! Nem is ismerhette fel, hiszen számára nem Jézus tanítása volt a fontos, így nem azt vette figyelembe.
Pál tehát nem értette meg Jézus eljövetelének a lényegét, nem értette meg az Isten, tanítóként leélt földi életét. Meg merem kockáztatni azt, hogy Pálnak ez a látásmódja valamilyen szinten nemcsak a pogányokra, nemcsak a korai egyházra, hanem az apostolokra is hatott.
G. Robi: A Messiás eljövetele azt jelentette ezeknek az embereknek a szemléletében - hogy egy kicsit tisztábban lássunk - ahogy Feri bácsi mindig egy tőmondattal zárta le a dolgot "Akkor jön a világuralom". Ez a mondat valami nagy szellemi sötétséget takar, mert ez a világuralom azt jelentette, hogy eljön a Messiás és az fog uralkodni a világon. Nem a zsidók fognak a világon uralkodni, hanem a Messiás. Ez azt jelenti, hogy a nem zsidóknak; a pogányoknak nincs Messiása. Tehát el kell jöjjön a zsidóknak a Messiása, hogy elmondja nekik, milyen a Tízparancsolat. Azt, hogy a Törvény a döntő, nem pedig az, amiben ti hisztek,- mert ezek az emberek bálványimádók voltak. Ezt azért mondom, hogy tisztán lássuk, mi lehetett Pálnak a fejében.
Testvérek, akkor még sem a görögöknél, sem a rómaiaknál nem volt Tízparancsolat, pedig azok háromszor fürödtek egy nap. Ennek ellenére bikákat imádtak! Ezért tisztán kell látni azt, hogy mit jelentett a Messiás eljövetele akár farizeusi, akár pogány szemszögből.
Egy olyan kvalitásnak a tevékenységét látták a Messiás eljövetelében, hogy az majd rendet csinál a világban, mert most marha nagy rendetlenség van az Istenhit- ügyben. Mert ezek a pogányok nem tudják, hogy milyen is az Isten. Ez kísértetiesen hasonlít a mai keresztény állásponthoz.

János:
Pál tanításában központi helyet foglal el az, hogy az Isten "ki akar békülni az emberrel!" Miért akar kibékülni az emberrel? Azért, mert Ádám és Éva evett a tiltott almából, tehát elkövette az eredendő bűnt. Ez az eredendő bűn azzal járt, hogy az első emberpár minden utódja bűnössé vált. Ez az áteredő bűn tartalma!

G. Robi: a 14-es HANG- könyvben tökéletesen meg van fogalmazva az, hogy mi az áteredő bűn. Az áteredő bűn szellemi sötétséget takar mindaddig, amíg át nem alakítjuk a gondolkodásunkat.

János:
Magyarán mondva Ádám felelőssége, Ádám és Éva minden utódjára kivétel nélkül ászáll. Tehát aki ide a földre megszületik, az bűnbe születik. Abba az eredendő bűnbe, amit Ádám és Éva elkövetett. Természetesen minden ember eredendő bűnéhez, a saját maga által elkövetett bűnök is hozzátevődnek. Ebből az állapotából az ember önmagát megmenteni nem tudja, pontosan abból a tudatlanságából kifolyólag, mely szerint nem képes a törvényt betartani - mondja Pál.
Nyilván a törvény tartalmában csak a mózesi törvény értendő. Tehát az ember a törvényt betartani nem tudja, bár csak azáltal mentődhetne meg, arra mégis képtelen.

Az Isten ki akar békülni az emberrel! Mert addig, amíg bűnös az emberiség, addig bizony-bizony haragban van vele. Pál gondolatmenetében, Jézus kereszthalálában, az Atya Golgotát akarásában, az Isten a sátán gyűlöletét használja fel eszközül az önmagát megmenteni nem tudó emberrel való kibékülésére.
Az Atya célja az emberrel való kibékülés, az eszköze pedig a Fiú kereszthalála. Tehát az Atya kereszthalálra szántra a Fiát. Az Atya ezt úgy éri el, hogy a sátán gyűlöletét használja fel eszközül- mondja Pál. Ezért fogalmaz Pál úgy, hogy Jézus "önmagát adta bűneinkért". Természetesen az áteredő bűneinkért. Ennek alapján Pál nem Júdást, Pilátust, Kajafást tekinti Jézust halálra adónak, hanem a Fiát könyörtelenül keresztre küldő Atyát. Így helyezve a bűntelen Fiára az ember bűneit az Atya, hogy megbocsáthasson az embernek.
( a közösség tagjai felhördülnek.)
Hát valahogy csak ki kell engesztelnie Önmagát az Istennek!!!

Csop. tag:
Igen, most Feri bácsinak a miséje jut az eszembe, amikor azt mondta, hogy "a nagypéntekig Isten haragudott az emberekre, és miután megölték a fiát, ki lett engesztelve. Megöltétek a Fiamat, most már ki vagyok engesztelve".

János:
És ennek minden szavát igaznak gondolja a mai napig is a kereszténység, mert tanításában Pállal azonosult.
Pál szerint, a bűnös ember Jézus kereszthalála által lett bűntelen! Az ószövetségi zsidók a bűneiket az Engesztelés napján egy szeplőtlen kecskére vagy bárányra tették és kihajtották a pusztába, hogy vigye el a bűneiket. Innen származik a "bűnbak" kifejezés. Hasonlóképpen gondolta Pál rátenni az ember bűneit, a kiontott vére által Jézusra, mert mindegy, hogy hogyan viszi el és ki viszi el a bűneinket, csak vigye! Itt tehát egy bizonyos párhuzam van a régi és az új megtisztulás gondolata között. Csak itt nem kecskéről van szó, hanem az Isten Fiáról. Arról, aki Magára veszi a zsidóság bűneit. Ott a kecske, itt az Isten Fia.

Az Atyának a kereszthalált akaró feltétlen akarata, a Fiú feltétlen engedelmességével kell, hogy párosuljon a haragvó Atya kiengesztelése céljából. Ezáltal Pál az emberiség egészének a bűnösségét varrja Jézus nyakába, mert az Atya feltétlen módon akarja Jézus kereszthalálát. De ez csak akkor tud megtörténni, ha nyilvánvalóvá válik a Fiú feltétlen engedelmessége. Pálnál szó sincs arról, amit az evangéliumokból tudunk, hogy nem az Atya akarta a kereszthalált, hanem a Fiú vállalta!
Volt idő, amikor feltettük magunknak a kérdést, hogy akarta-e Jézus a kereszthalált? - a fenét akarta. De nem volt más választása! Nem volt más választása Jézusnak arra vonatkozóan, hogy bemutassa az ember felé az Isten embert szeretését, áldozattá válni tudását. Óriási különbség látható: Pál az, aki behozta a feltétlen engedelmesség igényét - mert aki tanítvány, aki Jézust. követő, az szükséges, hogy engedelmeskedjen!
Itt csíphetjük nyakon Pál tanításának azt a tartalmát, ami az evangéliumokból
nem igazolható: hogy "engedelmeskedj!"
Pál a következőket fogalmazza meg a Rómaiaknak írt levelének 3/25-ös igerészében: "Akit az Isten előre elrendelt a vérében való hit által, engesztelő áldozatul, hogy megmutassa igazságosságát ama bűnök elnézése miatt, amelyek azelőtt történtek".
Pál gondolkodásában a kereszthalált akaró Atya és az engedelmeskedő Fiú történetében, a tudatlan ember csak eszköz.
Nem akármekkora a tét! Ugyanis, Jézus kereszthalálának a célját Pál az emberiség egészének a megmentődésében látja, amiért Jézus az Ószövetségből ismert "átokká levés"-t is vállalja, hogy mindebbe bevonhassa a pogányokat is. Mi lehet ez az "átokká levés"? A Galata levél 3/13-as igerészében mondja maga Pál, hogy az Írásban meg lett fogalmazva (tehát az Ószövetségben), hogy "átkozott mindenki, aki száraz fán függ"! (akit keresztre feszítettek). Tehát ha valaki keresztre lett feszítve, átkozottá vált. Azt mondja Pál, hogy "átokká vált", mert az Írás mindenek felett van, még az Isten Fia felett is !
Pál szerint Jézus még ezt is vállalja, hogy a pogányok is bementődhessenek a kiontott vére általi megváltásba. Pál szerint Jézus, a kereszthalál és a feltámadás által szerezte meg az emberiségnek mindazt, ami Ádám és Éva az engedetlensége által elvesztett.
Így Jézus magára vette minden ebből származó bűn felelősségét is. Ezt a következőképpen fogalmazza meg a Római levél 5; 8-9 "az Isten pedig azzal mutatta meg irántunk való szeretetét, hogy amikor mi bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt, Miután tehát most megigazultunk az Ő vére által, még sokkal inkább megment általa a haragtól".

Testvérek!
Azt mondja Pál, hogy ha Jézus nem vállalja a kereszthalált, ha nem engedelmeskedik - amit az Atya kezdettől fogva elrendelt, - akkor az ember nem mentődik meg attól a rossztól, amit az Atya haragja eredményezett volna!
Ha Jézus nem vállalja a kereszthalált, - mondja Pál - amit az Atya kezdettől fogva elrendelt, akkor az emberiség nem mentődik meg ennek a következményeitől, tehát attól a haragtól, amit ez eredményezett volna.

G.Robi:
Az amerikai karizmatikus keresztények, akik túlléptek ezeken a tradíciókon, azt mondják, szó szerint, hogy az ember "természete által bűnös". Tehát nekünk már a természetünkben benne van a bűn. Tudjuk, hogy a természetünk sérült emberi természet, de ebből másként kilépni nem lehet, csak így; ahogy Pál mondja: nem a gondolkodással, mert eleve el van rendelve!

János
: csak hát ennek az eredendő bűnnek az elkövetése valamit azért von magával. Egyfajta büntetést. De milyen büntetést? Mi az eredendő bűn büntetése, amely minden emberre kiterjed, mivel ez az áteredő bűn tartalma?
Pál, az Ádám és Éva eredendő, minden emberre kiterjedő bűnének a következményét a biológiai halál meglétében látja. Tehát azzal büntette az Isten az embert, hogy testileg meg kell halnia. Ezt a következőképpen mondja Pál, ugyancsak a Rómaiakhoz írott levelében, "de úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádámhoz hasonló módon vétkeztek, aki az Eljövendőnek előképe".
Tehát a testi halál az osztályrésze minden embernek, ha nem menti meg őket Jézus. Ezért Jézus a kereszthalálával az embert, az egyetemes bűntelenség állapotába emeli, ami a testi halál általi elveszettség megszüntetése. A testi halál által az ember elveszetté válik - mondta a teológia.

Jelen esetben a teológia azt jelenti, hogy agyalás. Mivel Jézusnak a tanítását Pál nem vette figyelembe, így ki kellett találnia, hogy hogyan tudja megtartani a Messiás megjelenésével az Ószövetség Róla szóló tanítását. Hogy megmaradjon Ádám, megmaradjon Éva, megmaradjon az eredendő bűn és megmaradjon a büntetés. Dehát a Jóisten az mégiscsak Jóisten! Ehhez járul az Isten Fia kereszthalála, és feltámadása, ami igazolja, hogy Ő a Messiás, a megmentő.
A kérdés az, hogy hogyan menti meg az embert. Tehát ebből az egészből, amibe most Pál beletett mindent, ebből valamit főznie kell!

Mivel Ádám és Éva bűne, az ősbűn, az Ószövetség szerint erkölcsi halált eredményezett, ez érdekes módon nem zárja ki a testi halál korábbi meglétét sem. Ennek alapján az ember elveszettségét, amit az előbb fogalmaztam meg, az erkölcsi halálban levő ember testi halála adja.
Azt az elveszettséget, amelyet az ősbűn okozott. Most ez egy kicsit bonyolultnak tűnik, de Pál gondolkodását akarom nyakon csípni, hogy lássátok, hogy hogyan csűri-csavarja a dolgot, hogy az új anyagból a foltot a régi szakadt ruhára rávarrja!
Még egyszer mondom: "az elveszettséget az erkölcsi halálban levő ember - az ősbűnt elkövetett ember - testi halála adja."

Csop. tagok
: mert különben elélne akár 5000 évig!

János:
Pál látásmódjában a testi halál, az eredendő bűn azonnali büntetése, mármint az Isten haragjának a következménye, - ami aztán elveszettséget is eredményez, meg erkölcsi halált is.
Ezt a testi halált, mint büntetést, amivel az ősbűn elkövetése kapcsán bünteti az Isten az embert, hogyan oldja fel a Messiás? Hogyan oldja fel a testi halált?
Ezt a testi halált Jézus másodszori eljövetele szünteti meg Pál tanításánál, amikor majd a másodszor elérkezett Messiás "feltámasztja a testeket".
Igen, mert Pál elsősorban testben gondolkodik.

Pál szerint testben követi el Ádám és Éva az eredendő bűnt, ami miatt a testi halál az osztályrésze. Ez a büntetés! De ha Jézus feloldja ezt a büntetést, mert magára veszi az ember bűneit, és megszűnik ez a harag, akkor mi történik a testtel? Hát Pál azt mondja, majd a Messiás másodszori eljövetelénél feltámasztja azt az Isten Fia Jézus. Mindenkit, kivétel nélkül.
Pál az Isten szerető lényegét úgy tartja meg, hogy az Ádám és Éva áteredő bűne feletti haragja (most el lehet ámulni...) csak elképzelése az Istennek, mert mielőtt haragudni kezdene, már eltervezi a saját kibékítését, amely képes életre juttatni az embert.
(méltatlankodó felkiáltások).
Ezt érdemes még egyszer elolvasni és lassabban.
Pál az Isten szerető lényegét úgy tartja meg (tehát nem tagadja meg), hogy az Ádám és Éva tettének áteredő tartalma feletti haragja csak elképzelése az Istennek, mert mielőtt haragudni kezdene, már eltervezi saját kibékítését, amely képes életre juttatni az embert.
Csop.tag: Ezt egy óvodás szokta így csinálni...
Csop. tag: ez olyan mű-harag.

János
: Pálnak a Rómaiakhoz írott levele tartalmazza a legélesebben az Isten automatikáját, amelyben az Isten Ádám vétke által minősítette az egész emberiséget, hogy Jézus által megmenthesse.
Most ismerkedjünk meg "Pállal, az újítóval".Pál megfogalmazásában Jézus büntető és jutalmazó tevékenysége egyaránt Istennek tetsző. El kell mondanom erről az "Istennek tetszés" szaváról, hogy Pál nagyságrendekkel többször használja az "Istennek tetszés" fogalmát és szavát, mint az az evangéliumokban található. Tehát egyszerűen rányomja a bélyegét Pál gondolkodására és szavaira az "Istennek tetszés" tartalma.
Ezért az "Istennek tetszés" fogalma és gondolata Pál tanításában ugyancsak központi helyet foglal el.
Pál szerint a törvényt beteljesítésben, az Istennek tetszés tekintetében az ember kudarcot vallott. Ezt a kudarcot Jézus a kereszthalálával Istennek tetszővé tette.

Csop. tag
: (Neeee...)

János:
Hogy ez a látásmód milyen károkat okozott, abból is megtudható, hogy Jakab apostol és csoportja, mindezzel nagyon élesen szembe helyezkedett. Ezek azok a tartalmak, látásmódbeli különbségek, amelyek az apostolok és Pál között feszültséget okoztak.
Pál tanításában Jézus, a bűn magára vevésével megszerezte az Istennek tetszés döntő fontosságú állapotát. Tehát az ember Jézus véráldozata árán Istennek tetszővé lett. (Mert addig nem az volt). Az ember Jézus által kapott, Istennek tetsző megmentődését Pál úgy vetíti ki a zsidókra, pogányokra, ahogy Ádám és Éva bűne vetítődött ki a pogányra, zsidóra egyaránt.
Pál az ember megmentődését csakis Jézus cselekedete által látja lehetőnek, mert az ember semmire sem képes. A törvény betartására sem.

Mi is volt itt Pál előnye az apostolokkal szemben abban, hogy az a gondolkodás, amit képviselt, - amit most már látunk is egy kicsit, - bár jelentősen eltér attól a tartalomtól, ami a négy evangéliumban található, mégis elterjedt! Mégis átvette a korai egyház, és a magáénak vallja mind a mai napig. Mi lehet ennek a forrása?
Az, hogy Jézus tanítványai, az apostolok, a feltámadást követően nem voltak képesek olyan Isten-képre jutni, ami Pál ellenében a közöttük járt Jézust lett volna képes képviselni. Nem voltak képesek a valóságos Jézust látásra jutni. Ahhoz, hogy Pál Jézusról a maga elméletét megalkossa, ahhoz Pál elméjére volt szükség; az ő tudására, az ő gondolkodására. Az apostolok ezekkel a képességekkel nem rendelkeztek. Ebben az időben még nem voltak Evangéliumok. Az apostolok megkapták a Szentlélektől azt, hogy "emlékeztetlek benneteket mindenre". De ebből nem tudták megfogalmazni azt az átfogó, valóságos Jézus-képet, amelyet ma sem tud a világ egyetlen egyháza sem megfogalmazni a négy evangélium alapján.

Robi:
a tanítványok, amikor megkapták a Szentlelket, akkor sem voltak képesek úgy visszagondolni Jézus szavaira, hogy az a tanítás összeállt volna bennük egy egységes egésszé. Mert Jézus ezért jött. Ez egy nagyon érdekes dolog. És akkor itt van egy ilyen nagy agytröszt, aki nem is akárki az ő suttyóságukhoz képest, és beeteti a világot az ő tanításával.
Csop. tag: Igen, mert Pál mondja, hogy "az én evangéliumom..."

Robi:
Igen, így is mondja: az ő evangéliuma. Ezért van az, hogy a mai napig, ha azt mondod az embereknek, hogy "te, a Jézus ajkára adott szavak az érdekesek"- akkor, mintha be lenne dugva a fülük. Mintha Jézus a levegőbe beszélt volna; ez a mondat szinte senkinek nem esik le. Az, hogy mit mondott Jézus!

János:
A Golgotát, tehát a kereszthalált akaró Isten szempontjait magyarázni tudó Pál, helyzeti előnybe került az ezt megtenni nem tudó tanítványokkal szemben. Pálnak voltak érvei, voltak elgondolásai.
Jézusnak a feltámadása utáni 40 napos jelenléte sem tudta eloszlatni a tanítványokban azt a későbbi félreértést, hogy Jézus kereszthalála nem az Atya akaratának, (az Ószövetségből vett Atya akaratának)- hanem az Isten Fia fel nem ismerésének a következménye.
Látható az is, hogy az apostolok mennyire mások voltak, hogy még Jézus tanítványaiban is mennyi elrendezetlen kérdés maradt, amit meg kellett volna oldaniuk. Jakab apostol pl. azt az irányvonalat képviselte, melyben a Jézust befogadás feltétele a körülmetélkedés és a mózesi törvények betartása volt. A körülmetélkedés központi probléma volt, mert nem volt kétség afelől, hogy Jézus zsidó volt. Ennek alapján Jakab szerint, aki Jézushoz akar tartozni, annak zsidóvá kell lennie.

Robi:
ennek a szimbolikája az, hogy "már itt a földön egy darabot a testedből az Istennek adsz".

János:
Pál szembehelyezkedett ezzel, mert különben a pogányoknak nem tudta volna Jézust Istenként hirdetni. Tudta, hogy egyik pogány sem akar körülmetélkedni, zsidóvá válni előbb ahhoz, hogy Jézust be tudja fogadni; Később az apostolok elfogadták Pál álláspontját, hogy nem kell körülmetélkedni; de ez egy nagyon nagy szellemi harc volt, ami testi harcba soha nem váltott át, tehát fizikai erőszakba soha nem torkollott.
Nagyon érdekes, hogy a történelmi egyház idővel - bár felismerte - Pál Jézus engesztelő halálának jézustalan tartalmát, azon mégsem változtatott hivatalosan!
Ezért vezettem be az előadásomat úgy, hogy a jelenlegi keresztény egyházak Pál gondolkodásának az ismerete nélkül nem érthetők.
Testvérek! Nem Jézus gondolkodása nélkül; Pál gondolkodása nélkül nem érthetők! Bennem ez most azt a hasonlatot fogalmazta meg, miszerint a Hang közösség azon részének, akik most Inárcson tartják a központi rendezvényüket, nem érthető meg a gondolkodása a BOKOR tanítása nélkül. Nem a HANG tanítása nélkül! A BOKOR gondolkodása nélkül! Amint a történelem mindig valamilyen szinten ismétli önmagát, mert az ember valahol mindig az marad, aki és ami volt - kivéve , ha átalakítja a gondolkodását.

Érthető módon azért van jelen központi eseményként a keresztény egyházak tanításában Jézus kereszthalála és a kereszt, mert ha Pál gondolkodásában és a tanításában ez van középpontban, akkor a keresztény egyházak gondolkodásában és tanításában is ez van középpontban. Ezért központi szimbóluma a kereszténységnek a kereszt. Ezért kereszt-ény az egyházban lévő, mert a kereszthalál által mentődött meg.
Ahogy Ádám vétke áteredő bűnt okozott, Jézus áldozata áteredő megmentést eredményezett. Ezért Pál, Jézust a második Ádámként értelmezte.
Aki a Jézus által történt megmentődésből erényeket gyűjt, az üdvösségre jut. Pál azt mondja, a cselekedet üdvözít. Nagyon érdekes, hogy Pál tanításában az eredendő bűn léte, amit az egyház átvett, kizárja az újraszületés, a reinkarnáció gondolatát.
Ha pl. a harmadik generáció a bűnét örökli, akkor nem személyesen követi el, mert örökölte, tehát nem úgy van, hogy szellemi lényeket teremt az Isten, akik közül mindenki személyesen követi el a saját bűnét, hanem Ádám és Éva az első emberpár, akik testként szülnek újabb embert, akibe az Isten beleleheli a lelkét, és így az automatikusan bűnbe is születik.
Ezért tehát lehetetlen az, hogy bármelyik keresztény egyház az újraszületést, mint tanítást képes legyen elfogadni, mert akkor az egész szellemi építményt, amit felépített Pál alapján, el kellene vetnie.

Egy kis kitérő mindehhez. Melkizédek ugye főpapi rendből származott, főpap volt. Fölvetődött a kérdés, hogy Jézus főpapsága honnan van? Onnan, hogy Pál csinált Jézusból főpapot. A Héberekhez írt levelének a 6/20-as igerészében van megfogalmazva az, hogy hogyan vált Jézus Melkizédek által főpappá. Így látható, hogy amikor csak egy kis szeletét fogalmaztam meg Pál látásmódjának, a kereszthalál központi eseményének, akkor Pál ebből mit következtetett le. Hogyan próbálta az Ószövetség tartalmát megtartani Jézus eseményében.

Pál szerint Jézus Istenné levésének igazolása az, hogy meghalt és feltámadt. Ez a feltámadás tette Messiássá Jézust. Ezért, Jézus a Messiás, a megmentő, a Megváltó! De vajon mitől váltja meg az embert, mitől menti meg az embert? Az Isten haragjától! Attól a haragjától, amit az eredendő bűn elkövetése által áteredő bűnként minden ember letörölhetetlen bélyegként magán hord.
Jézus a kereszthalála által Istennek tetszővé tette az emberiséget. Így már nem haragszik az Isten, és az ember megmentődött. És ha cselekedeteivel az ember még erényeket és érdemeket is gyűjt, akkor még üdvösségre is képes jutni.

Testvérek!
Pál tanításának döntő fontosságú szelete, a kereszthalál, a megmentődés és az Istennek tetszés lett egy kicsit nagyító alá téve. Talán már ebből is látható, hogy Pálnál mennyire másról van szó, mint amit mi a négy evangéliumban tanulunk. Mennyire más tanítás van megfogalmazva. Pál szerint nem is felelhetünk magunkért, mert Jézus már felelt értünk; ugyanakkor végtelen engedelmességgel tartozunk, nemcsak az Istennek, hanem az Ő képviselőinek is, hiszen az egyház, a tanítása szerint ebben a tekintetben Jézust képviseli, Jézust jeleníti meg. Ha viszont Jézust jeleníti meg, akkor minden hívő a saját egyházának engedelmességgel tartozik, mert ez kutyakötelessége!

Így már jól érthető az, hogy miért hangsúlyozza a HANG a leveleiben, hogy
"az engedelmeskedés nem tőlem van"
"felelősséged van a világban"
"a bűnödet te követted el"
"ahhoz, hogy te újjászüless, ezt nélküled nem tudom megtenni. Ehhez neked is tenni kell". Mit kell tenni? Magadon kell alakítani! A gondolkodásodat átalakítani!
Tehát nem véletlen, hogy a Hang lépten-nyomon súlyozza és szorgalmazza ezeket a gondolatokat, hiszen az egész világban az ellenkezője van elterjedve a fejekben!



20/1993.
Kérdező:
MINDENKITŐL SZABADDÁ KELL VÁLNOM?
3. Probléma számomra Pál.

HANG:
"Drága Gyermekem!
3. Jogosan probléma számodra Pál. Őt a legjobb szándék vezette, de beszéljen ő!
'Én, Pál, szeretettel kérlek benneteket, ne dobjatok rám követ! Próbáljatok megérteni! Engem nagyon bántott, hogy a zsidók nem vállalják azt a szerepüket, amelyet Isten szeretetétől kaptak! Nagyon bántott, hogy még én is üldöztem Jézust, s ezt vetítettem ki magamból olyankor, amikor túlbuzgón szemük elé akartam állítani, hogy mennyire más az ő szemléletük, mint amit Jézus kíván tőlünk.
Azt akartam érzékeltetni, hogy Jézus a MINDEN, és ők a SENKIK! Magamra vetítve is ezt akartam megélni! Azt akartam érzékeltetni, hogy ők lehetnének az ELSŐ MINDEN, tehát nekik adatott meg, hogy félretegyék hagyományaik béklyóit, mert olyan szabadságra kaptak meghívást, ami kegyelem, amit nem kiérdemelni, hanem elfogadni kell Jézustól, a MEGSZABADÍTÓTÓL!
Az általam hangoztatott HIT-et olyan hűségnek gondoltam, amely által szabadon élhet mindenkiben Jézus úgy, ahogy akar!
Nagyon sajnálom, hogy teológiai felkészültségem szinte képtelenné tett arra, hogy tanulni tudjak Jézus apostolaitól. Tudták ezt ők is, és nem vonhatták ki magukat az alól, hogy inkább tőlem tanultak, mint tanítottak volna engem. Még Jézusom erkölcstanát sem fogták fel tisztán, hát hogyan fogták volna fel azt, amiben ember az idők végezetéig csak tükör által, homályban láthat!
Isten SZENT SZELLEME gondoskodott arról, hogy az evangéliumok megírása által azok, akik valóban szabadok akarnak lenni, tehát azok, akik nem különböző hatalmak uszályában érzik magukat biztonságban, hanem tudomásul veszik azt, hogy csak az állapotszerű vértanúság tud egy gyékényen árulni az ÉLET megnyerésével, ezek az emberek lesznek az idők végezetéig a világ világossága, a hegyre épült város, a tartóra tett égő gyertya, s így vonul végig az ember földi történelmén Jézus öröme, sorsa, szenvedése és békéje.
Szeretettel kérlek benneteket, értsétek meg, én sem voltam különb mint a Jézus előtti idők prófétái. Nekem sem lehetett olyan rend a fejemben, mint Jézusnak volt, s nem voltak az apostolok sem alkalmasak arra, hogy nekem jézusi rendet felkínáljanak, mivel ez nekik sem volt a fejükben.
Ma már ti is látjátok, hogy a gondolkodás-átalakítás nem megy máról holnapra. Kétségtelen, hogy ennek nem gyorsítását mozdítottam elő. Erre nem is voltam alkalmas. De Isten SZENT SZELLEME ma is segít nektek abban, ha megfelelő nyitottság és tanulékonyság van bennetek, hogy az általam hirdetett teológia a helyére kerüljön, és az evangéliumokban fellelhető jézusi tanítás fénye megvilágítsa azokat a sötét foltokat, amelyek az én tanításomban gyakran fellelhetők
Kérem értetek az Atyát, aki ugyanaz tegnap, ma és örökké!'
HANG: Drága Gyermekem! Pál szavai után ezt mondom neked: Örülök nyitottságodnak! Megáldalak SZÍVEM SZERETETÉVEL!"






Vissza az oldal tetejére





FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2018.03.16-án.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe