JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


Az a fránya alma! II. fejezet.

TANÍTVÁNYOK > Közösségünk lelki kincsei. > Kézikönyv -írta Szabó János

II. fejezet: A valóság

Sorrendet kell felállítani a Bibliában!
Amennyiben ezt nem tesszük, úgy az ellentmondások olyan tömegével kell szembesülnünk az Ó- és Újszövetség tanításán belül, amit nincs emberfia, aki feloldana. Példával illusztrálom az állításom:
A Teremtés Könyvének Móz. I. 1;26-os igerészénél a következőket olvashatjuk: "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra;" - és megteremti Isten Ádámot és Évát, mint hústestben levő férfit és nőt.

Ha Jézus szavait fogadjuk el megingathatatlan alapnak, akkor bizony azt állítom, hogy az Isten képére és hasonlatosságára teremtett embernek is szellemi lénynek kellett lennie, hiszen János evangéliumának 4;24-es igerészénél a következőket olvashatjuk: "Szellem az Isten".

Még egy példával szeretném megerősíteni korábbi állításomat:
Mózes 4. könyve 15;31-es igerészében a következő parancsot adja az Úr Izrael népének:
"Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette, és az ő parancsolatját megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember, "

Jézus pedig a következőképpen tanít:

"szeressétek ellenségeiteket," (Lk 6;27.)
"Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda a másikat is," (Lk 6;29.)
"Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok irgalmas" (Lk 6;36.)

Minden józan gondolkodású hívőnek el kell döntenie azt, hogy vagy az egyik tanítás a meghatározó, vagy a másik. Az érvek kétségtelenül az Újszövetség, Jézus igéi mellett szólnak, hiszen hitünk alapján Jézusban az Isten jelent meg a Földön!
Az Isten szava pedig Valóság!
Ha Jézus evangéliumokban foglalt szavait tekintem meghatározó mértéknek, szűrőnek, akkor ennek tükrében tudom az Ótestamentum tanításait elfogadni vagy elvetni.

Ahhoz, hogy a józan észtől átjárt hit értékrendjében, Jézus tanításában ne a vallásosság bódító ópiumát éljük meg, nélkülözhetetlenül szüksége van mindenkinek a józan gondolkodásra. Jézus minderről így tanít a Hangban:
"Az Isten boldogító kegyelme mindenki életében csak abban az irányban tud hatni, amerre nyitott az értelme!" (Hang 29˛/3033.) Ezzel Jézus azt állítja, hogy aki nem akarja használni az első kegyelmet, a józan észt, az értelmet, az bizony bódulni akar.

Az elmúlt kétezer év vallásossága a gondolkodás nélküliség igényét, a bemerevültséget, a hagyományos világképhez való makacs ragaszkodást képviselte. Ahogy az évszázadok során néhány ember feltette magának vagy egyházának a kérdést, nekünk is hasonlóképp ezt kell tennünk: valóban így jött létre a világ? Valóban így teremtődött az ember?

A kérdezőknek és a választ megfogalmazóknak a történelem során soha, de soha nem volt szerencséjük koruk vallási vezetőivel.
Galileinek (1520-1591) majdnem beletört a bicskája abba a szellemi szabadságba, az ész használatába, amelyben kora tudományos eredményeit próbálta közkinccsé tenni a vallás által tanított világkép ellenében. Nevezetesen azt, hogy a Föld gömbölyű!
Azt, hogy a Föld forog a Nap körül!

Giordano Bruno (1548-1600) a Római Katolikus Egyház inkvizíciójának máglyáján végezte, mert nem volt hajlandó visszavonni az egyház tanítását veszélyeztető, eretneknek minősítő tanait. Azokat az Istent tagadó állításait, hogy az anyag és a mozgás elválaszthatatlan. Azt, hogy a világegyetem egységes és végtelen!
Négyszáz évnek kellett eltelni, hogy e szégyenteljes máglyahalált követően, a világ valóságáról alkotott szabad gondolkodásért és látásmódért ne máglyahalál, hanem csak kiátkozás, eltiltás vagy figyelmeztetés járjon. Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a világról született tudományos eredmények valójában Jézust igazolták!
Galilei, Giordano Bruno, Kopernikus lerántotta az ég egészét borító leplet, és előtűntek a bolygók, a csillagok és a galaxisok.

Kiderült, hogy az Isten nem lakozhat a felhők feletti űrben. Nem, "mert nézzétek, Isten Királysága bennetek van."
(Lk 17;21.)

Azt a teremtésképet, amit a Bibliában foglaltak alapján a kereszténység magáénak vall, már ismerjük. A reális látásmód kialakításához meg kell ismerkednünk korunk XXI. századi tudományos eredményeivel, és az e témához fűződő következtetésekkel.

2002-ben tanácskozásra gyűltek össze a világ legnevesebb fizikusai, asztrofizikusai és kozmológia kutatói, magyarázatokat keresve a világegyetem születésének meghökkentő tényeire, amelyek "némelyike nem kevésbé meghökkentő, mint az isteni beavatkozás feltételezése." (Élet és Tudomány 2002./1.)

A tudományos "teremtésmítosz" szerint a világegyetem mintegy 15 milliárd (15 ezer millió) évvel ezelőtt egy forró ősrobbanásban, a Nagy Bumm-ban született, amelyben kitágult és lehűlt.
Mára ismertekké váltak a világegyetemet kialakító erők, és azok a törvények, amelyek az anyag változásait irányították. Ezek az ismeretek a robbanást követő századmásodpercig vezetik vissza az eseményeket ellentmondásmentesen. Az események - a paraméterek ismeretében - zavarba ejtően esnek egybe azokkal a hihetetlen pontos mértékekkel, amelyek kizárólagosan tételezik fel jelen Univerzumunk létrejöttét. Ez azt jelenti, ha a paraméterek "értéküket csak egy picit is megváltoztatnák, akkor megváltozna az egész világegyetem. Ráadásul az esetek elsöprő esetében olyan kellemetlen módon, hogy benne nem volna helye sem embernek, sem életnek." (Élet és Tudomány 2002./1.)
Jelzi ezt a Nagy Bumm tágulási sebességének, a gravitáció nagyságának, a magerők mennyiségének, a rádióaktivitást szabályozó gyenge kölcsönhatás mértékének, az atomok elektromágneses kölcsönhatásának milliomod, milliárdod pontosságú meghatározottságát.

Tudósaink egy része mindezek figyelembevételével a következő elméleti következtetésre jutott:
"az emberközpontúságnak valamiképpen mégiscsak helye lehet világképünkben: nem lehetnénk itt, ha a világegyetem sorsát, tulajdonságait meghatározó fizikai állandók nincsenek annyira finoman hangolva, ha értékük akár picivel is különbözne a megfigyelhetőtől. Mintha a világegyetem fejlődésében olyan elv érvényesülne, amely olyan irányba tereli, hogy benne kialakulhasson az élet és az értelem." (Élet és Tudomány 2002./1.)

Mindebből két alapvető következtetést vonhatunk le a világegyetem keletkezését illetően:
1. A világegyetem anyaga a kezdeti Nagy Bumm-ot követően, a kölcsönhatások következtében, az egyszerű szerkezeti felépítéstől egy változási folyamaton keresztül a bonyolultabb szerkezeti felépítés felé halad.
2. A világegyetem kezdeti egyszerű felépítési anyaga a meglevő feltételek mellett magában hordozza a kölcsönhatások lehetőségét és eredményét.
Egyszerűbben: a keletkező anyag (hidrogén) meglévő feltételek mellett magában hordozza a jelenlegi világegyetem kialakulásának minden lehetőségét.

Persze, mondhatjuk minderre azt, bennünket mindez nem érdekel! Nem, mert mindez nem az erkölcs területére tartozik. Mondhatjuk azt is: mi közöm nekem mindehhez.
Való igaz, hogy minden ember, ha akarja, el tudja takarni a szemét, és be tudja tapasztani a fülét.
2003 karácsonyán a Hang-közösség Inárcson tartott miseprédikációja közben (könnyek között) hangzott el egy vers, amelynek írója hitet tett az Ádám-Éva teremtéstörténet mellett, a tudomány zagyvasága ellenében.

Szokatlan jelenségnek könyvelhette el a Római Katolikus Egyház Teilhard de Chardin (1881-1955) jezsuita szerzetes életpályáját, amelynek egy szakaszában - az 1920-as évek táján - mint paleontológus kiásta az ötszázezer évvel ezelőtt élt pekingi előember csontmaradványait. Egyháza megrovásban részesítette.
Teilhard de Chardin azt még nem is tudhatta, hogy a genetikusok, feltérképezve a Föld minden lakosának génállományát (az öröklődésért felelős molekulaláncok), arra a következtetésre jutottak, hogy a Földön élő összes ember huszonnégy emberpárra vezethető vissza.
Ezek az eredmények igazolhatók. Megismételhetők. Bizonyíthatók. Vizsgálhatók.

Napjainkban, miközben a világ majd minden iskolájában a tudomány eredményeire támaszkodó világképet tanítják, az egyházak - majd másfél milliárd hívő ember irányában - a Bibliában foglalt Ádám és Éva teremtéstörténetének feltétel nélküli elfogadását igénylik. A hittanórákon a gyerekeknek ezt tanítják!
Abban a korban, amikor az iskolákban már réges-régen nem a lapos Föld és az arra félgömb alakjában ráboruló ég, a csillagok pedig a mennyország világosságát átszűrődni engedő lyukak jelentik a megismert világot. Ahol a poklot a földkéreg alatt a Föld mélyében rejtőző barlangok alkotják.

Napjainkban az iskolákban az anyag szerkezetének kutatásánál már nem rekednek meg az atomok, atommag-elektron szerkezeténél, hanem az atommagot jelentő protont és neutront alkotó kvarkok, hadronok és gluonok szubatomi világában kutakodnak.

Nemrég hármasban utaztunk Székesfehérvárra, s az autóban kérdezett rá Ádám és Éva történetére egy 28 év körüli testvérem. Elképedésemben csak azt tudtam kérdezni: te még hiszel ebben a mesében? Azt persze meg sem merem kockáztatni, hogy ugyanezt egy hasonló korú paptól kérdezzem meg.

Be kell vallanom, nem vagyok túlzottan járatos a teológián tanított elméletekben, de azt nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a tudományos kutatásokra alapuló világképet az egyházra és a hívőkre egyaránt veszélyesnek minősítik.
Pedig nem az!

Az emberiségnek a világról alkotott képét a legjelentősebb mértékben Albert Einstein változtatta meg, aki így beszélt Istenről: Az Isten megmagyarázhatatlan, de sohase rossz indulatú.
A józan és valósághű látásmód kialakításához természetesen szakítani kell a mitológiával, az Ádám és Évával kapcsolatos bibliai történettel. Szakítani kell azzal a látásmóddal is, hogy a Biblia minden szava szent és igaz! Szakítani kell, mert nem igaz az Ószövetség és Pál, valamint a Jelenések könyvének minden szava!

Ahhoz, hogy megértsem és felfedezzem a valós világot, a gondolkodás szabadságát kell vállalnom. Alapállásnak, kiindulási pontnak egy eretneknek tűnő állítást kínálok (nem én találtam ki). Nevezetesen azt, miszerint minden az emberért van! Az Isten is!
Jézus a Hang tanításában a következőképpen fogalmazza ezt meg: "Minden ember arra a boldogságra van teremtve, mely a Velem való élő kapcsolat természetes következménye." (Hang 4/288.)
"Nemcsak benned vagyok, hanem érted vagyok benned." (Hang 3/174.)

Jézus kétféle módon van jelen a teremtményeiben:
1. létbentartó módon
"Én, Jézus, annyira szeretlek, hogy te ezáltal létezel." (Hang 27/2735.)
Sőt!
"nem úgy szeretlek téged, mint mindenkit, hanem úgy, mint senkit a világon! Ha még úgy szeretnélek téged, akkor kettő lenne belőled!" (Hang 29/2952.)
2. boldogító módon
"Boldogságra teremtett benneteket az Isten," (Hang 9/740.)

Mivel Jézus létbentartó jelenlétének nincs erkölcsi értéke, ezért az anyagtesti létezésünk körülményekbe van ágyazva. A jobb megértés érdekében: Jézus létben tartó módon jelen van minden létezőben. Létben tartja nemcsak az embert, hanem a vizet, a levegőt, a sziklát, az elefántot, sőt a televíziót is. Az ember számára mindezek csak körülmények. Ezeknek a körülményeknek az ad erkölcsi értéket, hogy mire használja őket az ember.
Az ember boldogságra való teremtettsége viszont az ember erkölcsiségének a kérdése.
A teremtő Isten erkölcsi teremtményeket hív a szellemi létezésbe. E teremtmény erkölcsiségét, az Istent vagy önmagát való választás lehetősége adja. Ha boldogsága forrásául az Istent választja, úgy szellemi létét, erkölcsi lényként folytatja.
Ha boldogsága forrásául önmagát választja, úgy szellemi létét anyagtesthez kötött erkölcstelen lényként folytatja.
Ebből következően az, hogy az anyagtesti létezés a Földön egy emberpárból, vagy 24 emberpárból indult el nem az erkölcs, hanem az anyagvilágba ágyazott REND kérdése.

Az Isten létben tartó rendjének erkölcsi értéket való tulajdonítása még Jézus tanítványait is félrevezette. Jézus azt mondta a fügefának: "Soha ne teremjen rajtad gyümölcs" (Mt 21;19.). A fügefa másnapra elszáradt. Az, hogy miért szárította ki Jézus a fügefát, az erkölcsi kérdés, a hogyan az pedig a létbentartás kérdése. Mivel a tanítványok nem arra voltak kíváncsiak, hogy Jézus miért szárította el a fügefát, hanem arra, hogy: hogyan? - Jézus így erre válaszolt: hit által!

Mindenki abban a valóságban hisz, amit a hite táplál. Így én a hitem által azt tudom elfogadni valóságnak, amit Jézus Krisztus, a Földre született Isten igazol a tanításával. Szükséges megjegyeznem, hogy számomra Jézus tanításának az igazolása nem más, mint az Isten szeretetének, az irgalom rendjének az Általa való megvalósítása. Így ebben a gondolkodásban, ebben az erkölcsi értékrendben minden további nélkül össze tudom egyeztetni Istent szerető hitemet a világ tudományos eredményeivel, anélkül, hogy erőszakot kellene elkövetnem bármelyiken.
Joggal vetődik fel a kérdés: mi módon?

Így: a Biblia keletkezésének van története. A Biblia szó jelentése: könyvek.
"A héber biblia összeállítása valószínűleg Salamon király (Kr. e. 970-930.) uralkodása alatt kezdődött, amikor a nép jólétben élt.
Bizonyított tény, hogy ebben az időben gyűjtötték össze a zsidó nép életének azokat a történeteit, amelyek ma a Teremtéstől a Sámuelig terjedő könyvekben találhatók." (Bibliai Enciklopédia/2000.)
Ennek alapján megállapítható, hogy a teremtés és a bűnbeesés írásba foglalása időrendileg Ábrahámnak az Úrtól való megszólítását követően mintegy ezer évvel később történt. Hasonló helyzet lenne, ha napjainkban akarnánk a szájhagyományok alapján hiteles módon írásba foglalni a honfoglalást. A teremtésről nem is beszélve.

"A héber biblia első öt könyvét, a Tórát, egyes részeit valóban írhatta Mózes, de a mai, általánosan elfogadott vélemény szerint …. Egy összetett, névtelen szerzők által írt mű, amely a Mózes előtti, de még inkább a Mózes utáni hagyományokból keletkezett." (J.R.Porter: A Biblia képes kalauza)
"a Genezisben szereplő mítoszokat, mondákat, eredettörténeteket és szentségi legendákat szóban fogalmazták meg és adták tovább." (J.R.Porter: A Biblia képes kalauza)

Mítosz, monda, eredettörténet, szentségi legenda. Így jellemzik korunk Biblia-kutatói a teremtés és a bűnbeesés történetét. Azt, amit a keresztény egyházak vezetői és vezetettjei többnyire valós és hiteles történetnek gondolnak és tanítanak.
Azzal furcsa módon mindenki egyetért, hogy a görög istenek és történeteik az emberi fantázia termékei. Arról sincs vita, hogy a római istenek, az élükön Jupiterrel, kitalált mitológiai személyek, s a történeteik a mítosz és legenda tárgykörébe tartoznak. Az egyiptomi istenekről nem is beszélve.

Mégis, mi lehet az oka annak, hogy a tudomány és technika korában, amikor a legfrissebb tudományos eredmények is mindenki számára hozzáférhetőek, a vallás területén sokan még mindig komolyan és szó szerint veszik Ádám és Éva történetét?
Talán az, hogy az elmúlt évszázadok, évezredek során az egyházaknak sikerült elhitetni a hívőkkel azt, hogy a Biblia, egy olyan szent írás, amelynek minden szava Istentől jövő, tehát szent és igaz!

Az is igaz, amit Mózes fogalmaz meg a 3. könyvének 24;14-es igerészében: "Vidd ki az átkozódót a táboron kívül, és mindazok, akik hallották, tegyék kezeiket annak fejére, és kövezze agyon azt az egész gyülekezet."
És az is igaz, amit Jézus Máté evangéliumának 12;7-es igerészében így tanít: "irgalmasságot akarok és nem áldozatot,".
Azt hiszem, ha a történelem során valaki vagy valakik észrevették és firtatni kezdték e tartalmi különbségeket, azoknak az illetékesek - hogy elmenjen ettől a kedvük - jó nagyot ütöttek a fejére. Akkor is, ha király volt, és akkor is, ha jobbágy volt az illető.
Ha nem volt elég az, hogy ráütöttek a páciens fejére, akkor nagyobbat ütöttek. Ha pedig az illető belehalt az ütögetésbe, legalább már nem kérdezett.

Egyik este Ivett lányommal beszélgettünk a teremtésről, Ádám és Éva történetének valóságtartalmáról, miközben felvetette azt, hogy e teremtéstörténet nem egy tudatosan szimbólumokba burkolt történet-e ? Persze nem Ivett az első a történelemben, aki felveti ezt a kérdést. Talán nincs is olyan teológus, bibliakutató, vallásos szemlélettel rendelkező tudományos kutató, akinek ne jutott volna eszébe a teremtéstörténet értelmezésének ez a variációja.

Kiindulásul meg kell állapítanom azt a tapasztalatból kiinduló következtetést, amely szerint egy adott szimbólum mögé mindenki azt pakol, ami éppen neki tetszik.
Mindez persze nem zárja ki azt, hogy a világban vagy a világ egy részén létezik egy általánosan értelmezett szimbolikai magyarázatrendszer.
Pl.: jelen esetünkben a kígyó kétségtelenül a gonoszt személyesíti meg.
Ugyanakkor India hitvilágában a kígyó a bölcsesség jelképe.

A magyarázat nélküli szimbólumok sorozatának belső bizonytalansága oda vezet, hogy ha Ádámot, Évát, a kígyót és az almafát szimbolikusan kell értelmezni, akkor mi akadályozna meg abban, hogy az Istent is így magyarázzuk.
A józan paraszti ész alapján álló meggyőződésem szerint, a teremtéstörténet szerzőjének nem állt az érdekében az, hogy a hagyományokból merített tudásuk tartalmát misztikus ködbe szimbólumokba burkolva fogalmazzák meg. Álláspontomat az is igazolja, hogy egyetlen hitvallás megfogalmazói sem bonyolódtak bele a történelem során egy tudatosan tálalt szimbolizmusba.
Az olimposzi történeteket leírók ugyanúgy valósnak élték a történeteiket, mint a Bibliában megtalálható teremtéstörténetet leírók.
Homérosz se a szimbolikus istenek harcából vezette le Trója ostromát, hanem a hite szerinti valós lények akaratának ütközőpontjául.

Miután körbejártuk az általam is fontosnak tartott teremtéstörténet néhány gondolkodásbeli értelmezését, lassan eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol már fel lehet tenni azt a kérdést, hogy: ha az érvelésekre alapozva nem úgy történt a teremtés, ahogy az Ádám és Éva esetében a Bibliában meg van írva, akkor hogyan?


Vissza az oldal tetejére


FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2018.03.16-án.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe