JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


Az újjászületésröl

TANÍTVÁNYOK > Közösségünk lelki kincsei.


Jelenleg én így látom az újjászületést, a HANG tanításán keresztül. Ez a tanítás, számomra szívet és értelmet megnyugtató.

"válaszolt Jézus és ezt mondta neki: Ámen, Ámen mondom neked, ha valaki nem lesz újjá (nem származik fentről), nem láthatja meg (nem képes felfogni) az Isten Királyságát (királyi uralmát)," János3.3.

HANG:
"A teremtéssel kell kezdenem. Isten nem látható. El sem képzelhető. Én, Jézus, elképzelhető vagyok, de megtapasztalható csak a Szentlélek által lehetek. Máriában is csak a Szentlélek által tudtam megtapasztalható lenni!
A teremtés kihívás arra, hogy Azzal, akit sem látni, sem elképzelni nem lehet, számoljatok. Számoljatok, és nem is akárhogyan! Sokkal jobban, mint olyan személyekkel, tárgyakkal, eseményekkel, amelyeket látni, elképzelni is lehet.
E kihívásnak alapja, gyökere az Isten részéről, hogy Ő soha nem szűnt meg szeretni, nem szűnt meg akarni azt, hogy boldogítson benneteket. De ti, amikor lehetőségetek volt, nem Őt, hanem magatokat választottátok boldogságotok forrásává.
Isten csak tökéleteset tud teremteni. Ő, soha nem csinál selejtet! Gondolom, ezt nem nehéz elfogadni.
Isten tehát minden egyes szellemi teremtményét tökéletesnek teremtette. Erről egyetlen szellemi teremtménye sem tehet.
De ez teremtményi szinten csupán egy tökéletes keret, váz, amely betöltésre vár. Isten ennek a tökéletes szellemi teremtményének felkínálta a saját boldogságát, mint élettartalmat. Ehhez viszont már kellett e tökéletesnek teremtett szellemi lénynek, mint 'váznak' a szabad beleegyezése is.

A szellemi lény, mint KERET, szabadon dönthet arról, hogy befogadja-e Teremtőjét.

"Jézus ezt válaszolta neki: ha valaki szeret engem, Igémet (szavaimat) megőrzi (és) az Atya is szereti őt, és hozzá megyünk, és maradandó lakást szerzünk (készítünk) nála," János14.23.

Amikor tehát a szellemi lények szabadságáról beszéltek, akkor tudnotok kell, hogy minden teremtett szellemi lény képes akarni, valósnak vélni azt, ami Isten szándéka, akarata szerint NINCS! Ez a boldogtalanság, amelyhez mindig valamiképpen bódultság, tehát az értelem józan használata helyett, átveszi az irányítást az igaz Isten leváltását megkísérelő pillanatnyi önzésre hallgató vágy. Ez azt jelenti, hogy mielőtt egy szellemi lény véglegesülne azzal, amire, AKIRE teremtődött, lehetősége van arra, hogy lemondjon erről.
Sokan úgy gondoljátok, hogy a boldoggá válás az lemondással jár. Ennek éppen az ellenkezője az igaz! A boldogtalanság az igazi lemondások útja, mert a boldogtalanságban élő ember, szinte állapotszerűen mondd le arról, amire teremtődött, Istenről, szeretetről, benső békéről.
Minden ember, minden teremtett szellemi lény természetes létállapota a boldogság, vagyis az igazi JÓVAL, soha véget nem érően történő azonosulása. Igen. Szeretni csak szabad döntés alapján lehet! Két lény között a boldogság - és ez Isten és szellemi teremtményeire is áll - a különbözőségek dinamikus harmóniája. Ez áll természetesen két szellemi teremtmény kapcsolatára is.
A Boldogtalanság éppen abból adódik, hogy valaki erről LEMOND egy olyan vágya kedvéért, amelyről maga is tuja, hogy mulandó!
Ezért nincs örökké tartó elkárhozás! Nincs, mert a szellemi lények természetellenes állapota, az ezzel együtt járó, önmagukon megtapasztalt szenvedések miatt, a szellemi lények által örökké nem tartható fenn. Márpedig ezt az állapotot csak ők tudják fenntartani.
/ A pokol örök, de a pokol lakói változnak./

Azokat a tökéletes szellemi teremtményeket, akik elfogadták, tehát igent mondtak
Isten boldogságának befogadására, nevezzük angyaloknak.

Tehát már a kezdetkor is erről volt szó. A teremtmény akarhatja, és nem akarhatja befogadni az Isten boldogító Szeretetét, így, igenje nélkül az Isten nem töltheti be a "teremtményi keretet", mert az nem akarja befogadni. A Szeretet Istene nem erőszakos, ezért tiszteletben tartja a szellemi lény döntését. Az igenen áll, és a nemen bukik az Isten végtelen és örök boldogságra teremtett szellemi lény boldogsága. Aki nemet mond Istennek, az igent mond a Gonosznak, aki betölti, a neki igent mondót saját tartalmával.
Tehát a szellemi lény akarhatja azt is, ami Isten akarata szerint NINCS.

Isten tartozott önmagának és nektek is azzal, hogy lehetővé tegye számotokra teremtésetek hajnalán, hogy egy olyan döntést hozzatok, amely a szellemi szinten csak egyszeri lehet, mint maga a teremtés. Önmagának és nektek is tartozott azzal, hogy valóban ne csak Tőle, hanem tőletek is függjön boldogságotok, vagyis, hogy az Általa nektek felkínált Önmagát elfogadjátok. Ha egyszer Önmagára teremtett benneteket, mint szellemi lényeket, akkor vállalnia kellett a maga számára is azt a kihívást, aminek másik neve: teremtés. De ez a ti teremtésetek! Nektek kell megteremtenetek az Isten boldogságával történő kapcsolatotokat.

A szellemi lények, ha az Isten szándéka szerint akar boldog lenni, lehetővé kell tenni az Isten számára, hogy betölthesse őt boldogságával.

Boldoggá kell teremtenetek magatokat! Teremteni csak jót lehet. A rossz az egy eltorzított jó, eltorzított teremtés. Lehetőséget kaptatok arra, hogy magatokat boldoggá, vagy boldogtalanná teremtsétek! Ez a szellemi lények 'önrendelkezési joga', amelyet ha egyszer valaki megvalósított, akkor ennek következménye megmásíthatatlan! Ha úgy döntöttél, hogy nem Isten fényében, hanem magad teremtettségében akarod látni boldogságod forrását, akkor ezt szellemi régióban már megmásítni képtelen vagy többé. Látni csak abban a fényben tudsz, amelyet kreáltál magadnak!
Az önzés mindig elvakít, megvakít. Csak szívével, szeretetével tud jól látni minden szellemi lény!
Az Isten által nektek felkínált lehetőséget a boldogságra, az Ő boldogságának elfogadására, befogadására, elmulasztottátok. Így boldogtalanságotok tapasztalatilag igazolja, hogy olyan boldogságra teremtett benneteket a Teremtő, amelynek megteremtése (befogadása) rajtatok állt. Ennek elrontása (elutasítása) is rajtatok állt.
Részetekről tehát a boldogságotok megteremtése abból állt volna, hogy elfogadjátok. Elrontása pedig, hogy elutasítsátok. Az, aki elfogadta, hogy boldogságának forrása Istenben van, az a szellemi lény örömmel adta magát oda e forrás Hordozójának, vagyis Teremtőjének. Az a szellemi lény pedig, aki boldogságának forrását nem Teremtőjében, hanem saját teremtményi voltában akarta megtalálni, az ilyen teremtett szellem, önzésének fókuszába önmagát állította. Ez az igazi
eredeti bűnötök!

A bűnbánat elétek állítja, tudatja veletek azt a bűnötöket, amelyet magatokkal hoztatok: az önzést, és a felelőtlenséget. Ennek a lehetőségét nem lehet szertartásokkal megszüntetni! Ennek a lehetősége éppen olyan állapotszerű, mint annak lehetősége, hogy szabaddá váljatok.
Ennek felismerése, a szabadság alapja. A szabadság másik neve a bennetek hatékonyan működni képes Szentlélek! Ezért a lélek szabadságát nem odaadni kell Nekem, hogy a szeretetre formáljam tudatotokat, hanem elfogadni, elfogadnotok kell Tőlem, hogy a szeretetre tudjátok formálni tudatotokat! Tehát azért kell kérnetek és elfogadnotok, hogy meg tudjátok valósítani azt, amire a bennetek élő Isten Lelke, önmagában képtelen, mivel csak ti vagytok képesek, a bennetek lévő Lélek által! Tehát azt, hogy vállalni tudjátok gondolkodásotok átalakításának folyamatát, a bennetek hatékonyan működni akaró Lélek erejével!
A bűnbánat tehát azért szükséges, hogy egyértelműen belássátok, hogy állapotszerűen irgalomra szorultok. Nincs tehát senkivel szemben jogotok a 'fejmosásra'! Erre szólítlak fel benneteket Én, a lábmosó Jézus, életem példájával és tanításom egyértelműségével!

Azokat, akik visszautasították ezt az isteni boldogságot, két csoportra kell osztanunk. Egyik részük e döntésükbe belemerevült. Ezeket hívjuk ördögöknek. Ezekkel szemben Isten 'magatehetetlen', tehát az Atya nem tudja átadni őket a Fiúnak. Másik részük ezt a döntést nagyon megbánta. Mivel az Isten örök szeretet, azok számára, akik e döntést nagyon megbánták, a létet anyaggá formálva lehetővé tette,
hogy - leszületve a Földre - megbánásukat ki tudják mutatni azáltal, hogy Isten, - Aki maga is leszületett Fiában - felkínálja Magát szeretetre minden rászorulóban.

A földi testben átélni a Szeretet Szellemével való betöltődést
:

"Ámen, Ámen mondom nektek: aki befogadja, ha valakit küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem." János13.20.

"Ha szerettek engem, az én parancs(olat)aimat őrizzétek meg, és én kérni fogom az Atyát és más Segítőt (Védőt) ad nektek, hogy veletek legyen a (világ)korszakba, a való(igaz)ság Szellemét, akit a világ nem képes befogadni, mivelhogy nem látja azt (és) nem is ismeri, ti ismeritek mivelhogy nálatok marad és bennetek lesz. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok, még egy kis idő és a világ engem többé nem lát, ti pedig láttok engem, mert én élek (és) ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az Atyámban vagyok és ti bennem és én bennetek. Aki magánál tartja (bírja) a parancsolataimat és megőrzi azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az Atyám (és) én is szeretem őt és kijelentem (láthatóvá teszem) annak magam.
Ezt mondta neki Júdás, nem a karióti: Uram (és) mi történt, hogy nekünk készülsz kijelenteni (láthatóvá tenni) magadat és nem a világnak?
Jézus ezt válaszolta neki: ha valaki szeret engem, Igémet (szavaimat) megőrzi (és) az Atya is szereti őt, és hozzá megyünk és maradandó lakást szerzünk (készítünk) nála, aki (netán) nem szeret engem, Igémet (a szavaimat) nem őrzi meg, az Ige, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött, az Atyáé.
Ezeket szóltam nektek, amíg veletek vagyok (nálatok maradok).
A Segítő (Védő) pedig, a Szent Szellem, akit elküld majd az Atya a nevemben, az titeket megtanít mindenre és eszetekbe juttat mindent (emlékeztet rá), amiket mondtam nektek." János14.15-26.

Csak az újjászületés vethet véget az újraszületésnek! Saját testedben újjászületni! Ez minden reinkarnációnak a célja! Ezért kell könyörögni (Lk. 11;13), ezért kell böjtölni (Ap.csel. 13;2-3), ezért kell vállalni az élet elvesztését.(Mt. 10;39).

Kicsit pontosítom az előbb elmondottakat
: Minden reinkarnációnak CÉLJA az, hogy ÉN abszolút ELSŐ helyre kerüljek az újraszületett életében. Annak életében vagyok ABSZOLÚT ELSŐ, akinek életében nincs második! Tehát annak, aki megszabadult megkötözöttségeitől (2.Kor. 3;17), és így Lelkemnek lelkében szabad bejárata van, tehát Velem együtt hozza meg döntéseit. Ennek legfőbb előfeltétele az újjászületés. Ilyen értelemben mondtam az előző fejezetben, hogy minden reinkarnációnak ez a célja.

Értelmes szellemi lény, értelmetlenséget, "sokáig" nem tud csinálni. Képtelenség! Képtelenség az önmagán megtapasztalt szenvedésre azt mondani, hogy jó. Egyszer belefárad a szenvedésbe.

Igaz, hogy a földön gyakran könnyebb lemondani a JÓRÓL, mint ragaszkodni hozzá, és könnyebb ragaszkodni a mulandóhoz, mint tudomásul venni annak bódító hatását. Ezért mondhattam Én, Jézus, hogy aki utánam akar jönni, az tagadja meg önmagát (Máté 16;24)! De ez az önmegtagadás nem a lemondást célozza meg, hanem a JÓHOZ történő ragaszkodást! Ez azt jelenti, hogy minden áron, még a földi életed árán is, ragaszkodnod kell ahhoz, ami boldogít, és nem szabad ragaszkodnod ahhoz, amiről magad is tudod, hogy előbb-utóbb megtapasztalhatóan boldogtalanít.

Tehát már itt a földön tanúságot tenni a meglátott JÓ mellett.

A megkötözöttség boldogtalanít. Ahol a Lélek ott a szabadság, a boldogság.

"Aki jobban kedveli apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám, és aki jobban kedveli fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám." Máté10.37.

Megkötözöttségeitől senki sem tud megszabadulni saját akaratából úgy, hogy ne ajándékként élje meg az újjászületését. De nem tudom az újjászületés ajándékát megadni senkinek addig, amíg nem vállalja
állapotszerűen az erőfeszítést megkötözöttségeinek leoldása érdekében. (Mk. 2;22). Tőlem, Lelkemtől származik az új bor. De az új tömlő az a ti állapotszerű vágyatok, hogy megszabaduljatok megkötözöttségeitektől. Vagyis, hogy ne mondjatok le arról, hogy szentté kell válnotok, és ha ezt mindketten akarjuk, akkor ez biztosan lehetséges is!
A saját testben újjászületés szentté tesz úgy, hogy ezt még véletlenül sem tulajdoníthatod magadnak. De SZENTTÉ TESZ! Engem dicsőít az az újjászületett, aki ezt öntudattal képviseli. Alázata éppen abban rejlik, hogy azt, ami minden ember legtermészetesebb feladata, hogy tudniillik szentté legyen, úgy érte el, hogy nem érte el, hanem megkapta!
Sajnos, a gőg és az öntudat összekeverése által elgyengültek bennetek Lelkem adományai! Az, aki nem öntudatosan alázatos, az bárgyú.


Minden reinkarnációnak CÉLJA az, hogy ÉN abszolút ELSŐ helyre kerüljek az újraszületett életében. Annak életében vagyok ABSZOLÚT ELSŐ, akinek életében nincs második!

Ti tehát, akik kezdetben visszautasítottátok Isten visszaszeretését, de ezt megbántátok, a földi létben alkalmat kaptatok arra, hogy megszületésetek előtti megbánásotokat a rászorulókon történő segítésetekkel valósággá igazoljátok nem csupán Isten számára, hanem minden szellemi teremtmény számára is. Így az ő örömük egy megtérő bűnös felett nem egy levegőben lógó ígéret elfogadásán, hanem teremtményi szinten megtapasztalható valóság talaján áll.

"és sok mindent szólt nekik példabeszédekben (példázatokban), ezeket mondva: lám! kiment a magvető (magot) vetni. Magvetés közben némely mag az útszélre hullott és jöttek a madarak, fölették, mások pedig a köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük, mindjárt kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben, de a forró napsütésben elszáradtak, mivel nem volt gyökerük, mások pedig a tövisek közé hullottak, a tövisek felnőttek és elfojtották.
Némelyik azonban kitűnő földbe esett és termést hozott, az egyik százszorosat (százszor annyit), a másik meg hatvanszorosat (hatvanannyit), más pedig harmincszorosat.
Akinek füle van hallja meg. És odamentek hozzá a tanítványok, ezt mondták: Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk? Ő pedig így válaszolt: Ti megkaptátok, hogy megismerjétek az Egek Királyságának titkait, de ők nem, mert akinek van, annak még adnak, és bőségben lesz (bővelkedni fog), akinek pedig nincs, azt is elveszik, amije van,"
Máté13.3.-12.

"Halljátok meg ti tehát a magvető példabeszédét (példázatát):
mindenkihez, aki meghall(gat)ja az (Isten) királyságáról szóló igéjét, de nem érti meg, (ahhoz) eljő a gonosz és elragadja a szívébe hullott magot: ez az, akiknél a mag az út mellé esett (szélére hullott)." Máté13.18-19.

Isten végtelen szeretetét, vagyis azt, hogy anyaggá sűrűsítette a létet, a megrögzült gonoszok kihasználták, és ők is leszülettek a Földre nagy számban. Ezek vannak az Ördögatyától. Én, Jézus, ezekért nem imádkoztam.
Azt is mondtam, hogy ha valaki felismer egy ilyet, még a port is rázza le a lábáról, és úgy menjen tovább. Ezek azok, akik azért jöttek le a Földre, hogy megpróbálják eltéríteni az Isten által önmagára, saját boldogságára teremtett teremtményeit attól a születésük előtt elhatározott gondolkodás-átalakítástól, amelynek következménye az az újjászületés, amely feltétlen feltétele az üdvösségnek. (Jn. 3.3)

"A köves helyre hullott mag pedig az, aki az Ige szavát meghall(gat)ja és mindjárt örömmel (be)fogadja, azonban nem gyökerezik meg benne, mert csak egy időszakra szól, mert amikor jön a szorongatás (nyomorúság), vagy az üldözés az Ige szava miatt, azonnal megbotlik (eltántorodik)." Máté13.20-21

Azokat, akik megtérésük valódiságát igazolni születtek a Földre, főleg két kifinomult csapda várja az Ördögatyától valók részéről: a vallás és a Biblia. Én, Jézus ezekért imádkoztam. Az Atya ezeket adta Nekem, és előbb-utóbb ezek, akár az Istentől tökéletesnek teremtett, de elrontott természetük által (főleg az Én földi életem előtti korban, akár önhibájukon kívül Engem meg nem ismerve, a lelkiismeretükre hallgatva), akár Engem megismerve, imám hatására megtérnek, és újjászületnek.
A kapu szűk, és az út keskeny, amely az ÉLETRE vezet. Bizony kevesen találják ezt meg. De még azok is, akik gonoszkodni jönnek a Földre, - tehát azok, akikért Én, Jézus nem imádkoztam, mert az Atya ezeket nem adhatta Nekem, mivel ezek nem adták magukat az Atyának, - haláluk után rendre lehetőséget kapnak arra, hogy ezt megtegyék, és így leszületve már részesülhetnek imámban. De a két csapdát Én meg nem szüntethetem.
Csak megerősítést adhat imám arra, hogy ezt ti magatok legyőzzétek az Én segítségemmel. De biztosak lehettek abban, hogy megvalósul a ti Jézusotok ígérete, mely szerint előbb-utóbb mindenkit Magamhoz fogok vonzani! (Jn. 12. 32) Igen, mert még a legnagyobb gonosz is egyszer be fogja látni, hogy Isten boldogságának elfogadása nélkül nem lehet boldog, csupán csak bódult. Mihelyt ezt belátja, imám elérheti őt.

Az egyik út, amely pozitív eredménnyel soha nem járhat az, hogy másokra hárítsátok a felelősséget saját helytelen döntésetekért. Ez az út a megátalkodottság útja. Ez nevezhető Szentlélek elleni bűnnek is. E bűnt azért nem lehet megbánni, mert ez maga a megbántatlanság, az állandó kimagyarázás segítségével, a be nem ismertség vállalása.
A másik út, amely feltétlenül lehetővé teszi a visszatalálást az Isten által felkínált boldogság elfogadására, a következő:
A realitásokat tudomásul véve, vállalva a helytelen döntés következményeinek kegyetlen súlyát, beismerve, hogy az önzés nem a boldogsághoz, hanem a bódultsághoz vezet. De a vágyak szintjén bízik abban, hogy ami embernél lehetetlen, az Istennél lehetséges, vagyis, hogy Isten majd csinál valamit annak érdekében, hogy a csupán vágyban meglévő Istennel való találkozás egyszer beteljesüléssé válik.
Akiben ez a vágy él, nevezzük ezt vágykeresztségben lévőnek.
Isten részéről nem lehetett elégséges az, hogy az Isten után vágyó bukott szellem, csupán megszülessen, megtestesüljön. Nem, mert ezzel csak az történt volna a ti számotokra, hogy csöbörből vödörbe kerültök. A földi pokol és a földtől független pokol nem különböznek szükségszerűen sem minőségileg, sem a tekintetben egymástól abban, hogy lehetőség lenne ennek megszüntetésére Tehát arra, hogy Istent akárcsak hitben is, helyesen felismerve, helyesen tudjátok visszaszeretni Őt.

"A(z eszményi) kitűnő földbe hullott pedig az, aki hall(gat)ja az Ige szavát és meg is érti, termést is hoz az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat." Máté13.23.

A vágykeresztségben lévők arra kaptak lehetőséget, hogy megszületve a földön, vállalva a gondolkodás átalakítást, hitben, reményben, szeretetben, erősítsék Isten utáni vágyukat a földön, váljék meggyőződéssé bennük az, hogy e vágyuk teljesülni fog, jussanak üdvbizonyosságra.
A földre születés senkinél sem történik 'vaktában'! Ezt igazolja a földi emberek szívében különböző fokban lévő honvágy a szülőföld után, és az is, hogy a nemek aránya, bizonyos határok között, kiegyenlített. Tehát sem a honvágy, sem az arányok figyelembe vétele, nem a földön történik.
Az általánosan közismert 'karma' szó tartalmának lényege tehát az, hogy minden ember születési helye és neme, már születése előtt eldőlt. Itt és most tehát a 'karma' szó alatt nem sorsot, hanem sorsvonalat értek, s ezen a sorsvonalon különböző megoldandó életproblémák találhatók, amelyek megoldásától függ, hogy történhet-e az illető számára újjászületés saját testében, vagy sem. Mindaddig újra kell születnie, amíg át nem éli azt az újjászületést, amely az ember részéről a helyes gondolkodás átalakítás vállalása, s Isten részéről pedig a kegyelem.
Egyik sem képes önmagában létrehozni senkiben az újjászületést, amely nélkül nincs senki földi halandó számára véglegesült boldogság, nincs mennyek országa. Isten részéről azért nem jöhet létre, mert Isten a teremtett szellemi lényeiben értük és velük mindent, de helyettük nem tehet semmit. Azért nem tehet helyettük semmit, mert nem bábuk, hanem felelős döntésre képes szellemi lények.
Az ember részéről azért nem jöhet létre, mert senki nem szülheti önmagát újjá! Minden embernek tudomásul kell vennie, hogy az újjászületés: KEGYELEM!
Kegyelem akkor is, ha csalhatatlan bizonyossággal bekövetkezik, akkor, ha az ember mindent megtett érte!
Az újjászületés tehát Isten részéről már előre elkészített ajándék azok számára, akik erre felkészítették magukat. Kicsit megközelíthetem e hasonlattal: Egy versenyző számára az aranyérem már kész. De csak akkor lehet a versenyzőnek a sajátja, ha megfelelően megküzdött érte. E versenyt vállalni nem lehetett a szellemi szférában, mert ott Isten csak létben-tartó módon lehet teremtményeiben. Rászoruló módon csak addig, amíg igent, vagy nem-et mondtak Isten boldogító jelenlétére. E pillanattól kezdve, Isten rászoruló módon, csak földi testben lévő szellemi teremtényeiben lehet.
Lehetőséget kaptak tehát földre születni azok, akikben élet a vágy, hogy Istent szeressék azokban, akikben rászoruló módon Ő jelen van.
Most tehát azokról beszélek, akik mielőtt megszülettek, önmaguk elhatározása alapján vágykeresztségben voltak, vagyis vállalták azt, hogy megszületésük után vállalják azt a megtérést, azt a gondolkodás átalakítást a maguk részéről, amelynek Isten részéről az újjászülés lesz az eredménye. Vállalták azt a hiteles versenyzést, amelynek velejárója az aranyérem megszerzése.
De ehhez Istennek meg kellett testesülnie, emberré kellett lennie, hogy isteni adottsága révén minden emberben hitelesen jelen lehessen rászoruló módon. Így azok, akik a rászorulókban lévő Istent szeretik, vagyis szolgálják, a születésük előtt boldogságforrásként megtagadott Istent, most elfogadhatják boldogságuk forrásának, a rászoruló embertársaik szolgálatában.

"Ekkor ezt mondja a Király a jobb oldalán állóknak: jertek ide, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ levetése (alapítása)óta nektek készített királyságot, mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen vendég voltam és befogadtatok, mezítelen (voltam) és felruháztatok, beteg (gyengélkedő) voltam és meglátogattatok (felkerestetek) engem, börtönben voltam és eljöttetek hozzám. Ekkor így válaszolnak majd az igaz(ságos)ak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy tápláltunk volna, vagy szomjazni, hogy megitattunk volna téged? Mikor láttunk téged mint idegent, hogy befogadtunk volna, vagy mint mezítelent, hogy felruháztunk volna, mikor láttunk téged mint beteget vagy mint börtönlakót, hogy hozzád mentünk volna? És így válaszolt a Király nekik: Ámen, mondom nektek, hogy amit eggyel e legkisebb testvéreim közül tettetek, velem tettétek."
Máté 25.34-40.

Nekem, Jézusnak tehát azért kellett eljönnöm közétek, hogy megtérésetek velejárójaként, a gondolkodás átalakítást vállalva, a rászorulókban Engem szolgálva, megtaláljátok Bennem a boldogságotok forrását. Ha ez részetekről megtörtént, akkor Részemről számotokra megtörténik saját testetekben az az újjászületés, amely már alkalmassá tesz benneteket az aranyéremre, mennyek országának elnyerésére (János 3;3)

Vagyis, maradandó lakást szerez nálunk a Szeretet.(János 14,23.) Betölti az Isten szeretete a szellemi lényt.

Mindaddig, amíg valaki nem arra a HITRE mond igent, amit általános (univerzális) hitnek neveztek, s amit Én elmondtam és bemutattam nektek, nem szülhetlek újjá benneteket. Senki nem jut az Atyához, csak Énáltalam! Én és egyedül Én, Jézus, vagyok a KAPU!
Kétezer év óta már mindenkinek lehetővé tettem azt, hogy legyen olyan földi élete, amelyben vállalhat, vagy ismét elutasíthat Engem. Ebből megérthetitek, hogy napjaitokban, méreteiben miért gonoszabb a világ, mint volt kétezer évvel ezelőtt.

Megérthetitek, hogy miért mondottam: Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen találják meg azt. Azért találják meg kevesen, mert kevesen keresik azt. Bár sokan leszületnek vágykeresztségben, de a földi életükben ellene mondanak ennek, s így újra és újra le kell születniük, egyre nehezebb körülmények közé.

Máté13.22. A tövisek közé hullott pedig az, aki hall(gat)ja az Igét, de a világ(korszak) gondja és a gazdagság csábítása (csalárdsága) elfojtja az Igét és gyümölcstelen lesz.

Erről nem Én, Jézus, hanem egyedül ti tehettek. Egyszer majdcsak eljön számotokra az az 'idő', amikor már nem kell újra születnetek, mert igent mondtatok annak a hitnek, amely életté akarja tenni bennetek azt a valóságot, hogy minden embernek joga van önmagát embernek tudni, és minden embernek kötelessége, hogy a másik embert emberként kezelje.
Tehát csak akkor kerülhetsz 'helyedre', ha a földi életedben vállaltad e 'helyhez' vezető UTAT, amellyel Én, Jézus azonosítottam magamat akkor, amikor ezt mondtam: 'Én vagyok az ÚT' (Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Jn 14.6) Az Én, a te Jézusod gondolkodása szerint, csak az cselekszik meggyőződése szerint, aki az
ősmeggyőződés szerint cselekszik, vagyis az, aki embertársát igyekszik úgy szeretni, mint önmagát.
Hol hát a helyed? E földi életben ott, ahol az általános hit alapján, igaz, hogy tükör által, homályban, de látsz Engem a rászorulókban (Máté 25; 35-45) Akkor találtál rá erre az helyre, ha Rám, Jézusra találsz, mint ÚTRA!
Ne utasíts el magadtól! Fogadj be Engem!
Szeretettel: JÉZUS."

"Az igazi fény már eljött a világba és fénybe borított minden embert. A világban volt és a világ általa (Rajta keresztül) lett, de a világ Őt nem ismerte (fel). A sajátjába jött, de az övéi nem fogadták be Őt,
de akik befogadták Őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azok, akik az Ő nevében hisznek," János1,9-12.

Ezen anyag összeállítását a következő Hang levelekből végezetem:
7/584, 31/3160, 36/3816, 36/3863, 41/4505, 434674,



Petróczi István



Vissza az odal tetejére



FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2018.03.16-án.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe