JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE

Írta: Szabó János

Lk. 14-26.

"ha valaki hozzám jön és nem gyűlöli meg az apját és az anyját, a feleségét és a gyermekeit, a fi(test)vérét és nő(test)vérét, sőt még saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom,"

Furcsa, mondhatnám megdöbbentő szavak ezek annak a Jézus Krisztusnak a szájából, aki az ember történelmében talán először fogalmazta meg erkölcsi alapállásként az ellenség-szeretést.
Az ember általános (világi) eszmei világában magától értetődő az, hogy az ellenségemetgyűlöljem, s gyűlöletemből fakadóan elpusztítani akarjam. Semmi különleges sincs abban, hogy a földi életünket végigkíséri az az állapot, hogy mindannyiunknak vannak ellenségei. Mindenki, aki ellenséges érzületet táplál valakivel
szemben, gyűlöli is azt. Az viszont, hogy a csak szeretetet ismerő és megvalósító Jézus Krisztus szólítson fel arra, hogy gyűlöljek, az bizony meglepő! Mindezt a Hang Jézusának tanítása nélkül én magam sem tudtam volna megérteni.

Ha kiindulásul elfogadom Jézus Máté evangéliumának 6-24-es igerészében megfogalmazott kijelentését (már pedig elfogadom), akkor a Földön élő embereket alapvetően két csoportra tudom osztani.
Máté 6-24-ben Jézus a következőket mondja: "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti."
Jézus az egyik ÚR-ban önmagát jelöli meg:
Jn. 13-3."Ti így hívtok engem: Tanítómester és Úr, és (eszményi) szépen mondjátok, mert az vagyok."
A másik úrban pedig az ördögöt jelöli meg:
Jn. 8-44. "ti az ördög atyából vagytok"
Ez a két Úr, két világ. Az egyik az e világ ura, a másik a másvilág ura! Jézusban az ördög atyából nincs semmi, mert az: "embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg a való(igaz)ságban, mivelhogy nincsen való(igaz)ság (ő)benne. Amikor a hazugságot szólja, a
sajátjából szól, mivelhogy hazug ő és atyja annak," (Jn. 8-44.)
A világ fejedelmében, az ördögben pedig nincs semmi Jézusból, mert Jézusban: "az Ige(hús) testté lett és itt sátorozott miközöttünk és szemléltük dicsőségét, mint aki az Atyaegyszülötte tele kegyelemmel és való(igaz)sággal." (Jn. 1-14.)

Az Isten által teremtett ember e két úr között választhat. Dönthet! Az emberek döntései következtében a Földön élő emberek kétféle lelkivilágát, a két úr ismeretében erkölcsileg a sátán sötétségével és Jézus világosságával tudom jellemezni. A Hang Jézusa a sátán
sötétségének világában élő embereket a szeretet körén kívül élő, a Jézust Krisztusként elfogadó embereket pedig a szeretet körén belül élő emberekként fogalmazza meg. A Föld a sátán világa, hiszen Jézusban "a fény eljött a világba és az emberek inkább szerették a sötétséget," (Jn. 3-19.)
Ebben a szerető Isten ismeretét nélkülöző erkölcsi sötétségben élő embereknek is vannak fogalmaik a szeretetről. Bizonyára a legképtelenebb kérdésnek vélnék, ha valaki megkérdezné tőlük azt, hogy mi a szeretet? Valószínűleg nyugodt magabiztossággal
válaszolnák azt: amikor érzem, hogy szeretnek, illetve azt érzem, hogy én szeretek.
Szeretnek, mert fontos vagyok, mert vonzódnak hozzám, mert a vérrokona vagyok valakinek. Szeretek, mert az illető tetszik nekem, szeretek, mert jó hozzám, szeretek, mert úgy érzem, ő az igazi!
A szeretetnek ez az értékrendje csak addig tudja tartani magát "minden általános elfogadottsága mellett is," amíg az ember el nem fogadja Jézus Krisztust urának és megszabadítójának, és el nem kezd - Jézus felszólításának eleget téve - a gondolkodás-átalakítás munkájába beállni. Ez esetben az ember arra döbben rá, hogy a szeretetet bizony-bizony tanulni kell! Tanulni kell elméleti vonatkozásában, és tanulni kell megvalósításában is. Természetesen Jézustól!
Elméletben meg kell tanulni, hogy a szeretet elsősorban nem érzelem, hanem tudatos nem ártás, megbocsájtás és segítés ott, ahol erre lehetőségem van. A gyakorlatban azt kell megtanulnom, hogy azt tegyem a másik emberrel, amit szeretnék, hogy velem is tegyenek. A szeretetnek ez a jézusi tartalma elméleti és gyakorlati vonatkozásában gyökeresen eltér a még meg nem tért emberek értékrendjétől. Amíg a szeretet körén kívül levő ember az igazság (az én igazam) rendjében gondolkodik, addig Jézus az irgalmas szeretet rendjében él. Mindemellett Jézus jól ismeri a tanítványai egymást szeretésének azt a tartalmát is, amely a Jézus Királyságában való, jobb és baloldalon levő ülésekért vívott versengés miatti neheztelésben nyilvánult meg. (Mt. 20-21.)
Jézus megfeddi a tanítványait, és új parancsba foglalja a szeretetnek azt a tartalmát, amit a tanítványai még nem voltak képesek meglátni: "(úgy) szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket." (Jn. 15-12.)
Ez a szeretet pedig nem kevesebb, "mintha valaki lelkét adja oda barátaiért." (Jn. 15-13.)

Minden ember, aki Jézusról valamilyen fogalmat alkot, kétség kívül összeköti Jézus személyét a saját maga által értelmezett szeretettel. Minél inkább megismerjük Jézust, a gondolkodás átalakítási munka során, annál inkább bontakozik ki az ember visszaütést, haragot és bosszút nem ismerő természete. Ezek után rendkívül megdöbbentő módon hatnak Jézusnak azok a mondatai, amelyek a tanítványait a gyűlöletre szólítják fel.

A gonosz lelkiségében élő ember jól ismeri a gyűlölet érzését, hiszen ez az érzése az önzése kiteljesedésével létének alapvető mozgatórugójává válik. Így azt, aki az érdekei megvalósításában gátolja őt, e mélyből fakadó érzületből fakadóan elpusztítani akarja.
Gyűlöl féltékenységből, irigységből, hiúságból, butaságból, indulatból, gőgből és félelemből egyaránt.
Jézus a tanítványság feltételeként kétség kívül megfogalmazza a gyűlölet érzelmi igényét, de világi értelemben mindebből példát nem ad.
Magatartásunk, gondolkodásunk és értékrend kialakításunk szempontjából döntő jelentősége van ennek, hiszen Jézus az Isten Országát élte a tanítványai elé. "példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyétek." (Jn. 13-15.)

Ha a gonosz lelkülete alapján megélt gyűlöletre Jézus nem ad példát, a gyűlölet tartalmát pedig feltételként fogalmazza meg, akkor ennek az ellentmondásnak a feloldásához az az egyedüli út kívánkozik, hogy Jézus ajkán a gyűlölet szó tartalma nem az általunk
megszokott magatartást és gondolkodást jelenti. Más tartalmat hordoz!

Való igaz, hogy minden ember, aki a Jézus által felkínált Isten Királyságában, az Istent és embert szeretés lelkületében él, azt gondolhatja, hogy csak és kizárólagosan a szeretet lelkülete kell hogy átjárja s betöltse a szívét. Ez az ember nyilvánvalóan nem fog tudni mit kezdeni Jézus tanítványait illető gyűlölettel kapcsolatos feltételeivel. Jézus Lukács evangéliumának 14-6-os igerészében felszólítja a tanítványait egy olyan érzelem birtoklására, amit gyűlöletként fogalmaz meg.
Ennél már csak az meglepőbb, hogy a gyűlölet tárgyául az ember legközelebbi hozzátartozóit, apját, anyját, feleségét, gyermekét, testvéreit és önnön lelkét határozza meg.
Abban az esetben, ha magatartásunkat, látásmódunkat Jézus Márk evangéliumának 12-31-es igerészében elmondottakhoz igazítjuk: "szeresd (hozzád legközelebbi) embertársadat, mint saját magadat, " bizony-bizony zavarba kerülünk a hozzánk legközelebb álló embertársaink gyűlöletére való felszólítást illetően.

Mi a megoldás?

A magyar értelmező szótár alapján a gyűlölet szó jelentése: heves indulatot, ellenszenvet érez valaki vagy valami iránt.
Jézust ismerve nyilván nem gondolhatjuk azt, hogy a tanítványainak mondott feltétele a szeretet körén belül élő hozzátartozóival lennének kapcsolatosak. Nemcsak vonatkozásában, hanem tartalmában sem azonosítható mindez azzal a gyűlölettel, amit a
gonosz lelkülete a gyűlölet tárgyának elpusztításával párosít.
Ennek alapján azt sem állíthatjuk, hogy Jézus arra szólította volna fel a tanítványait, hogy a "másik úr"-hoz, a gonoszhoz tartozó legközelebbi hozzátartozóikat akarják elpusztítani.
Azt viszont, hogy Jézus az Önmaga felé való teljes odafordulás, a teljes odaadottság lelkületét igényelte a tanítványaitól, már nem is tételezzük fel, hanem magától értetődően tudjuk.
Jézus korábban idézett mondatai arról tanúskodnak, hogy erkölcsileg csak két alternatíva áll minden ember rendelkezésére. Minden ember dönthet arra vonatkozóan, hogy az Istent vagy a gonoszt szolgálja. Más alternatíva, más választási lehetőség nincs!
Köztes megoldás sincs! A Hang Jézusa mindezt a következőképp fogalmazza meg: "Én, Jézus, vagy abszolút első vagyok valakinek az életében, s ez azt jelenti, hogy nincs második, vagy nem is vagyok ott jelen!" (Hang 29/2935).
A korábban Máté 6-24-ben idézett ige alapján ezt a döntést csak úgy lehet megvalósítani, hogy odaadottságomban, az elfogadott Úrhoz való odafordulásomban a másik Úrtól erkölcsileg minden tekintetben elhatárolódom. Úgy is mondhatom, hogy a Jézushoz való
odafordulás a gonosztól való teljes és radikális elfordulással kell hogy párosuljon. Lukács evangéliumának a 9-62-es igerészében Jézus ezt az egy irányba való fordulást, az ide is és oda is tartozás mindennemű fajtájának a teljes kizárását a következőképp
fogalmazza meg: "Senki, aki kezét az eke szarvára teszi, és hátratekint, nem alkalmas Isten Királysága számára."
Aki az Isten Királyságát meglátva, szemét a fény forrására függesztve dolgozik önmagán, már nem kíváncsi arra a sötétségre, amit a háta mögött hagyott.
Nem kíváncsi, mert boldog, hogy megláthatta a Valóság világosságát!
Boldog, hogy Jézus Krisztus várja őt!
Boldog, hogy alakíthatja a gondolkodását, s erősítheti a hitét!
Boldog, hogy Úton van!
Nem lehet Jézusnak oly módon szolgálni, hogy a világ értékrendjével, a gonoszság lelkületével ne szakítsak radikálisan.
Nem szolgálhatok Jézusnak oly módon, hogy közben a sátán felé kacsintgatok.
Ezt a Jézus felé való teljes odafordulást egy törvénytudó kérdésére adott válaszként Máté 22-37-es igerészében Jézus a következőképp fogalmazza meg: "szeresd Uradat Istenedet egész szívedben és egész lelkedben és egész elmédben (gondolkodásmódodban)"
Az egyik úrhoz való teljes odafordulás, a másik úrtól való teljes elfordulást jelenti.
Erkölcsileg minden embernek dönteni kell, mert az Isten megtestesült a Földön.
Bemutatta Önmagát! Ha Jézus mellett döntök, akkor bizony nem csak a sátántól és világától (értékrendjétől) fordulok el, hanem érzelmileg azoktól is, akik még a sötétség világához tartoznak. Akkor is, ha az a feleségem, gyermekem, apám, anyám, vagy a
vértestvérem. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy tetteimet ne a nem ártás, a megbocsájtás és a segítés határozná meg.
Minden, Jézust urának és megszabadítójának elfogadó ember életében van egy olyan - a megtérését megelőző - időszak, amikor az ember még a sátán világához tartozik testileg, lelkileg. Gondolkodását, lelkét és értékrendjét az önzés világa határozza meg. Jézus a tanítvánnyá válás feltételében, "a gyűlöletben", ettől a korábbi önzés lelkületétől való elfordulást, a teljes szakítást fogalmazza meg.
Lelkemben is el kell fordulnom mindattól, ami Jézus lelkétől elválaszt engem!

Ennek az elfordulásnak, a szakításnak, az elhatárolódásnak az érzületét fogalmazza meg Jézus a tanítványainak a gyűlölet kifejezésével.

Ez a gyűlölet nem az erőszak forrása, nem az elpusztítási vágy érzülete, hanem a tudatos elhatárolódás velejárója.

Jézus anyjáról, Máriáról sok mindent lehet állítani, de azt, hogy lelkében az ördög világához tartozna, még feltételezésében is megbotránkoztató. Ennek ellenére Jézus két alkalommal is rendkívül keményen és radikálisan határolódik el Mária gondolkodásától.
Kánában, ahol vendégként van Jézus jelen az anyjával s tanítványaival együtt, szokatlanul erélyesen utasítja el anyja rábeszélésként ható szavait, amelyben Mária Jézus elé hozza a
násznépet megbotránkoztató valóságot: nincs boruk! Jézus érzelmileg elhatárolódik az anyjától s problémájától, és így válaszol: "mi ez nekem, és neked, asszony?" (Jn. 2-4.)
Jézus jól tudja azt, ha a násznépnek lenne hite, lenne boruk is! Jézus elhatárolódik a hitetlenségüktől érzelmileg. Ám tudatos szeretetével mégis megoldja a menyegzői párt megszégyenítő problémát. A vizet borrá való változtatásával, csodatevésével erénnyé változtatja ezt a kudarchelyzetet.
"te a kitűnő (az eszményi jó) bort mostanáig (a jelenre) tartogattad." (Jn. 2-10.)

Jézus ugyanezzel a radikális elhatárolódással fogalmazza meg valamivel később Mária Írástudókra hallgató aggódását, amelyben elhitte, hogy Jézust tisztátalan szellem vette a birtokába. Mária hívó szavára Jézus az Atyához való tartozás, az Istent szeretés szavával válaszol: "ki az én anyám és kik az én testvéreim?" (Mk. 3-33.)
Jézus önnön kérdését meg is válaszolja. Megválaszolja a hallgatóságának is, az anyjának és a testvéreinek is: "aki cselekszi (megteszi) az Isten akaratát," (Mk. 3-35.)
Mária még nem képes meglátni fiában, Jézusban az Isten Országát. Az írástudók és farizeusok meg nem akarják meglátni Jézusban az Isten Országát.
Nem akarják meglátni Jézusban a Krisztust!
A világ gyűlöli Jézust és gyűlöli a tanítványait is!
János 15-18. "Ha a világ titeket gyűlöl, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok."
A világ, a gonosz természete nem ismeri és nem is akarja ismerni a Jézus által felkínáltszeretetet. Ellenségének látja a sötétség a fényt!
Ellenségének látja a gonoszság a szeretetet!
Ellenségének látja a halál az életet!
Ellenségének látja a világ azt, aki a tanítványainak azt a parancsot adja: "hogy szeressétek egymást." (Jn. 15-17.)

Aki Jézust, a szeretet hordozóját gyűlöli, az valójában az Atyát is gyűlöli: "Aki engem gyűlöl, az én Atyámat is gyűlöli." (Jn. 15-23.)
Izrael fiai annak ellenére gyűlölik az Atyát - állítja Jézus -, hogy évezredeken keresztül a törvény betartáson keresztül Neki akartak megfelelni.
Izrael fiai azzal a nyilvánvaló magatartásukkal, amellyel elvetették, kínhalálra ítélték az Isten fiát, a világot, a sátánt választották.
Gyűlölték az Isten Fiát, mert rosszul szerették az Atyát!

Jézus az Őt rosszul szerető testvéreinek - akik annak ellenére akarják őt Jeruzsálembe küldeni, hogy jól tudják, Jézust halálra keresik - János 7-7-ben azt mondja:
"Titeket nem gyűlölhet a világ, engem pedig gyűlöl, mivelhogy én tanú(bizony)ságot teszek ellene, mivelhogy az ő munkái (művei) gonoszok (romlást árasztók)."
"minden jó fa (eszményi) szép gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig nyomorúságos gyümölcsöt terem." (Mt. 7-17.)

Izrael Törvényt tudó fiai bizony-bizony nyomorúságos gyümölcsöt teremtek Jézus kínhalálra ítélésével. Nyilvánvalóvá tették a hovatartozásukat.

A Hang Jézusa Szent Ágoston mondatát idézi, amikor azt tanítja: Aki jól gyűlöl, az szeret, s aki rosszul szeret, az gyűlöl.
Aki azt gyűlöli, amit a gonosz képvisel, az helyes irányba gyűlöl. Aki a gonoszságot gyűlöli, az az Istent szereti: "mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti," (Mt. 6-24.)
Aki az Atyát rosszul szereti, mert a Fiát nem képes felismerni, az bizony a Valóságot, a Szeretetet gyűlöli!

Jézus azokat, akik az Őt elítélők gondolkodása, magatartása irányában fejtik ki az elhatárolódás érzületét, a Jézus által értelmezett gyűlöletet, arra mondja azt, hogy az jól szeret. Aki jól szeret, az jó irányba szeret. Nem is szerethet rossz irányba, hiszen a
nyomorúságos gyümölcsöt termő magatartást gyűlöli, s határolódik el attól érzelmileg. Ez a Jézus által értelmezett gyűlölet, a gonosztettektől való elhatárolódás érzülete nem nélkülözi a gonosztevővel szembeni szeretetteljes magatartást. Megértem a gonosztevőt is, de nem értek vele egyet!
Lukács 6-27-ben a következőket olvashatjuk: "szeressétek az ellenségeiteket, szépen bánjatok azokkal, akik gyűlölnek titeket," mert így lesznek: "Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazság(osság)ért, mert övék az Egek királysága (királyi uralma)."
Jézus a tanítványainak példát mutatott a szeretésben: "(úgy) szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket" (Jn. 15-12.)
Jézus a tanítványainak példát adott az érzelmi elhatárolódás melletti szeretetteljes magatartásban is a kereszten elhangzott első mondatával:
"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit csinálnak (tesznek)." (Lk. 23-34.)