JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


Valóban az utolsó idöket éljük a Földön?

Gondolkodás-átalakítás > AZ UTOLSÓ IDŐK

"és (ezt) mondta: betelt az idő és (már) közel van az Isten királyi uralma, változtassátok meg gondolkodásmódotokat és higgyetek az evangéliumban (örömhírnek). Márk1.15.

Már pedig a fejsze a fák gyökerén van, minden (élő) fát tehát, amely nem terem jó (szép, kitűnő) gyümölcsöt, kivágnak és tűzbe dobnak (hajítanak).Máté3.10."



35/3635.
Kérdező:
VALÓBAN AZ UTOLSÓ IDŐKET ÉLJÜK A FÖLDÖN?
Uram! Annyira benne van a levegőben az, hogy az utolsó időket éljük. Szólj erről valamit.
HANG: "Kedves Barátom!
Azt mindenképpen tudnod kell, hogy Én, Jézus, soha nem kerülhetek ellentétbe önmagammal. Tehát azt, amit kétezer évvel ezelőtt mondtam, ma sem cáfolhatom meg. Ez azt jelenti, hogy Velem, Jézussal, valóban betelt az idő, elkezdődött a világvége. De ugyanakkor dátumot nem mondhattam sem akkor, sem most. Miért? Elmondom:
Az idő valóban betelt Velem. Isten, a maga részéről mindent megtett azért, hogy azok a szellemi lények, akik boldogságra vannak teremetve, ennek forrását találják meg önmagukban Általa! Aki ezt elfogadja, az megérti azt, hogy számára az, amit ti halálnak neveztek, valójában nincs is, illetve, csak annyiban van, hogy az nyereség! A világvég emlegetése tehát immár kétezer éve, állandóan időszerű. Ez nem tréfás szójáték, hanem szent valóság! Azt idő betelt!
A megsérült emberi természet számára nem orvosság, hanem méreg volna az, ha pontos időpontot mondanék nektek. Most rámutatok arra, hogy ez miért van így.
Már az őskeresztényeknek is fel kellett hívnom figyelmüket arra, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Igen, mert úgy gondolták, hogy kár törni magukat, ha már napjaik úgyis meg vannak számlálva.
De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Jeruzsálem pusztulása előtt a keresztények még időben elhagyták a várost, mert bizonyos jelekből felismerték, mi vár azokra, akik a városban maradnak.
Még a fatimai gyerekek között is volt olyan, aki elhanyagolta az iskolába járást, s inkább a templomban imádkozva, megvárta a tanítás végét, s úgy ment haza, mint aki az iskolából jött, miután megtudták, hogy melyikük fog hamarosan meghalni. Egyszerűen értelmetlennek tartotta, hogy olyasmit tegyen, aminek hasznát úgysem veheti már itt a földön. Az nem jutott eszébe, hogy bármilyen hamar is vége lesz földi életének, addig is példát kellene adni társainak mind az iskolába járásról, mind az ottani viselkedésről.
Az utolsó idők emlegetése tehát jó, de nem arra, hogy ijesztgessenek vele benneteket, sem arra, hogy napi teendőitek becsületes elvégzését akadályozza.
Meg kell még említenem, hogy napjaitokban van egy olyan felekezet, amely éppen a világvég emlegetésére koncentrálva annyira istentelen és embertelen módon kötözi meg, használja fel a hiszékeny emberek és a különböző felekezetek gyarlóságát, hogy arra nincs is példa az emberiség eddigi történetében.
A mai nap tele van rádió, sajtó azzal a tragikus eseménnyel, amely egy autóbusz szakadékba zuhanása következtében történt. Sok halott, sok súlyos sebesült! Mit gondolsz? Ha valaki előre megmondta volna nekik, hogy mi fog történni, mi lett volna a következménye? Gondolod, hogy növekedtek volna ennek az ismeretnek birtokában a szeretetben? Mondom neked, nem!
A megmeneküléseteket ne attól várjátok, hogy mit tudhattok meg a jövőről. Még attól sem, ha tragédia ér benneteket. A bajokban gyakran hallható 'jajistenemezés', a bajok elmúltával úgy elmúlik, mint a gyökértelen növény, miután elkezd rá sütni a Nap.
Igaz, hogy felhívtam figyelmeteket arra, szeretnélek felkészíteni benneteket még ebben az évezredben egy tisztultabb világ befogadására, és igaz az is, hogy ennek eléréséhez komoly rostán kell átvergődnötök, amely rostát kegyetlen kegyelemnek is szoktátok nevezni, de mindaddig, amíg nem fogadjátok be az égi békét szívetekbe, maga az Isten sem képes boldogítóan gondviselő Isten lenni számotokra!
Azok, akik arról beszélnek, hogy hamarosan tragikus események fogják megrázni a világot, ha nem jön be jóslatuk, akkor ezért nem hálát szoktak adni, hanem még bosszankodnak is emiatt. Nem annak örülnek tehát, hogy nem történt tragédia, hanem amiatt bánkódnak, hogy nem jött be jóslatuk. Mindezek után sem szoktak bűnbánatot tartani, sem azt, hogy bevallanák, átrázta őket az ősellenség, hanem a legképtelenebb magyarázatokkal, - pl. lelkileg megtörtént, csak fizikálisan nem - próbálják magyarázni bizonyítványukat, s ezzel egyértelműen elárulják, hogy őket nem a szeretet vezérli, hanem valami rejtett, eddig elnyomott, ezért általuk is helytelennek gondolt vágy.
Az utolsó időket élitek, s váratlanul fog eljönni a rostálás pillanata. Legyetek készek, mert amikor nem is gondoljátok, akkor fog megtörténni mindez. Az a katasztrófa minden fényt el fog oltani. Kivéve annak a szeretetnek a fényét, amelyről ezt mondottam: 'Tüzet jöttem hozni a földre, s mi mást akarnék, minthogy fellobbanjon (Lukács 12;49)! Legyetek ébren! Szavaim ne a félelmet, hanem a buzgóságot erősítsék bennetek! A szeretet kioltja a félelmet, és mozgásba hozza bennetek az Én, a ti Jézusotoknak boldogító irgalmasságát!
Megáldalak benneteket a BENSŐ BÉKE LELKÉVEL!"




Vissza az odal tetejére






FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2018.03.16-án.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe