JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


Feri bácsi csütörtöki tanításai

Gondolkodás-átalakítás > CSÜTÖRTÖKI TANÍTÁSOK

1998. 06. 25.

Kérdező: Feri bácsi, beszélnél nekünk a Tízparancsról?

Feri bácsi: A Tízparancsban az 1-2-3. parancs tartalma: szeresd az Istent gondolattal, szóval, cselekedettel. Belülről kell elindulnia a szeretetnek!
A 4. parancsot egyelőre kiveszi ebből a vonalból a Hang, utána azt mondja az 5-6-7.
parancsban: szeresd az embert cselekedettel: "Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj"; utána szóval: "Hamis tanúságot ne tégy felebarátod ellen!"; és gondolattal: "Felebarátod feleségét ne kívánd, se házát, se mezejét, se másféle jószágát ne kívánd!"
Tehát az Isten vonatkozásában belülről kell elindulnia a szeretetnek ahhoz, hogy gondolatban legyek élő módon egy az Istennel. Ennek természetes következménye lesz a beszédemben az, hogy képviselni tudom azt, hogy van az Istennek egy olyan kívánsága, hogy kívülről is igazoljam: én az Istenhez tartozom!
Ez az Úr napjának a megszentelése.

Az Isten az ember iránti szereteténél nem megy bele abba a játékba, hogy az ember csak azt mondja: úgy szeretlek téged! Cselekedettel mutasd ki először! Ez jelenti azt, hogy ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj! Itt az Isten a cselekedetre teszi a hangsúlyt. Aki ezt komolyan veszi, az tudja, hogy ilyen értelemben a beszédben is ki kell tudni mutatni a másik iránti szeretetet forrásában is. Gondolatainkban, vágyainkban az emberszeretetet a helyére kell tenni. Nagyon fontos ilyen értelemben a sorrend.

A 4. parancsot azért vette ki a Hang, mert - azt mondja - ott az az érdekes, hogy nem a szeretetre van téve a hangsúly, hanem a tiszteletre. Atyádat és anyádat tiszteld!
Mi a különbség a tisztelet és a szeretet között? A szeretet egy jót akarás, az mindig mindenki irányában kötelez.
A tisztelet pedig szellemi munka. Meg kell látnom a másikban, mi benne a tiszteletre méltó, különben nem tudom tisztelni. Ezért, amikor azt mondja a törvény, hogy atyádat és anyádat tiszteld, akkor az annyit jelent, hogy már születésed után, ahogy kezdesz gagyogni, úgy tanuld meg a gondolkodásodat ráirányítani arra, hogy a másikban mi a tiszteletre méltó. Ez a másik nyilván a szülő, bennük kell meglátnia a gyereknek azt, ami a szülőben tiszteletre méltó.
Itt nekem csak az problémám, hogy a Tízparancs mindenkor az a mérce, amely a legalapvetőbb irányt mutatja. Ez annyira a természetünkbe írt törvény, hogy még az ateisták is - akik tagadják az Isten létét, és mindent, ami az Istennel kapcsolatos -, azt mondták, hogy a Tízparancsból az első hármat ne tartsuk meg, de a többit, azt igen. Csak az első hármat, ami az Istenre vonatkozik, szeresd az Istent gondolattal, szóval, cselekedettel, azt ne.

"Én vagyok a te Urad, Istened, Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!" Ez a gondolat. "Isten nevét hiába fel ne vedd!" Ez a szó. "Megemlékezz arról, hogy az Úr napját megszenteld!" Ez a cselekedet.
Ha ezt nem tesszük meg, ha ezt félretesszük, akkor a többit mi is hirdetjük - mondták az ateisták. Csak itt az a feneség, hogy a fát a gyökerétől vágják el.
Tehát, ha mi elszakítjuk a Tízparancsot az első háromtól, az olyan, mintha "kivágnánk a fát". Azon már nem lesz gyümölcs. Csak idő kérdése, és minden tönkremegy.
Az 5-6-7. parancs: szeresd az embert cselekedettel, a 8.: szeresd az embert szóval, a 9-10.: gondolattal. Az 5-6-7. parancs a cselekedet szintjén az emberek iránti szeretetet képviseli.
Nézzük meg, hogyan állunk mi az első három törvénnyel, mert ha ezt a hármat tisztán látjuk, akkor a többit is helyre tudjuk tenni.

Beszélhetünk 3 skatulyáról, u. n. etikai formáról, erkölcsi normáról
.
Három erkölcsi norma van: a gonosz, a tisztességes, a jézusi.
Most vizsgáljuk meg mindegyiknél az 5-6-7. parancsot!
Az 5. parancsban azt mondja a
gonosz: ölj! a tisztességes: védd magad!
a krisztusi: add az életed!

A 6. parancsban azt mondja a
gonosz : paráználkodj! a tisztességes: közös megegyezés
a krisztusi: szentség

A 7. parancsban
azt mondja
a gonosz: lopj! a tisztességes: szerezz!
a krisztusi: add amid van!

Csak szituáció kérdése, hogy a gonosz és a tisztességes közé azonosságot lehessen tenni.
Az 5. parancsnál - ölj - védd magad! -, tehát ha nem tudom másképp védeni magam, akkor megölhetem a másikat.
Szintén szituáció kérdése, hogy a 7. parancsban gonosz vagy tisztességes vagyok, mert a lopj és szerezz ugyanaz. Van egy parancs, amit a katolikus egyház nagyon keményen képvisel. A 6. parancs, a házasság, olyan szentség, hogy az már kegyetlenség. Ezt nyilván azért csinálja, mert ebben a papok nincsenek érdekelve.
Testvérek! Ez magyarul annyit jelent, hogy nem találtok olyan egyházat, olyan intézményt, ahol a krisztusi erkölcsöt tanítanák. Nincs ilyen! Ez hallatlanul súlyos helyzet, hogy egyszerűen, ha akarod, ha nem akarod, nem találsz olyan intézményes egyházat, ahol a jézusi erkölcsöt tanítanák. Ez valami döbbenetes dolog.
Miután az Isten a természetünket fejlődésre teremtette, eljutottunk arra a szintre, hogy gondolkodó emberek vagyunk.
Azok a gondolkodó emberek, akik elsődlegesen az után vágynak, hogy kapjanak Istentől valami szerepet, valamint jól érezzék magukat, becsapódnak valamelyik szektába. Különböző pünkösdista vonalak vannak, és ahová elmész, ezt mondják: "Jézus él, alleluja!" 1-2 órán keresztül elbódulnak, mint a discóban. Biztos, hogy jól érzik magukat, és biztos csuda következményei is vannak ennek egy darabig. Rövid távon ezek a dolgok bejönnek.
Ez olyan, mint amikor valakinek valamije fáj, és fájdalomcsillapítót vesz be. Az egy ideig hatni fog, és jól is érzi magát tőle az ember. Ezek a csoportok gomba módra szaporodnak, mert rájöttek arra, hogy a nagy hivatalos egyházakban már csak az öregek meg a gyerekek vannak, akik a meséket szeretik. De az értelmes emberek nem is azzal törődnek, hogy ott mit hallanak, mert úgy gondolják, hogy az Isten világa egy misztikus világ. Így ő részt vesz egy szertartáson, amivel megtette azt, amire tanították, és ezzel el van rendezve az élete. Így a Jóistennek mondhatja, hogy megtette azt, amit az egyháza megkívánt.
Nyilván ezek között is van olyan, aki, mint Jézus mondja: "Aki megvall Engem az emberek előtt, azt Én is megvallom mennyei Atyám előtt." Ezért, amikor ez a társaság odakerül a Mennyei Atya elé, és Ő a Szent Fiát megkérdezi: - Te! Ezek is a tieid? - Hát, Atyám, ezek is. - Na jó, akkor gyertek! - Tudjuk, hogy az embert menti a butasága, csak azt nem tudom, hogy ez a butaság milyen mélységű. Mert ha valaki butaságból csinál valamit, kétségtelen, hogy azért nem felel. De ha buta, nem biztos, hogy nem felel azért, mert buta. Pl. ha valaki berúgott állapotban vezet, és elüt valakit, igazán nem felel azért, hogy azt megölte. A bíróság mégis azt mondja, nem azért felelsz, mert öltél, hanem, mert ittál, és úgy ültél a volán mellé. Van egy u.n. bűnös tudatlanság. És én ezt nem tudhatom, hogy milyen méretű, milyen mértékű.
Amit tudok, az az, hogy keskeny az ÚT, és szűk a KAPU, ami az ÉLET-re vezet, és kevesen találják meg azt.

Honnan tudjuk mi, hogy mi megtaláltuk? Én úgy gondolom, hogy onnan, hogy Jézust ÚT-ként akarjuk tudomásul venni, mert Ő magáról azt mondta, hogy Ő az ÚT.
A napokban a váci rádiótól felhívtak, és kérdezték,
mi a bizonyítéka annak, hogy a Hang hiteles, tehát a bennem megszólaló Hang hiteles. Én azt mondtam nekik, amit nektek is mondok, hogy azért tartom hitelesnek, mert mindenben megegyezik az evangéliumokban megtalálható jézusi tanítással. Ha valaki csak egy mondatra is rámutat, hogy ez ellenkezik Jézus valamelyik kijelentésével, én leszek a legboldogabb, mert végre látom, itt melléfogtam, és máris javítom. Én nem érzem magam csalhatatlannak, de igenis nyitottnak kell lenni mindig a jobb felé. Ha valaki jobbat mond! Viszont nem tudok most olyan társaságot, ahol azt mernék vállalni, hogy Jézusra hivatkozva őket valaki kontrollálhatná. Tessék megfigyelni, bármelyik társaságba mentek, vagy Pálról hallotok, vagy Izajásról, vagy Mózesról, és Jézusról is néha.
Számunkra nem a Biblia a forrás, mert abban benne van minden és az ellenkezője is, és mindenki arra hivatkozik. Ezt mindenki tudja.
Igenis, egyszer komolyan szóba kell azzal állni, hogy a gonosz, a tisztességes és a jézusi erkölcs közül a jézusi erkölcs kell hogy bennünket érdekeljen! Mert a tisztességes és a gonosz - csak szituáció kérdése - teljesen ugyanaz. Ölhetsz, ha nem tudod magad másképp megvédeni. Lophatsz, ha nem tudsz másképp szerezni. A jézusi viszont azért tűnik ijesztőnek, mert első hallásra nem akarja az ember elhinni, hogy az a boldog, akit Jézus boldognak mond. De nekünk olyan jó, mivel Jézusnak különböző megjelenési formái vannak, és amikor itt összejövünk az Ő nevében, amikor az evangéliumból bármilyen téma, probléma fölmerül - mivel Ő itt van - nekünk nagyon tud segíteni, hogy megkapjuk a választ a felmerülő kérdésekre.

Jézus azt mondta: "Nektek adatott tudni az Isten Országának titkait". Nem lehet a szőnyeg alá söpörni egyetlen választ sem, ami nem nyugtatja meg az értelmünket. Itt nem arról van szó, hogy szuper okosaknak kell lennünk, de igenis szó van arról, hogy értelmes ember értelmetlenséget nem tud sokáig képviselni. Ha megpróbálja, akkor sem megy. Abból látja, hogy nem megy, hogy kezd belül nyugtalankodni. Nyugtalanul meg nem lehet élni. Amikor valaki kezd nyugtalankodni, akkor narkotikumokba menekül. Nem szükségszerű a pia vagy valamilyen kemény drog. Lehet az művészet, tudomány, sport vagy munka. Minden tevékenység lehet narkotikum. Csak ne kelljen gondolkodni azon, hogy honnan, hová és miért!

Igenis, én úgy gondolom, hogy a Jézus ajkára adott szavakat kell nekünk mércének tekinteni, és mindaddig, amíg én azzal nem tudok - bizonyos értelemben - zöldágra vergődni, addig nem kell továbbmenni. Nem tudok arról, hogy Jézus azt mondta volna, hogy az ÚT-tal kapcsolatban vannak titkok. Nem vitás, egy fű növését se értem, az is egy titok, de
a magatartásunk szintjén - nem ártok, megbocsátok, segítek - nincsen titok. Igenis, Jézus megadja nekünk azokat a fegyvereket, azokat a megoldásokat, amivel legalább el tudok indulni Feléje. És nem véletlenül mondtam fegyvereket, mert igenis, az okosság meg az óvatosság az fegyver. Bárányként vagyunk - testvérek - küldve a farkasok közé. Nem lehet Hübele Balázs módon odamenni. Arra nagyon föl kell készülni. Az ember látja, hogy ezek a Jehova tanúi hogy felkészülnek arra, amit ők képviselnek. Pedig ők aztán igazán összekutyulják az evangéliumokat meg az Ószövetséget, tehát az egész Bibliát.

Aki a Merre menjek? vagy a KIÓ-n átrágja magát, az a római pápát is zsebre vágja vagy bárkit, olyan rend lesz a fejében. Ha komolyan veszem Jézus tanítását, azt, amit Ő mondott, és azt „szétrágom”, akkor Jézus gondolat-struktúráját a fejemben hordom. Tudok olyat mondani, amit Ő mondott vagy mondhatott volna, illetve ha bárki mást mond, rá tudok mutatni: ez nem jézusi. És igazolni tudomí! Nekünk az a fontos, hogy Jézussal legyünk nagyon tisztában. Az nem baj, ha nem tudok valamit megvalósítani, de ne tagadjam le, hogy azt
az UTAT kell választanom. A valóság az, hogy nem kíván tőlünk Jézus eszméletlen nagy dolgokat. Sokkal könnyebb Jézust követni, mint a szenteket. Annyira ember volt Jézus! Annyira tudta, hogy hol az ember teherbíró képessége!
Mi azért jövünk itt össze, mert meg akarjuk tudni: mit akar velünk Jézus. Hogyan lehet megvalósítani azt, hogy én ne ártsak senkinek, megbocsássak mindenkinek, és segítsek ott, ahol tudok? Hogy lehet megvalósítani azt, hogy bárányként a farkasok közé menjek? Hogy lehet kialakítani azt, hogy a világ világossága legyek meg a Föld sója? Mi ezért jövünk itt össze!
És ha bárki valami olyasmit kérdez, ami az ő problémája, akkor mindegyikünk ezek szerint áll hozzá. És én nagyon kérlek benneteket, ne röstelljetek kérdéseket föltenni, mert buta kérdés nincs.


Kérdező: Hogyan változott az Isten-kép az idők folyamán?

Feri bácsi: Ha nagyban nézem a dolgokat, azt látom, hogy eddig az Istennel, a vallással való kapcsolatunkban statikus állapotban volt az ember. Van Isten, vannak hittitkok, hittételek, azokat elfogadom, és akkor bizonyos törvények alapján teszem azt, amit tennem kell.
Érdekes megfigyelni, hogy Jézus előtt, az Ószövetségben - az emberek meg a Jóisten is - nem személyekben gondolkodott, hanem népben. Pl.: amikor a nép vétkezett, akkor jött a dádá a népre; amikor a nép megtért, akkor a népnek jó sora lett.
Jézussal egy teljesen új tartalom lépett be, hogy nem népekhez, nem a történelemhez van az Istennek küldetése, hanem személyekhez, egyénekhez. Az az érdekes, hogy az egyénekhez való küldetés nem zárja ki, hogy egyre magasabb szinten valósuljon meg az Isten gondolata az emberről. Ha tehát a közösségekben, a különböző társadalmakban, a különböző országokban minél többen ráéreznek arra, hogy egyénileg mit akar velük az Isten, az annál inkább, annál határozottabban lesz megtapasztalható nagyban is, tehát közösségekben is. Most úgy tűnik, hogy annyira beépült az emberek gondolatába a dinamikus Isten gondolata, hogy a bennünk való léte nem egy tétlen puszta lét, hanem dolgozik, cselekszik bennünk.
Ha valaki azt mondja, benne az Isten él, és ezért mindenkinek nekimehet, az pont azt a lényeges dolgot húzza ki a programjából, hogy
az emberben az Isten csak azért lehet boldogító módon, mert az embert emberré csak az értelme teszi. Az értelmetlenséggel az ember nem ember, embertelen! Amikor valaki nem úgy hangolódik rá az eredeti természetére, ahogy az az Isten akaratában van, akkor az az ember nem ember. Embertelen ember. Természetellenes ember. Ezért olyan nagyon fontos, hogy az ember az eszét használja. Már régen kitalálták az okosok, hogy ezt kell csinálni. Buddha, Krisna voltak ilyen nagy szellemi, lelki lángok, akik rájöttek arra, ha nagyon használják az eszüket, akkor sok érdekes igazságra jönnek rá, ami szebbé teszi az életet. Igen ám, de - még a legnagyobbaknak is - nem volt előttük példa, egy olyan példa, akihez tudták volna önmagukat igazítani.

Nekünk az a "szerencsénk", hogy
már van egy Jézusunk! Ez persze megvalósulásában "szerencse", de folyamatában döbbenetes. Alighogy Jézus elment tőlünk emberként, abban a pillanatban kettéválasztottuk Őt és a tanítását. Rögtön az elején. Alighogy Jézus elment, kialakult az őskeresztények csodálatos vagyonközössége, ahol nem volt közöttük olyan, akire azt lehetett volna mondani, hogy ő nélkülöző. Tehát nélkülöző nem volt köztük. Azt is írja az Ap.csel., hogy szinte irigyelték a keresztényeket a kívülállók.
Jézusban egy valóságos ember jelent meg. Olyan ember, amilyen Ember egyáltalán valaki lehet. A legemberibb ember. Hozzá most már tudok igazodni. Se Előtte, se Utána senkihez sem.
Igen ám! De az apostolok már kezdetben elszakították Jézus tanítását a személyétől. Az őskeresztények belépéskor mindenüket a közösségbe adták, de Annás és Zaphira úgy döntöttek, hogy az eladott birtok árának csak a felét adják be. (Ap.csel. 5;1-10.)
Péternek megadatott a lélekbe-látás. Tettét ráolvasta Annásra, akinek ennek következtében megbénult a szíve. Magyarul: úgy rávilágított az igazság fényével Péter, hogy ezzel meg is ölte azt az embert, majd utána a feleségét is. Mindjárt az elején! - Pedig Jézus annyira azt akarta, hogy csak ne bántsák egymást!- Péter meg már gyilkolt is az Isten iránti szeretetből. Később Jézus nevében csinálták a legszörnyűbb háborúkat. Igen, mert
elszakították a tanításától. De amikor azt mondjuk, hogy vissza akarunk térni Jézushoz, az pont annyit jelent, hogy nem tekintélyekre építjük azt, amit mi Jézusról tudunk, hanem Jézusra. Mert van egy evangélium, és ebben Ő hiánytalanul megtalálható.
Testvérek, jó, ha tudjátok, Pál előbb írta meg a leveleit, mint ahogy a 4 evangéliumot írták. Ő az életében nem is találkozott Jézussal, csak a már megdicsőült Jézussal.

Isten senkinek nem tud a fejébe tölcsérrel tudást adni. Ha adna, bábok lennénk. Isten úgy teremtett, hogy ha az eszemet normálisan használom, akkor partnere tudok lenni.
Természetemben benne van mindaz az ismeret, amire szükségem van ahhoz, hogy igazán emberséges ember legyek. Jézus követői mindjárt szervezkedtek és intézményesültek, sőt már Jézus idejében is mondták a tanítványok: valaki a Te nevedben csinált dolgokat, de mi leállítottuk ám! És Jézus leállítja őket. Ne csináljatok ilyet! Aki az Én nevemben csodákat tesz, az Engem egyhamar nem fog szidni.

Az intézmények úgy lehatárolták a jézusi tanítást, hogy a lényeg el is veszett!
Ha nem tudnátok, a Katolikus Egyházban nagyon sokáig nem is volt szabad olyan Bibliát olvasni, amihez ne lett volna ott a magyarázat, hogy azt hogy kell érteni. Mert te olyan hülye gyerek vagy, hogy ha elolvasod, nem tudod hogyan kell érteni azt, hogy szeressétek ellenségeiteket. Meg kell neked magyarázni, hogy nyugodtan megölheted néha, de nem baj, ha néha szereted, de azért inkább csak öld meg! Mindezt elég hosszú ideig vallották. - A középkorban a papszentelés is könnyen ment, mert aki írástudó volt, az elkötelezte magát, és azt már pappá is szentelték.

Mi miért merjük olyan nagyon a mellünket verve mondani: igenis, mi vagyunk azok, akik Jézus tanítását ismerjük?
Azért, mert annyira nyitottak vagyunk. Mondj jobbat Jézusra hivatkozva! Adott nekünk a Jóisten egy nagy embert, a Bulányi Gyurka bácsit, mert Isten gondoskodik az övéiről. Ő a szerepeket kiosztó! - Ez a nagy ember a börtönben kitalálta, ha kijön, megnézi a Jézus ajkára adott minden egyes szót. Utánajár annak, hogy mit értettek az alatt, amit Jézus akkor mondott. Ő a Jézus ajkára adott minden egyes szót kianalizálta, majd szintetizálta. És ebből jött létre a KIO (Keressétek az Isten Országát!). Ez egy óriási, világméretű munka, de nem érzik az emberek, mert inkább intézményekhez akarnak igazodni. Aki ezt elolvassa (ennek tömör foglalata a Merre menjek?), az Jézus gondolat-struktúrájának birtokába kerül, mert minden józanul gondolkodó nagy ember gondolat-struktúráját magadévá tudod tenni. Csak megnézed, hogy mit értett a kulcsszavai alatt, s akkor már tudni fogod, hogyan gondolkodott.
Tehát mi tudunk úgy gondolkodni, mondani olyat, amit Jézus mondott vagy mondhatott. Ha bárki olyat mond, ami nem jézusi, szólni tudok.
Mi azért merünk olyan nagy mellénnyel kiállni, hogy kérem, mi igenis Jézust képviseljük, mert bennünk van az, hogy ha jobbat mondasz, és az Jézussal alátámasztod, azt elfogadjuk.
Azt kell látnunk, hogy Jézus tanításától nagyon eltért az elmúlt 2000 év gyakorlata, s miután van az emberi természetnek egy fejlődő képessége, eljutottunk oda, hogy már gondolkodunk is ezekről a dolgokról. Isten a Maga csodálatos gondviselésével az igazi jézusi
gondolatokat nem a hívőkön keresztül, hanem a hitetlenek vonalán vitte a köztudatba, hogy igenis, azok cáfolhatatlanok. Gondoljatok a testvériségre, egyenlőségre, szabadságra! Ezek a legjézusibb eszmék. Az egyházakon kívül próbáltak megvalósítani valamit Jézusból, mert az egyházakon belül a vallásháborúk voltak mindig a legkegyetlenebbek és a legszörnyűbbek.

Miután a másik vonal is dugába dőlt, nevezetesen, hogy szenteket nem lehet szentségek nélkül nevelni, tehát Jézus nélkül nem lehet az ember jézusi ember, ezért az ember a természete által eljut oda, hogy kezdi használni a saját eszét. Amikor valaki használja az eszét, és jó szándékú, akkor, ha igazán nincs lehetősége azzal a Jézussal találkozni, akivel mi itt rendre találkozunk, meg beszélgetünk, az jó szándékú, de megtévedt ember, nem pedig rossz szándékú.
A Hang olyan "borzasztó" dolgot mondott valamelyik levelében, hogy az emberek több mint 90%-a jó szándékú, de megtévedt ember. Nem sok a gonosz, mégis a megtévedt emberek több szenvedést okoznak a világnak, mint az a pár gonosz, mert a megtévedteket a gonoszok irányítják.

Mára az emberek eljutottak a fejlődési foknak arra a szintjére, hogy kezdik - többé-kevésbé - azt megélni, hogy feladatot kell vállalni az Istenért, az Istennek. Tehát nem úgy van, mint régebben, hogy majd a pap elintézi az egészet, mi csak bizonyos törvényeket tartsunk meg, és akkor minden rendben lesz. Most indulnak olyan irányzatok, mely szerint a bennünk lévő Jézussal szükséges egy személyes kapcsolat, és ebből kell elindítanom az életemet.
Aki megéli, hogy Jézussal kapcsolata van belül, az arra fog rájönni, hogy bármilyen társaságban van - ha azok támadnak - tudni fogja, hogy benne él Jézus. Mivel nagyjából ismered Jézus gondolatvilágát a Hangon keresztül, s próbálnak cáfolni, ezáltal még jobban megerősödsz abban, hogy neked van igazad. Annyira érzi már az ember, hogy annak, aki engem cáfol, milyen gyengék az érvei.
Testvérek! Ez nem nagyképűség, hogy mi ismerjük Jézust. Ezt csak azért mondhatjuk, mert nyitottak vagyunk a jobb ismeret irányába. Mondj jobbat, de Jézussal alátámaszthatót!


Kérdező: a Biblia azt írja, hogy Jézus az Isten báránya, aki hordozza a világ bűneit. Ezt nem értem. Az én bűneimért én vagyok felelős, akkor hogyhogy Ő hordozza?

Feri bácsi:
Jézus nem mondott ilyet. Kezdettől fogva erről beszélek, hogy amit Jézus mond, azt vegyük komolyan. Ha más mond valamit, azt mindig ki kell magyarázni. Jézus sehol se mondja, hogy Én vagyok az Isten báránya, aki elveszem a világ bűneit. Keresztelő János mondja, hogy "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" Jézus nem mond ilyet, mert NEM VETTE EL!
Átvitt értelemben tudom mondani, hogy mégis elvette. T.i. ha azt tartom bűnnek, azt a sötétséget, ami Jézus előtt az emberekre szükségszerűen rátelepedett, mert hiába "nyitotta ki valaki a szemét", sötét volt. Nem tudta, hogy kell embernek lenni. Nem volt előtte példa.
Most képzeld el! Ebben a szobában mindig sötét van, ha kinyitod a szemed, ha becsukod. Egy idő után, generációk során sokan rájönnek arra, kár a fáradságért, miért nyissam én ki. Csukva hagyom a szemem.
Erre jön valaki, és fölgyújtja a villanyt. Most, aki nem nyitja ki a szemét, az ugyanolyan sötétben van, de aki kinyitja, az azt mondja: Hűha! El van véve a sötét! A bűn ez a sötétség, a világ bűne. És mi az a sötétség? Hogy önzés által leszek boldog. Végig ez volt a világ bűne!

Isten indulásban 2 parancsot adott az embernek
: szeresd azt, aki ember, uralkodj azon, ami nem ember! "Szaporodjatok, sokasodjatok, hajtsátok uralmatok alá a Földet!"
Az ember mindjárt az elején megtekerte: ’én uralkodni akarok azon is, aki ember’. Mi lett ennek a következménye? Hogy
ami nem ember, még az is uralkodik az emberen. Az ember alatti világnak vagyunk a rabszolgái (pl. 3 műszak, mert nem állíthatjuk le a Martin-kemencét).
Megjelenik Jézus, és azt mondja, nem az önzés által lesztek boldogok, hanem azáltal, ha felszabadultok.
Isten a Szabadító, Jézus neve ezt jelenti. Ha engeditek, hogy Én bennetek éljek, alakítsátok át gondolkodástokat, kezdjetek másként gondolkodni! Hogyan? Hát úgy, ahogy Én gondolkodom! És akkor elmondja a tanítását. Jézus egyetlen dolgot tanított. Azt, hogy a szeretetnek igazságban, az igazságnak szeretetben kell megnyilvánulnia. Ezt tanította a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Mindig erről beszélt. Ha én ezt akarom megvalósítani, akkor Jézus néz az én szememmel. Ekkor vagyok megváltott.

Az, hogy
a világ bűnét elvette, igaz, mert a sötétséget megszüntette. De csak annak, aki kinyitja a szemét.
A 2. eljövetelekor - Ő Maga mondja -, ha majd újra megjelenik, akkor mondja: "emeljétek fel fejeteket, elérkezett a ti megváltástok", a ti megszabadítástok.
Valójában a megváltás egy folyamat. A szemem megnyitása egy folyamat. Történelmileg is! Már nem statikusan éljük meg, hogy az Istennel kapcsolatban vagyunk, hanem dinamikusan. - Ha bennem él az Isten boldogító módon, akkor nekem egyre jobban kell erre rálátnom, egyre tisztultabban kell látnom. Ha holnap mégis másképp látok, mint ma, ezt nem fogom magamon észrevenni. De ha legalább egy évig ide járunk, meg fogjuk tapasztalni azt, hogy egészen másképp látunk már, mint egy évvel ezelőtt. Azok is, akik a Hang-könyveket olvassák, mert jönnek a levelek, hogy mennyire másképp látnak már, mint azelőtt!



Vissza az oldal tetejére



FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2018.03.16-án.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe