JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE

Döntő kérdés
(Jn. 6-26….67.)

Csak a hátukat látta,
Ahogy feldúltan elmentek.
Szájukban a tegnapi kenyér íze,
Miért Jézust követve ide is eljöttek.

Jöttek várni a gazdagabb falatot,
S érte királlyá kenni a nabít,
Reggel van, a tömeg éhes,
A cirkusz még várhat egy kicsit.

Tanítvány és nem tanítvány,
Szinte futottak lábaik.
A felkavart por elfojtotta
Zúgolódó szavaik:

Méghogy együk a testét!
Mikor van nekünk Istenünk!
Templom, Törvény és hagyomány,
Mit igaz hitünk ad nekünk!

Méghogy igyuk a vérét,
Mely életet adna nekem?
Különben is nem Lévita,
Hogy papként kéne tisztelnem!

Különben is, ki kente fel?
Ki kérte szavait?
Honnan veszi tanítását,
Érthetetlen mondatait?

Honnak veszi a merszet,
Ki beszél bolondokat,
Emlegetve rossz gyümölcsöt,
Báránybőrű farkasokat?

Azt kéri, hogy gondolkodjak,
Alakítsam, ahogy mondja!
Miért nem jó neki a régi,
Hagyományra hagyatkozva?

Egyem testét, igyam vérét!
Mit hord ez itt össze nekem?
Hogy Ő lenne az örök élet?
No de azt már nem!

Lassan ül a zúgolódás,
Csak tizenkettő áll tétován,
Nem tudván, hogy mit gondoljon,
Állnak kérdőn, állnak árván.

Szégyen szülte feszültségben
Jézus feléjük fordulva kérdi,
Arcán a szó mély árkot vág:
Tán ti is el akartok menni?

*******************************

Ki a só?

Máté 5-13,14,15.
13,"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só ízét veszti (vesztené), mivel sózzák meg?
Semmire se való többé, csak arra, hogy kidobják és széttapossák az emberek.

14,Ti vagytok a világ (kozmosz) fénye. Hegyen fekvő várost nem lehet elrejteni.

15, Nem azért gyújtanak mécset, hogy a véka alá tegyék, hanem a mécstartóra, hogy mindazoknak, akik a házban vannak, fényt adjon."

Máté evangéliumának szerkesztésében Jézus e mondatait a "Hegyi beszéd" összefoglaló fejezetcím alatt találjuk. Azt nem lehet tudni, hogy Izrael melyik hegyéről lehet szó, de azt, hogy Galileában volt ez a hegy, az megállapítható.
Izrael történetében a hegynek mindig nagy jelentősége, mondanivalója volt.
Mózes a Hóreb hegyén az égő csipkebokor képében találkozik az Istennel.
Az Isten a Sínai - hegyen adja át Mózesnek a Tízparancsolat kőtábláit.
Jeruzsálem, a béke városa egy hegy tetején áll.

Jézus fülében még ott visszhangzanak a 40 napos pusztai tartózkodása végén elhangzott szavak, amit a kísértő felszólításaira válaszolt.

Jézus szívében még ott visszhangzanak a 40 napos pusztai tartózkodása alatt váltott szavai az Atyával.

Jézus lelkében még ott visszhangzanak Galílea-i körútjának Isten királyságát hirdető mondatai, s a gyógyult emberek elcsodálkozó örömkiáltásai.

Jézus lassan lépdel fel a hegy lejtőjén, és amikor megáll, csak akkor veszi észre, hogy mennyi ember követte Őt. Jézus leül egy kőre, és ahogy az emberek
a hegy lejtőjén elhelyezkedtek, elkezdi őket tanítani.

Jézus a boldogságról, a valódi örök és elveszíthetetlen boldogságról beszél azoknak, akik eddig a boldogságuk zálogát a Törvény teljesítésében látták meg és élték át.
Boldogságuk beteljesülését a Törvény betartásában, az Isten által küldött Messiásban, az Isten Fiában várták. Nagyon várták! Annyira várták, amennyire szenvedték a Római Birodalom embert és lelket nyomorító uralmát országuk és hitük felett.
Királyt vártak, aki királyi családból, Dávid nemzetségéből való, mert a legnagyobb királyi nemzedékből származhat csak király.
A Jézust hallgató izraeliták nem is gondolták azt, hogy aki előttük ül egy kövön, és eddig sohasem hallott szokatlan állításokat mond a boldogságról, az a várva várt felszabadító. A Messiás!
Izraelben sok tanító, sok rabbi volt, s bizony volt olyan is közöttük, aki igencsak furcsa dolgokat mondott. Arra azonban még nem volt példa, hogy olyasmit halljanak, mint amit ettől a Názáreti Jézustól hallottak. Jézus beszéd közben a hangját felemelve, hogy mindenki tisztán hallja Őt, ezt mondta: Ti vagytok a Föld sója!

Nem! Nem azt mondta Jézus, hogy ti legyetek a Föld sója! Jézus, a Messiást váró, a Messiást Jézusban fel nem ismerő hallgatóinak azt mondta, hogy ti vagytok a Föld sója. Itt és most! Szó sincs arról, hogy a tanítvánnyá válás, a jézusivá válás, a kereszténnyé válás jelentené Jézus megfogalmazásában az ember sóvá válását ennek a hasonlatnak az értelmezése szerint. Jézus a törvényen nevelkedett, a hagyományokhoz
ragaszkodó Izrael fiairól állítja azt, hogy itt és most ők a Föld sója. Annak ellenére állítja, hogy tudatában volt annak, hogy az Őt hallgató emberek valószínűleg nem értik atanítását.
Mi hogyan érthetjük ezt?
A sót az étel ízesítésére, az étel élvezhetővé tételére használjuk. Bizony, bizony a só nélküli étel ízetlen és élvezhetetlen. Ezért a só minden történelmi korban érték volt az ember számára. Minél nehezebben lehetett hozzájutni, annál nagyobb érték volt.
Jézus ennek a hasonlatnak a használatával betölti a Törvényt, amely az áldozatok sózását illetően Mózes III. 2-13-nál így hangzik:
"Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója minden te áldozatodhoz sót adj."

Jézus arra szólítja fel az Őt hallgató Izrael gyermekeit, hogy: legyél te a szövetség sója, hogy az Isten és az ember között létrejött kapcsolat ne a kötelezvények, a Törvény büntetésétől való félelem, a muszáj, a kényszer legyen.
Ezt a kapcsolatot a szeretet és a szabadság sójával kell megízesíteni, hogy az áldozathozatal az Istenhez tartozás belső öröméből fakadjon. Jézus egyértelművé teszi a hallgatói számára azt, hogy tanítása nem a Törvény eltörlését jelenti.
"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a Törvényt,"(Mt. 5-17.)

Ez a Törvény, mint a szellem tápláléka, mint a szellem étele, megsózásra vár Jézus Igéje által. Ez a Törvényen nevelkedett nép az a hegy, amit a Szövetség megkötésével az Isten hordott össze ezen a Földön.
Ez a Törvényen nevelkedett nép az a hegy, amelyre majd a várost, a Jézus által küldött Igazságot építheti az Isten.
Ez a nép az a mécses, amely az Istennel kötött szövetsége által lett mécsessé. Alkalmas eszköz arra, amit ha meggyújtanak, világítson. Jézus az az Atya által küldött Fiú, aki tanításával képes meggyújtani a mécsest. Képes meggyújtani a Szentlélek tüzével, mert "tüzet dobni jöttem a földre" (Lk. 12-49) mondja Jézus!

Ízetlen az étel s nyögve nyelősen fogyasztható, ha hiányzik belőle a só.
Nem látható a város, ha nem hegyre építik, s az "utazó", a "kereső" már messziről nem tudja betájolni az irányt, s eltéved. Sötétben marad az ember, ha oktalan módon a Jézus tanításának tüze által meggyújtott mécsest a véka, tehát a kosár alá teszi.

A só képes elveszteni az ízét.
Izrael nem képes felismerni Jézusban a Messiást.
Nem képes a hegyen épült város szerepét felismerni, így az elutasításukkal a mécset a véka alá teszik.
Mi lesz a sóból, ha természetét megtagadva elveszti lényegét, só jellegét? Haszontalan anyaggá válik, amit így aztán kidobnak. Az utcára kerülve az emberek rátaposnak, mert csak haszontalan anyag van a talpuk alatt.

Hiába mutatott rá Jézus Izrael szellemiségének, Istenhez tartozásának jelentőségére és feladatára. Hiába nevezte Jézus szellemi ízesítőnek Izraelt a világ szellemi ételében.
Nem volt képes Izrael felismerni önmaga feladatát, önmaga valóságát. Nem volt képes Jézus felismerése által a világ fényévé válnia.

Jézus keresztre feszítését követően, 70-ben Izraelt, mint az ízét vesztett sót, kidobták a házból, kidobták a világba. A történelemnek azóta is szinte minden időszakában csak taposnak ezen az ízét vesztett són. Lábbal tiporja a világ annak a nemzetnek a fiait, akik 70 után szét kellett, hogy szóródjanak a világban.
Ízét vesztette a só, mert haszontalanná vált!
Elrejtették a hegyen épült várost, s az elnéptelenedett!
Véka alá rejtették a mécsest!

Elszáradt a fügefa!
Mert nem ismerték fel Jézusban az élő Igét, az Isten egyszülött Fiát!

Vissza az odal tetejére