JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE

37/4013.
Kérdező: A MÉDIUM KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐJE.
ADVENT-SZENTKARÁCSONY
KÖZÖS LELKI ÖRÖKSÉGÜNK
az, hogy szentkarácsony ünnepén örülni illik. Miért illik örülni SZENTKARÁCSONY ünnepén? Két okból feltétlenül! Sajnos, a hangsúly egy harmadikon van!
Az egyik ok, amiért az épp ésszel bíró emberek közül az, akinek van történelmi emberismerete, örül, mert évezredek álma-vágya megvalósulását ünnepli SZENTKARÁCSONY ünnepén. Amíg ez álom-vágy, addig ADVENT a neve. Megvalósuláskor SZENTKARÁCSONY.
A gondolkodó ember számára akkor sem lehet vitás az, hogy van Isten, ha a Reá hivatkozók lejáratták Őt a vallástörténelem folyamán. Akár lejáratták, akár nem, mindenkiben élt és él a vágy, hogy emberi szinten tudjon találkozni ezzel a lejáratott, vagy nem lejáratott Istennel.
A SZENTKARÁCSONY ünnepének egyik örömforrása tehát az, hogy Ember lett az Isten. Azért írtam nagy betűvel az 'ember' szót, mert eddig még csak egy volt belőle. Csak Jézus születése óta tudjuk, hogy milyen is egy olyan, tehát igaz ember élete, aki öntudatra ébredése pillanatától kezdve tudja, hogy ő az örök élet gyermeke, s ezt kell józanul képviselnie a földi élet mulandóságának az idején.
Az első ADVENT évezredekig tartó álma-vágya az első SZENTKARÁCSONY ünnepén még az angyalok kórusát is énekre indította a földön: "Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek (Lk 2.14)!" Örült tehát az ég, természetes, hogy mindazok, akik az örökkévalóság gyermekeinek tudják magukat, együtt örülnek ma az éggel!
Tehát az egyik ok, amiért örülünk e napon, hogy EMBER lett az ISTEN. De van ennél nagyobb okunk is az örömre. Ez pedig az, hogy e pillanattól kezdve, Isten édes gyermekévé válhat minden ember! Ez az igazi, személyre szabott örömforrás, boldogság-állapot számunkra SZENTKARÁCSONY ünnepén, és nem az a bizonyos harmadik, hogy mulandó ajándékot adunk, kapunk!
Jézus születéséig, még a legjobb szándékkal sem tudtuk volna kitalálni, hogy milyennek is kell lennie egy boldog ember életvitelének. (A boldogság másik neve: benső béke) Jézus születése óta megvan erre minden jó szándékú embernek a lehetősége. Az a boldogság-magocska, amely minden embernek ott van a lelkében, az első SZENTKARÁCSONY ünnepe óta szárba szökkenhet, kivirágozhat. E pillanattól kezdve ez már Istenen nem múlik! E pillanattól kezdve, aki nem boldog, az csak önmagát okolhatja. Igen, mert Isten Jézusban, mint valóságos Emberben, egyértelművé tette, miképpen lehet boldog - a leglehetetlenebb körülményben is - , tehát valóságos ember, az ember. Addig is tudta mindenki, hogy a boldogtalan ember egyben embertelen ember is, vagyis természetellenes ember, mivel természetünk lényegéhez tartozik az, hogy Isten boldognak álmodott meg bennünket, de miután ezt az isteni álmot eljátszottuk, kaptunk egy új lehetőséget Istentől, hogy Őt emberként is befogadva, elinduljunk a boldogság, az égi béke útján a földön!
Az angyalok tehát nem gúnydalt énekeltek, amikor békességet énekeltek a földön a jó akaratú embereknek, hanem egy naponta megvalósítható, nagyszerű feladatra szólítottak fel bennünket. Az, hogy ma kevés a boldog ember, nem azért van, mert erre nincs lehetőség, hanem azért, mert sokan nem használják fel az Istentől kapott lehetőséget. Ha arra gondolunk, hogy számunkra e lehetőség biztosítása Isten részéről mibe került Neki, akkor csak gondoljuk el: Rongyos istállóban születik, a kereszt bitófáján hal meg, s a kettő között - Ő mondja - nincs hová fejét lehajtsa! S ilyen szituációban azt sugározza, hogy Ő milyen boldog, s arról beszél, hogy mi is lehetünk olyan boldogok, mint Ő, mert Ő Istenként képes arra, hogy ne csak rongyos istálló és bitófa, hanem érző, szerető emberi szív is legyen számára igazi ÖRÖKLAKÁS!
SZENTKARÁCSONY ünnepén én azt kívánom minden kedves olvasómnak, hogy ne csupán annak örüljünk, természetesen annak is, hogy karácsonyi ajándékot adunk és kapunk, hanem főleg annak, hogy Isten azért ajándékozott meg bennünket Önmagával Jézusban, hogy mi is odaajándékozhassuk magukat Neki abban a tudatban, hogy így a boldog Istennek boldog gyermekei lehetünk (Jn 14.23)!
Ilyen értelemben, amikor belekapcsolódom az angyalok énekébe, s dicsőséget zengek a magasságos Istennek, szívem-lelkem szeretetével nagyon boldog, békés SZENTKARÁCSONYT kívánok minden jó szándékú embertestvéremnek, ennek az évezrednek utolsó SZENTKARÁCSONYÁN!

1999. Dombi Ferenc

Vissza az odal tetejére