Főmenü:
Párbeszéd-ima
Drága Testvérem!
Megszokottként járja a Nap égi útját. Fénye betölti a Földet, s táplál életet. Reggel kel az ember, s járja megszokott útját. Ha jő az este, felkel a Hold csillagfényben. Járja megszokott útját, s mindaz ki nyugovóra tér, mert itt a sötét. Nap, mint nap, mint az óra, minden, s mindenki jár, a megszokottban. Pedig semmi sem az, aminek látszik! Oda a biztonság, ha láb, nem lép a megszokott útján. Rémület és félelem lesz úrrá ott, ahol úr, a megszokott.
De van kiút a megszokottból! Egy ÚT, ami Hozzá fut. Kitárt karral várja Ő, az Örökké Dicső, hogy minden gyermeke Őt visszaölelje. Térjen Hozzá vissza az Atyai Házba, Mennyek Országába. Hol nem úr a megszokott, de van az ÚJ, a Feladat, az Új Öröm, mindez túl a Földön, a lelked mélyén, ahol van egy szoba, ott vár az Ő mosolya.
Örömmel író: Petróczi István