JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE

A jó föld dala

Boldog a jó föld,
Ha Gazda lépte rajta,
A vetett magot úgy ringatja,
Mint gyermekét a dajka.

Földbölcső melegén
Magburok megpattan,
Szél viszi Jó hírét
Hajnali harmatban.

Éj után a lélek ébred,
Mély álmának vége,
Szemeit dörzsöli,
Szívében az Égi Béke.

Cseperedik reggel, este,
Józan eszét bontogatja,
Isten szavát megfogadva
Lelkét az Égnek kitárja.

Készül a felszínre,
Készül fényes Nap-ra,
Készül az esőre,
Isten áldására.

Mint gyöngyhalász, ha felbukkan,
Hozva kincsét kézben,
Szája sarkán víg énekkel,
Tűző napsütésben.

Hagyva földet maga mögött,
Fejét nyújtogatja,
Azt sem tudva hogyan, miképp
Növekszik az istenadta.

Fényben fürdő lélek,
Kalászát tárja az Égnek,
Majd fejét lehajtja,
Ha betelik az Idő rajta.

Utószó:

Jézus szavát, ha olvasom,
Lám, szárnyat ölt a gondolatom.
Magamtól elmerengve kérdem:
Milyen föld lehet a szívem?

Vissza az oldal tetejére