JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


Az Ember Fia

TANÍTVÁNYOK > Közösségünk lelki kincsei.

Ember Fia


Két forrás beszél az Ember Fiá-ról!

1. Dániel akinek apokaliptikus témájú könyve
látomásából ered!
Apokalipszis: Az eljövendő Isten Országa

2. Izraelben a dánieli jövendölést mindenki Ismerte, mert az eljövendő Isten Országáról szólt.
Ennek kapcsán mindenki ismerte az
Ember Fia elnevezést.

3. Ember Fiának csak Jézus nevezi önmagát 1 szám 3-ik személyben.
Senki sem szólítja Jézust Ember Fiának! Megállapítható, hogy az Ember Fia jelölés Jézus önmeghatározása.

- Az Ember Fia nem azt jelenti, hogy ember.
- Az Ember Fia azt jelenti: Az Isten Királyságát megtestesítő MENNYEI EMBER!
- Az Ember Fiában az Isten Országa rejtve van. (ezért beszél Jézus példabeszédekben)


A másik forrás az Enóck látomások amelyek az Ember Fiáról beszélve Jézus minden lényegi vonását tartalmazza:

- Az Igazság és hűség kiválasztottja.
- Már volt a világ teremtése előtt.
- Lénye az Isten önmagát való kijelentéséig rejtve van.
- Támasztéka igazaknak és szenteknek.
- Minden igazság és hamisság felett ÚR!
- Benne van a bölcsesség, a belátás, a tanítás, és az erő lelke!


Izraelben a Dániel és Enóck (Hénock)látomásaiban szereplő Ember Fia kép, nem kapcsolódik a várva-várt Dávid fia (leszármazottja) Messiás képhez.


1. Az Ember Fia a mennyei ember, aki üdvözítője és megváltója a szegényeknek és igazaknak.

2. A messiás a Dávid nemzetségéből való
király, aki végítéletként Izrael ellenségeit írtja ki. (Heródesnek ezért jelentett trón veszélyt, a Messiás megszületésének a híre.)

Jézus a messiási mivoltát mint Ember Fia,
rejtve hordja. (Ezért tilt a leprásnak, és a megdicsőülés hegyén a tanítványoknak.)

Jézus messiási Ember Fia voltát csak a nagytanács és Kajafás teszi nyilvánvalóvá: Máté26.64.

- te vagy-e Krisztus, az Isten Fia?
- te mondtad, sőt többet mondok nektek, mostantól fogva meglátjátok majd az Emberfiát, amint a Mindenható (Hatalmas) jobbján ül és az ég felhőin eljön.


Következtetések



1. Jézus Messiásként jelenik meg az Ember Fia feladattal.

2. Izrael a Messiást várja s ezért az Ember Fiát be nem fogadja.

3. A Messiásra diadal s győzelem vár a várakozás szerint. Péter, Isten Fiának - Messiásnak nevezi azt, aki Ember Fiának mondja magát! (Ezért boldog. Máté16.17.) Ezt a megállapítását Jézus a szenvedés bejelentésével hitelesíti!

4. Jézus következetesen teszi azt, amit csak az Isten Fia tehet, (mondja Nikodémus is, János3.2 ) és tanítja azt amit az Ember Fia taníthat. (Ezért nem érti őt Nikodémus.)

5. Izraelben nem tud megszületni Jézus Messiás-i (Isten Fiában) mivoltában való hit!
Messiási jelet kérnek és várnak! Harcra hívó jelet kérnek és várnak! Jézustól ezt nem kapják meg. Izraelnek az Ember Fia jelére nincs szeme és nincs füle. (Akinek füle van hallja meg! Máté11.15.)

Bar-Kochba harcra hívó jelet adott Izraelnek. Ezért nevezték őt sokan Messiásnak! (Jézus ezeket nevezi hamis messiásnak.)

Messiási (Isten Fia) képességekkel, nem tette a Messiás feladatát. Tehát nem Messiás!


Pedig az volt! Az Ember Fiában!



Szabó János



Az Ember Fia


"Az emberfia az, akinél az igazság lakik és ennek minden kincsét, ami eddig elrejtve volt, ő jelenti ki, mert a lelkeknek az Ura őt választotta ki és az ő léte a lelkek ura előtt fölötte áll mindennek, amit jóságnak neveznek" (Dr. Szathmáry Sándor Bibliaismeret II. Újszövetség)

Akit Isten kiválaszt, Aki az Ő nevében jön. A Valóságos Ember, Aki magához, az emberhez jön.

"Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe." Dániel 7, 13-14.

"Engem, az Isten Fiát, Dániel próféta rendre Emberfiának nevezett olyankor, amikor egyértelműen Isten Fiáról beszélt. Ez Nekem nagyon jól jött, mert akik tudni akarták, hogy az Emberfia nem más, mint Dániel szerint az Isten fia, azok tudták, hogy Én Isten Fia vagyok. Akik pedig nem tudták, vagy nem akarták tudni, azokat nem botránkoztattam meg, illetve nem adtam nekik alapot a jogos megbotránkozásra azzal, hogy Emberfiának neveztem magamat. Még így is a legfőbb vád az volt Ellenem, hogy káromkodom, mivel Isten Fiának tartom magamat." /Részlet a Hang 23/2326 sz. leveléből/

"Fiat fog pedig szülni, akit Jézus néven hívj, mert Ő menti meg bűneitől a népét." Máté1.21.

"Nézd! az én (szolga)fiam, akit kiválasztottam, az én szeretettem (akit szeretek) akiben tetszésemet lelem. Szellememet árasztom rá, és ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitatkozik, sem nem kiabál, senki sem hallja a hangját a tereken (utcákon), a megroppant (repedezett) nádat nem töri el, és a pislogó (füstölgő) mécs(bel)et nem oltja ki, míg diadalra (győzelemre) nem viszi az ítéletet, és nevében reménykednek a nemzetek." Máté12.18-21.

"amikor velük voltam, én őriztem meg őket a Te nevedben, amelyet nekem adtál" János 17.12.

"Kijelentettem (kinyilatkoztattam) a Te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál e világból," János17.6.

"A nevem magyarra fordítva így hangzik: Isten a szabadító." /
Hang 29/3023 sz. levél.

"Én valóságos ember voltam,"

"És kijött Jézus eléjük töviskoszorút és bíbor(színű) köpenyt viselve és Pilátus ezt mondta nekik: nézzétek, az ember (a felnéző)!" János19.5.

"Az első állomásnak ezt a nevet adtátok: Jézust Pilátus halálra ítéli. - Akkor és ott Pilátus mondott egy olyan kijelentést, mely nem tőle eredt, illetve ő nem is tudta, hogy mennyire igazat mondott. E kijelentés így hangzott: 'Íme az ember!' - Ezt ő Rám mutatva mondta. Bizony senkire sem mondhatta volna ezt ott Rajtam kívül. Akkor csupa embertelen emberekkel voltam körülvéve.
Fontos tudnotok: Embernek mindenki azért születik a földre, hogy EMBERRÉ váljék. Ez azt jelenti, hogy nem elég emberi apától - anyától születni. Szentlélekből kell megszületnie annak, aki Isten szemében embernek akarja tudni magát. Ennek az útja pedig: VÁGYAKOZÁS. Csak az képes vágyakozni arra, hogy Lélekből megszülessék, aki hiszi, hogy ez lehetséges, és aki szenvedi, hogy ez még nem történt meg életében.
Én ott Pilátus előtt nagyon tudtam, hogy ott csak egy ember van jelen, az Emberfia.
Pilátus ott és akkor szinte mindannyitokat megszemélyesített, mikor ítéletet mondott Fölöttem. Igen, mert Fölöttem ítélkezni annyit jelent, mint zúgolódni mindazon körülmények ellen, melyeknek sem okozói, sem megoldói ti nem lehettek. Aki olyan világ ellen zúgolódik, ahol vesztesre állhat az, aki Hozzám tartozik, az Engem ítél el. Ez akkor is igaz, ha valaki tudatlanságból teszi ezt. A boldogtalan emberek mind embertelen emberek. És istentelenek is. Még akkor is, ha minden nap sok-sok imát mondanak el.
A tudatlanság sajnos nem mindig jár együtt azzal, hogy föl tudna menteni a boldogtalanság alól. Boldoggá csak az tud válni, aki azonosul azzal az IGAZSÁGGAL, akit Pilátus elítélt, tehát Velem.
Van hát boldogító szenvedés. Ennek egyik és legfontosabb összetevője az a
hit, mely jelenlétemben nem kételkedik soha. Sőt! Akkor virul ki igazán, mikor a hitetlenek kétségbeesnek. Rólam azok tesznek tanúságot, akikről leolvasható, hogy nem körülményeik jobbak másénál, hanem hozzáállásuk körülményeikhez más, mint azoknak, akik boldogtalanok.
Azok tesznek tanúságot Rólam, akik nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé akarják szebbé tenni a világot. Akik nem gazdasági csodáktól, hanem az
újjászületés csodájától várják a megoldást." /Részlet a Hang 2/157 sz. leveléből/

"Az a BOLDOGSÁG, amely a különbözőségek dinamikus harmóniája, a Teremtő és a szellemi teremtmények között csak akkor jöhet létre, ha a teremtmény tisztában van teremtményi mivoltával.
A szellemi teremtmény csak saját létkategóriáján, fogalmi rendszerén belül tud foglalkozni a Teremtővel, de ez számára elég is!
A szellemi teremtmény a cselekvési kategóriái közül - alakítás, szerzés, vevés, adás - csak az
ADÁS cselekvési kategóriáját mondhatja tökéletesnek, mert e kategórián belül mondható tökéletesnek egy létező, AKI mindig képes adni önmagát.
Ezért a Teremtő, AKI állapotszerűen és szükségszerűen a mindent-adás állapota szerint konstituálta Önmagát, három olyan tulajdonságokat összefogó központtal - személlyel - rendelkezik, amelyek mindegyike csak
befelé HÁROMSÁG, kifelé EGY, amit természetének nevezünk.
A három ISTENI SZEMÉLY közül az, akit FIÚNAK nevezünk, emberi természetet vett fel. Jézusnak tehát, mint ISTENI SZEMÉLYNEK isteni és emberi természete is van! Az emberi természete nem azonos az isteni természetével! Ilyen értelemben Ő, aki ISTENI SZEMÉLY, kiüresítette önmagát, vagyis csak az emberi természete szerint képes ISTENI SZEMÉLYE emberi megnyilvánulásokra. Isteni megnyilvánulásokra csak az Atyával és a Szentlélekkel együtt képes.
Míg Jézus, mint isteni személy, emberi természetet is hordozott, addig mi emberek, mint emberi személyek, csak Jézus isteni személye és természete által részesülhetünk Isten természetében. Ez tehát bennünk, éppen emberi személyünk által mindig korlátozott marad. Isten SZÍNLÉT! Mi emberek, szellemi lények mindenkor RÉSZLÉTEK, vagyis teremtmények maradunk!" /Részlet a Hang 41/4514 sz. leveléből./

"Istent csak Isten fogja át teljesen, mivel LÉNYEGES különbség van Isten és a teremtmények között. Amint az Isten soha nem lehet nem-Isten, Bennem sem lehetett, úgy a teremtmény soha nem lehet nem-teremtmény, tehát valóságos Isten! Ez nem von le semmit abból, hogy Én valóságos ember voltam, mert nem ugyanaz volt Bennem a valóságos ember, aki a valóságos Isten. A valóságos ember a názáreti Ács volt. A valóságos Isten pedig ebben a názáreti Ácsban az az örök isteni lényeg, aki képes a szeretet mindenhatóságában felvenni emberi természetet, amint a Nap képes sugaraival bevilágítani a sötétséget. De az már nem lehetséges, hogy a megvilágított részek képesek legyenek arra, hogy létrehozzák a Napot! A sötétség egyre világosabb lesz, annak arányában, ahogy a Nap fényét befogadja, de soha nem juthat el oda, hogy önmagával le tudná cserélni a Napot! Az Én emberségem olyan örök emberség, amellyel kapcsolatban kezdetről lehet beszélni, de végről soha!
Emberségem soha nem lesz EGY és ugyanaz, mint az istenségem! A ti emberségetek nemcsak lehet azonos, hanem nem is lehet más, mint istenségetek, mivel amennyire sikerül megistenülni valakinek, annyira lesz tökéletes ember. Nálam nem így van. Nekem nem kell törekednem a megistenülésre, mert az vagyok. Nekem arra kellett törekednem, hogy tanúságot tegyek a tökéletes emberségemről! Ez az Én "harcom"! Erről nem mondok le, nem is mondhatok le soha! E téren ugyanúgy alá voltam vetve a fejlődés törvényeinek, mint bárki más! De az Én isteni lényem soha nem lehet tökéletlen! Tehát mindig hozza azt a tökéletes emberi formáját, amely számotokra örök példakép! Ha ti nem célozzátok meg azt, hogy megistenüljetek, akkor embertelenekké váltok. Ha Én nem célzom meg, hogy emberré legyek, akkor nem tudok nektek példát adni, s nem tudom megmutatni a gondolkodás-átalakításnak egyedül biztos irányát arra, hogy egyre emberibbé váljatok!" /Részlet a Hang 20/1881 sz. leveléből./

"Az emberek évezredekig nem tudták, hogy hogyan néz ki egy igazi EMBER. Azt mindig tudta minden ember, hogy enni, inni, aludni, szórakozni és szaporodni, erre minden állat is képes. Arról is volt mindig elég hiteles sejtése, hogy az előbbieken felül, még boldog is szeretne lenni, de azt már nem tudta, hogy ez hogyan lehetséges. Arról is tudott, hogy külön-külön, minden embernek kell, hogy köze legyen saját boldogságához, vagyis ahhoz a hazataláltság öröméhez, amelynek vágya ott van minden ember szívében. De az útját, módját nem tudta kitalálni még a legtisztábban gondolkodó, a legbölcsebbeknek mondható tudós sem. Voltak találgatások. De ezek mindig hajótörést szenvedtek az u.n. közvélemény hatására. Nem verhetett gyökeret soha az a felismerés, hogy minden ember természetellenes mindaddig, amíg nem olyan tökéletes, mint az Isten. "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes (Mt 5.48)!"
De hát hogyan lehetne valaki olyan tökéletes, mint maga az Isten? Nem arról van szó, hogy mennyei atyák legyetek, de igenis szó van arról, hogy amint Isten a maga szintjén, úgy az ember is a maga szintjén legyen tökéletes, ha egyszer istenképű lény!
Erre elvben mindannyian képesek vagytok, ha hisztek Bennem, Jézusban, ha szeretettel befogadtok Engem szívetekbe, ha nem ti akarjátok Rám erőltetni elgondolásaitokat, hanem engeditek, hogy Én, Jézus, tegyem bennetek, veletek azt, amit jónak látok.
Mikor mondhatjátok, hogy valóban hisztek Bennem? Akkor, ha elhiszitek e kijelentésemet: "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni (Jn 14.23)!" Én, mint megtestesült Isten ("Én és az Atya egy vagyunk. Jn 10.30"), úgy akarok és képes is vagyok bennetek is élni, mint a názáreti Ácsban, ha engeditek ezt Nekem. Én egyként az Agyával, ti egyként Velem, Jézussal képesek vagytok igazi, emberi természeteteknek megfelelően, boldog emberként élni már ebben a világban is.
Ha ezt legalább
ELVBEN elfogadjátok, akkor már megérthetitek, hogy körülményeitek, mint tükrök, nagyon segítenek benneteket abban, hogy megfelelő önismeretre jussatok, s gyakorlatban mindenkor hozzá tudjátok mérni magatokat ahhoz az igazi, teljes és normális emberhez, akit názáreti Jézus néven ismer a történelem. (Itt említem meg, hogy Engem, Jézust sokkal könnyebb követni, mint bármelyik szentet!)" / Részlet a Hang 37/4012 sz. leveléből.

Teremtette Isten az embert az Ő képére és hasonlatosságára.

Az Ő képére alatt, a következőt értem: Aki mindig képes adni önmagát. Mert nincs más, ami önmagán kívül Istennek kell, és amit önmagán kívül adni tud. "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és ami az Istené, Istennek." Máté22.21. Ami a császáré, az mind mulandó, és igényt is tart rá. Nem gondolom azt, hogy az Isten a mulandót akarja. Az ember, amit Istennek adni tud, az önmaga lelke.

"az Úr pedig így szólt hozzá: nos ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül csordultig (tele) vagytok rablásvággyal és gonoszsággal, balgák, nemde, aki a külsőt alkotta, nem az alkotta a belsőt is ? Adjátok oda inkább alamizsnául, ami benne (belül) van, és mindenetek tiszta lesz," Lukács11.39-41.

Hasonlatosságára alatt értem: Az Isten Szeretete azonos a Boldogságával. Az embernél ez nem így van. Ő az Isten Boldogságára van teremtve. Ezért csak az Isten Boldogsága képes őt boldogítani, ha azt befogadja, mert az a Szeretet boldogít, amit az ember magában hord, és nem az, amit kap. Csak a boldog ember, emberséges ember.
A boldogtalan ember, embertelen ember, és Istentelen is.

"Emberségem soha nem lesz EGY és ugyanaz, mint az istenségem! A ti emberségetek nem csak lehet azonos, hanem nem is lehet más, mint istenségetek, mivel amennyire sikerül megistenülni valakinek, annyira lesz tökéletes ember. Nálam nem így van. Nekem nem kell törekednem a megistenülésre, mert az vagyok." Részlet a Hang 20/1881 sz. leveléből./

A Boldogság útja, a gondolkodás Jézushoz alakítása, és nem a körülmények megváltoztatása.



Petróczi István




Vissza az oldal tetejére



FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2018.03.16-án.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe