JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE

PRÉDIKÁCIÓ

Kedves testvéreim!
Egyre több olyan tartalmú könyv és írás kerül a kezünkbe, amelyekben olyan emberek számolnak be az élményeikről, akik a klinikai halál állapotában eltöltött hosszabb-rövidebb időt követően újból visszatértek.
Röviden: megjárták a másvilágot.
 
Némelyikünk személyesen is résztvett, egy-egy ilyen túlvilágot megjárt ember élménybeszámolóján.
 
Amikor közösségi összejöveteleinken vetődnek fel e másvilági megtapasztalásokkal kapcsolatos kérdések, különösen érdeklődő figyelemmel, csillogó szemekkel, és kicsit hitetlenkedő, de ámuló reményekkel telve beszéljük meg, hogy hogyan is értékeljük a sokszor nagymértékben eltérő, de mindig magávalragadó élményeket.
Igen!
Mert mindannyiunknak valóban fontos kérdés az, hogy mi vár ránk odaát.
 
Mivel Jézus tanításában hiszünk, és Hozzá alakítjuk a gondolkodásunk, az már nem kérdés, hogy van odaát!
Az sem kérdés, hogy ki vár majd ránk odaát.
 
Igen tudjuk, mert elhittük, hogy Jézus Krisztus az, aki túlhaladva minden elképzelésünket azzal a szeretettel fogad majd, amivel még az álmainkban sem találkoztunk.
 
Ám mindennek ellenére megmaradnak bennünk a kérdések: na de mégis, mi lehet odaát? Mit fogok csinálni? Találkozom-e a szüleimmel, férjemmel, feleségemmel, vagy a gyerekemmel? Ott is van-e testem, és hogyan fogom megélni a Földön leélt életem?
És különben is, milyen lehet az Isten szellemvilága? Milyen lehet az Isten Királysága?
 
Testvéreim!
Márk evangéliumának a mai napra szóló igerészében, Jézus a tanítványainak azt mondja: "menjünk máshová, a közeli városokba, hogy ott is hirdessem az örömhírt, mert azért jöttem."(Mk 2;38,)
Azt az örömhírt, hogy: "betelt az idő és közel van az Isten királyi uralma,"(Mk 1;15,)
De nemcsak közel van, hanem: "ha én Isten Szellemével űzöm ki a démonokat, akkor elérkezett hozzátok az Isten királysága"(Mt 12;28,), mondja Jézus.
 
Izrael azt várja, hogy a próféták igéretei szerint megjelenjen végre a Messiás, és megvalósítsa Izraelben az Isten királyságát.
Megcsinálja az Isten Országát!
Hogyan?
Úgy, hogy a népnek a köveket kenyerekké változtatja.
Úgy, hogy a világ legerősebb hadseregét, a rómaiakat, Izraelből kizavarja.
Úgy, hogy a világ minden nemzete majd Izrael, és a Messiás király dicsőségét szolgálja.
 
De Jézus ellene mond minden ilyen jellegű várakozásnak.
Ellene mond minden e-világi elképzelésnek és uralkodásnak.
Ellene mond a Földön felépítendő Isten Országának.
 
Annak az Országnak, amelyet az evangéliumok írói, s azok különböző nyelvekre való lefordítói sem tudtak azonos szavakkal megfogalmazni.
A Vida-féle fordításban Máté az Egek Királyságának, Márk és Lukács az Isten Királyságának fogalmazza.
A Károli-féle fordítás ugyanezt a mennyek országának, valamint az Isten Országának mondja.
János meg egy-két kivételtől eltekintve egyiket sem használja.
János mindezt másképp közelíti meg, és másképp fogalmazza.
 
Valahogy úgy néz ki, hogy a Messiás által megvalósítandó Isten Királysága, átmentődött napjainkba -mint feladat-, a hívők által megépítendő Isten Országának elvárásába.
Átmentődött, hiszen minden intézményesült egyház azt vallja, hogy ő az Isten Országának a birtokosa.
Pontosabban: Jézus Krisztus titokzatos teste.
        
Testvérek!
A kereszténység közismert alapgondolata, célkitűzése és elvárása, hogy itt a Földön minden ember számára, az Isten Országát a körülményeiben megvalósítsa.
        
Ennek feltétele az e világi országok közötti világbéke megteremtése.
A jog területén, a minden embert érintő egyenlőség működése.
Az egyenlő elosztás elvének az érvényesülése.
 
Ezért olyan társadalmat kell kinevelni, a politikával karöltve olyan rendet kell létrehozni, amelyben ezt mindenki önként vállalva és betartva boldogan él, amíg meg nem hal.
Azok viszont, akik itt a Földön akarják építeni az Isten országát, nyilvánvaló, hogy a jelenlegi körülményeket, a társadalmi berendezkedést, Jézusra hivatkozva igazságtalannak gondolják.
Olyan igazságtalanságnak, amely csak a körülményekben és a lehetőségekben meglévő különbségek eltörlésével szüntethető meg.
        
Mintha Jézus a tizenkét tanítvány elhívásával, egy új társadalmi forma magját ültette volna el az e-világban. Pedig Jézus az evangéliumokban levő tanításával mindezt nem igazolja.
        
Az Isten Országa építésének gondolata, vágya, valójában abból a kérdésből születik, amely így hangzik: milyen is az Isten Országa?
De mi már tudjuk, mert elhittük, hogy ez a kérdés helyesen így hangzik: ki az Isten Országa? Ki az Isten Királysága? Ki az Egek Királysága?
S a válaszunk az, hogy a Názáreti Jézus Krisztus, az Isten Fia!
 
Igen, mert az Isten Országa nem Izraelé és nem a kereszténységé. Nem a katolikusoké és nem a Hit gyülekezeté.
Az Isten Országa az Istené!
 
"A külvilág nem, csak a benső világ az Isten világa."- mondja a Hang tanítása.
Ezért mondja Jézus Nikodémusnak: "ha valaki nem lesz újjá, nem láthatja meg az Isten Királyságát," (Jn 3;3.)
Igen, mert az Isten Országa, csak a Jézus igéjére hangolt szív szemével látható meg.
Ezért ezt nem a helyzetekben, nem a körülményekben és nem a cselekedetei eredményeiben élheti meg az ember, hanem a Jézus igéjének a befogadásában, az életét erre tevő döntés meghozatalában.
        
Meg kellene értenünk végre, hogy az Isten Országának nincs anyagvilágbeli megfelelése, csak példabeszédekkel és hasonlatokkal leírható szellemisége.
Nincs az e világhoz tartozó külső megvalósulása, és kényszerítő jellegű feltétele.
Az Isten Királyságának nem az építéséből fakadó megtapasztalás a bizonyítéka.
Meg kellene értenünk végre, hogy az Isten Országát nem lehet építeni, és nem lehet alakítani, csak befogadni!
Az Isten Országa, az Egek Királysága, az Isten kegyelmi ajándéka!
Ez nem uralkodás és nem győzelem a másik ember felett, hanem az önmagát is feláldozni kész tudatos szeretet!
Az a szeretet, amiről Jézus ezt tanította:"Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyétek." (Jn 13;15,)
        
Tesvérek!
Mi már tudjuk, mert elhittük, hogy az Isten Országa nem hely, hanem állapot, amely csak Jézus igéjének a befogadása által élhető meg.
Ezt az Országot, mint szellemi világosságot, az e világ sötétségében keresni kell.
Keresni kell, mert ez a Királyság - mint ajándék - el van rejtve.
El van rejtve az Atya által küldött Jézus igéjében.
        
Titok az Isten Királysága, mert nem jön el szembetűnő módon. (Lk 17;20,) Olyan titok, amelynek nyitját megtudni, megérteni csak a tanítványoknak adatott.
A kérgessé vált szív ezt felismerni képtelen, mert ehhez Jézus igéjében hinni kell.
Igen!
Hinni kell, "hogy mindenki aki hívő lesz Benne, világkorszakra szóló élet birtokosa legyen." (Jn 3;15,)
És itt, és így kap tartalmat János evangéliumában a Máté, Márk és Lukács által megfogalmazott Egek és Isten Királysága.
Így érthető meg a mennyek és Isten Országa, amely nem más, mint a Jézus szeretetében rejlő élet örökkévalósága.
        
Ez az élet az, ami olyan mint a mustármag.
Olyan mint a kovász, amely ha lisztbe kerül átalakít, és az eddig különlevő összetevőknek új lényeget ad.
Ez az élet Jézusban ölt testet,és ezért tanítja önmagáról azt, hogy "Én vagyok az út és a valóság és az élet,". (Jn 14;6)
        
Jézus a tanításában az Isten Országának a létét, az ebben való örök élet lehetőségét hozta el.
Elhozta, mert ahhoz, hogy a másvilágon örök életünk legyen, ahhoz az Ige világosságát befogadni itt a Földön, a szellemi sötétségben kell.
        
Itt kell a szeretet tanításának mint mustármagnak, belekerülnie a lelkünk földjébe.
Itt kell az Isten Országának mint kovásznak, belekerülnie a szívünk lisztjébe.
És ha ez megtörténik, akkor már itt és most elkezd növekedni a mustárfa.
Itt és most elkezd megkelni, az örök életet adó kenyér tésztája.
 
Testvéreim!
Visszakanyarodva a bevezetőben említett túlvilági élményekhez, választ kell találnunk arra, hogy ezek az emberek az élményeikben az Isten örök életet adó Országát élték-e meg.
        
Vagy itt van a Lukács evangéliumában szereplő Lázár példája.
Érthetjük-e úgy, hogy Ábrahám keble, az örök életben megélt Isten Királysága?
 
Azt mindannyian jól tudjuk, hogy Jézus félreérthetetlenül elmondta:"Én vagyok az ajtó" (Jn 10;9,) ,és "senki sem jut az Atyához csak rajtam keresztül" (Jn 14;6,).
Ez azt jelenti, hogy - az örök életre való jutás tekintetében - Jézus tanításának a befogadását megkerülni nem lehet.
        
A Hang 23/2318-as levelében Jézus ezt mondja: "Az Isten Országa pedig Én magam vagyok. Tehát a Velem való személyes kapcsolat mindennek felette kell, hogy álljon. Csak abszolút első lehetek bárkinek is az életében."
Viszont ennek alapján megállapítható, hogy Lázár nem az Isten örök életet adó Országában, hanem Ábrahám keblén a vígasztalás állapotában van. (Lk 16;25,)
Lázárnak valamikor majd megint le kell születnie, hogy itt a Földön, Jézus igéjét befogadva, újjá tudja szülni őt az Isten Lelke az örök élet Királyságába.
        
"Szeretetem töredékét sem tudom kimutatni felétek, mert a földi életben azt el sem tudnátok viselni." - tanítja Jézus a Hang 21/2024-es levelében.
 
Ebből az következik, hogy az a lélek, aki a Földön leélt életében Jézust mellőzve távozott az e világból, megtapasztalva a szellemvilágban Jézus elvárás és feltétel nélküli szeretetét, az Isten Országában éli meg magát.
Így a földi életében fekélyektől borított és koldusként meghaló Lázár is, az Ábrahámnál való vígasztalásában, megélhette magát az elképzelhető legnagyobb boldogságban.
        
Pedig a Jézus által kínált örök élet Királysága nem csupán a vígasztalódás, az Isten szeretetét megélés, hanem a tevékeny szeretet, a boldog Istent birtoklás, a találékony jót akarás, az Ige gazdagságában való soha meg nem éhezés és szomjazás világa.
 
A szívből fakadó élő források csodája.
 
 
Tesvéreim!
Ha Lázár, aki Jézust nem ismerte, ha azok, akiket nem érintett meg életükben az Isten szeretete, a másvilágon az elmondottakat élik meg, vajon mi várhat arra, aki Jézust a Messiást, a Megszabadítót, az életet adó Igét befogadta.
 
Az, amit a beszámolókban csak úgy emlegetnek hogy, ha messziről is, de megláthatták a káprázatosan ragyogó fény városát.
A szeretetből levő fénylények színpompás otthonát.
Az Isten Királyságát!

 

A Földön élő Égi Béke ajándékát!

 

 

Ámen.

Szabó János

Vissza az odal tetejére