JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


Családi problémákról

Gondolkodás-átalakítás > A BOLDOGSÁG > KAPCSOLATOK

21/2167.
Kérdező:
CSALÁDI PROBLÉMÁKRÓL
1. Szülő és gyermek kapcsolatról kérdezem a HANG-ot.
2. Nagy a gond a családi életünk körülményei miatt.

HANG: "Kedves Barátom!
1. Az eddig megjelent HANG-könyvek sok elvi tisztázást tartalmaznak a szülő-gyermek kapcsolatát illetően. A legsúlyosabb probléma az, hogy a szülők nem előtte vannak, mint tudatlanok, e problémának, hanem már elrontott folyamat következményeit kell megtanulniuk kezelni. Tehát nem újrakezdésről van szó, hanem a helytelen nevelésről kell megtanulnotok átállni a helyes vágányra. Ez sokkal problematikusabb, mint egy új elindítása lenne!
Adva van tehát egy kereszt, a múlt hibái következményeinek vállalása, és adva van egy olyan
nevelési stílus felvállalása, amely eltér az eddig megszokottól.
A keresztvállalás elviseléséhez két gondolat nyit kiskaput, hogy Tőlem a megfelelő erőt át tudjátok venni.
Az egyik gondolat az, hogy mindenki csak önmagáért felel, mivel az istenszeretőknek minden javukra válik, az Istent nem szeretőkkel meg maga az Isten sem tud mit kezdeni!
A másik kiskapu pedig az őszinte bűnbánat a múlt hibáinak elkövetése miatt. Nem bűntudatról van tehát szó! Tehát nem állapotszerű szomorúságról, ami mérgezné a jelent, hanem olyan bűnbánatról, amelynek következtében már átélhetitek, hogy a gondot átadtátok Nekem, s Én, aki nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, a bűnbocsánat által új életet indítok el bennetek, az Én istengyermeki életemet, s így már ti is az istengyermekség tudatával, tudatában élhettek tovább!
Adva van aztán az új vágányra történő átállás. Ennek lényege a következő:
Mivel erkölcsi nevelés nincs, csak erkölcsi önnevelés, ezért ki kell tisztáznotok, hogy kinek és meddig tart a szabadságköre. Mindenkinek véget ér ott a szabadsága, ahol a másiké kezdődik. A szabadságkörnek másik neve: felelősség köre! A boldogsága mindenkinek ezen belül valósítható, szerezhető meg.
A másik, amit vállalni kell, az az, hogy szót kell emelnie annak, akinek szabadságkörébe a másik be akar lépni. Mindenki számára a boldogtalanságot az okozza, ha vagy belép a másik szabadságkörébe, vagy ha nem szól, ha nem utasítja vissza azt, hogy saját szabadságkörébe a másik belépett! Ez tömören azt jelenti, hogy nem szabad bűnrészességet vállalni annak, aki boldog akar lenni! Tehát nem nevelni kell akarni a másikat, hanem mindenkinek önmagát kell nevelnie azáltal is, hogy nem engedi meg, hogy a másik nevelje őt. Tehát felnőttek körében nem lehet szó engedelmeskedtetésről, csak józan párbeszédről, melyben vagy meg lehet győzni a másikat, vagy nem, de a benső szabadságból, a szívbékéből engedni nem szabad!
2. A családi körülmények elviselhetősége is lényegében azon múlik, hogy le tud-e valaki mondani arról, hogy uralja a másikat, vagy sem. A családokban is a "fejmosás" helyett a "lábmosás" a célravezető!
Valójában szinte soha nem lehet a családi konfliktusokat megoldani! Nem is a megoldást kell megcélozni, hanem azt, hogy kezelni tudjátok az ilyen konfliktusokat. Aki ezt vállalja fel, az a maga számára már meg is oldotta azt a lehetőségekhez képest. Azért mondom, hogy a lehetőségekhez képest, mert a gondok rendre visszatérnek, és a lehetőségek változnak.
Kedves Barátom! Mindennek alapja az, hogy
hidd el: benned élek, és érted élek benned!
Megáldalak a FEGYELEM és a FIGYELEM, tehát az ÉLŐ HIT LELKÉVEL!"




Vissza az oldal tetejére



FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2018.03.16-án.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe