JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE

37/4012.
Kérdező: ADVENT-KARÁCSONY
ADVENT: eljövetel.
Azért, hogy Velem, Jézussal élő, eleven találkozás történjék, először évezredekig kellett várnia az emberiségnek. A második találkozásra legfeljebb már csak évtizedekig kell várnia külön-külön minden embernek. A harmadik találkozás úgy fog történni, ahogy Én földi elítéltetésem előtt ígértem. Vagyis teljes hatalommal és dicsőséggel jelenek meg egy nagy világkatasztrófa közepette
"Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel (Mt: 24; 29-30)."
Most első eljövetelemre emlékezik a világ, a másodikra készültök, és a harmadikat szeretném, ha félelem nélkül tudnátok várni.
Az emberek évezredekig nem tudták, hogy hogyan néz ki egy igazi EMBER. Azt mindig tudta minden ember, hogy enni, inni, aludni, szórakozni és szaporodni, erre minden állat is képes. Arról is volt mindig elég hiteles sejtése, hogy az előbbieken felül, még boldog is szeretne lenni, de azt már nem tudta, hogy ez hogyan lehetséges. Arról is tudott, hogy külön-külön, minden embernek kell, hogy köze legyen saját boldogságához, vagyis ahhoz a hazataláltság öröméhez, amelynek vágya ott van minden ember szívében. De az útját, módját nem tudta kitalálni még a legtisztábban gondolkodó, a legbölcsebbeknek mondható tudós sem. Voltak találgatások. De ezek mindig hajótörést szenvedtek az u.n. közvélemény hatására. Nem verhetett gyökeret soha az a felismerés, hogy minden ember természetellenes mindaddig, amíg nem olyan tökéletes, mint az Isten. "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes (Mt 5.48)!"
De hát hogyan lehetne valaki olyan tökéletes, mint maga az Isten? Nem arról van szó, hogy mennyei atyák legyetek, de igenis szó van arról, hogy amint Isten a maga szintjén, úgy az ember is a maga szintjén legyen tökéletes, ha egyszer istenképű lény!
Erre elvben mindannyian képesek vagytok, ha hisztek Bennem, Jézusban, ha szeretettel befogadtok Engem szívetekbe, ha nem ti akarjátok Rám erőltetni elgondolásaitokat, hanem engeditek, hogy Én, Jézus, tegyem bennetek, veletek azt, amit jónak látok.
Mikor mondhatjátok, hogy valóban hisztek Bennem? Akkor, ha elhiszitek e kijelentésemet: "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni (Jn 14.23)!" Én, mint megtestesült Isten ("Én és az Atya egy vagyunk. Jn 10.30"), úgy akarok és képes is vagyok bennetek is élni, mint a názáreti Ácsban, ha engeditek ezt Nekem. Én egyként az Agyával, ti egyként Velem, Jézussal képesek vagytok igazi, emberi természeteteknek megfelelően, boldog emberként élni már ebben a világban is.
Ha ezt legalább ELVBEN elfogadjátok, akkor már megérthetitek, hogy körülményeitek, mint tükrök, nagyon segítenek benneteket abban, hogy megfelelő önismeretre jussatok, s gyakorlatban mindenkor hozzá tudjátok mérni magatokat ahhoz az igazi, teljes és normális emberhez, akit názáreti Jézus néven ismer a történelem. (Itt említem meg, hogy Engem, Jézust sokkal könnyebb követni, mint bármelyik szentet!)
Az első ADVENT ezt hozta meg számotokra. Ehhez nem volt semmi közötök. Ez az Isten irántatok való szeretetének következménye volt. De a második ADVENT, vagyis jelen életetek felkészülése a Velem, Jézussal történő találkozásra, amelyet egyetlen ember sem kerülhet ki, nagyon is tőletek függ. Már nem a találkozás, hanem annak örömteli, vagy éppen szégyenteli volta.
Mindannyian tudjátok, hogy ADVENT-et előkészületnek is szoktátok nevezni. Előkészület szent karácsony ünnepére, az Én, a ti Jézusotok földi születésének megünneplésére. Ez a négyhetes időszak akkor tölti be életetekben az Isten által megálmodott szerepét, ha nemcsak négy hétre, karácsonyig, de állapotszerűvé tud szélesedni bennetek.
Most, amikor az adventi koszorú gyertyái egymásután gyulladnak fel, jelezve, hogy Általam és Velem világ Világossága jelent meg a földön, halljuk meg újra szavaimat: "Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon (Lk 12.49)!"
Az isteni szeretet e tüzének fellobbanását kívánja ennek a földi évezrednek utolsó adventjében, nemcsak szentkarácsony ünnepére, hanem egész földi életetekre az a pünkösdi Lélek, Aki tüzes nyelvek alakjában szállt le a földre immár kétezer éve azért, hogy melegítsen és világítson azoknak, akik megtérni jöttek le a földre.
Megáldalak benneteket LELKEM FÉNYÉVEL, MELEGÉVEL!"

Vissza az odal tetejére