JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


Isten és ember szabadságáról

Gondolkodás-átalakítás > SZABADSÁG

"és elérkezett Názáretbe, ahol felnevelkedett, és bement szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és felállt (fel)olvasni.
És odaadták neki Ézsaiás próféta könyvtekercsét, és szétbontotta (felnyitotta) a könyvtekercset, és arra a helyre talált, ahol ez volt írva: az Úr Szelleme (van) rajtam, aki felkent engem, hogy a koldusszegényeknek örömhírt (evangéliumot) vigyek, elküldött engem, hogy meggyógyítsam az összetört szívűeket, hogy szabadulást hirdessek a raboknak és a vakoknak újralátást, szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves (szívesen fogadott) esztendejét, és összegöngyölte az írástekercset, odaadta a parancsvégrehajtó szolgának és leült. És mindenkinek a szeme a zsinagógában rászegeződött.
Ő pedig szólni kezdett hozzájuk, hogy: ma teljesedett be ez az írás, fületek hallatára," Lukács4.16 - 21.

31/3160.
Kérdező:
ISTEN ÉS EMBER SZABADSÁGÁRÓL
1. Isten és az ember szabad akarata hogyan működik együtt?
2. Isten egymásnak rendelt minket a férjemmel?
3. Meddig terjed Isten türelme?
HANG: "Drága Gyermekem!
1. Te a VAN-NINCS problémára keresed a választ. Amit Isten akar, az van. Amit nem akar, az nincs. Istennél tehát a formai (választási) és tartalmi (létezési) szabadság egybeesik. Emberre vetítve az isteni szándékot, már nem csupán a létezés szintjén keresi a választ a gondolkodó ember, hanem erkölcsi szinten, tehát azon a szinten, amelyen eldől minden szellemi lénynek a boldogsága, illetve, boldogtalansága. Lényegében tehát most erről van szó.
A szellemi teremtményeknél csak formai szabadságról lehet beszélni, mivel ők képtelenek a maguk számára valódi Istent teremteni, míg az Isten képes a maga számára, képére, szellemi lényeket teremteni.
Amikor tehát a szellemi lények szabadságáról beszéltek, akkor tudnotok kell, hogy minden teremtett szellemi lény képes akarni, valósnak vélni azt, ami Isten szándéka, akarata szerint NINCS! Ez a boldogtalanság, amelyhez mindig valamiképpen bódultság, tehát az értelem józan használata helyett, átveszi az irányítást az igaz Isten leváltását megkísérelő pillanatnyi önzésre hallgató vágy. Ez azt jelenti, hogy mielőtt egy szellemi lény véglegesülne azzal, amire, AKIRE teremtődött, lehetősége van arra, hogy lemondjon erről.
Sokan úgy gondoljátok, hogy a boldoggá válás az lemondással jár. Ennek éppen az ellenkezője az igaz! A boldogtalanság az igazi lemondások útja, mert a boldogtalanságban élő ember, szinte állapotszerűen mondd le arról, amire teremtődött, Istenről, szeretetről, benső békéről.
Minden ember, minden teremtett szellemi lény természetes létállapota a boldogság, vagyis az igazi JÓVAL, soha véget nem érően történő azonosulása. A Boldogtalanság éppen abból adódik, hogy valaki erről LEMOND egy olyan vágya kedvéért, amelyről maga is tuja, hogy mulandó!
Ezért nincs örökké tartó elkárhozás! Nincs, mert a szellemi lények természetellenes állapota, az ezzel együtt járó, önmagukon megtapasztalt szenvedések miatt, a szellemi lények által örökké nem tartható fenn. Márpedig ezt az állapotot csak ők tudják fenntartani!
Örök boldogtalanság tehát nem létezhet mindaddig, amíg létezik a mindenkit örökké boldogítani akaró Isten! Ha Isten lemondana az elkárhozottakat is boldogítani akaró szándékáról, akkor változás, hasadás támadna Benne, meghasonlana önmagával. Ha egy szellemi lénynek végleg és megmásíthatatlanul tudomásul kellene vennie, hogy Isten sem boldogíthatja, holott arra teremtette, akkor állapotszerűen kellene olyan istenkáromlást megélnie, amelynek ellenkezőjét az üdvözült lelkek boldog léte állandóan cáfol, s e cáfolat mindig ott áll az elkárhozottak tudatában, mindig tudnak az üdvözültekről!
Igen, mert a Napnál is világosabb a szellemi dimenziókban, hogy mindenki csak Isten által boldog, és Isten által valóban és örökké, mindenki boldog lehet!
Igaz, hogy a földön gyakran könnyebb lemondani a JÓRÓL, mint ragaszkodni hozzá, és könnyebb ragaszkodni a mulandóhoz, mint tudomásul venni annak bódító hatását. Ezért mondhattam Én, Jézus, hogy aki utánam akar jönni, az tagadja meg önmagát (Máté 16;24)! De ez az önmegtagadás nem a lemondást célozza meg, hanem a JÓHOZ történő ragaszkodást! Ez azt jelenti, hogy minden áron, még a földi életed árán is, ragaszkodnod kell ahhoz, ami boldogít, és nem szabad ragaszkodnod ahhoz, amiről magad is tudod, hogy előbb-utóbb megtapasztalhatóan boldogtalanít.
2. Isten mindenkit Önmagára teremtett! A duál-elmélet gyökere az, hogy az emberalatti világban megtapasztalható polaritásokat rávetítitek a szellemvilágra is. A szellemvilágban mindenkit egyedül az a Szeretet boldogít, aki az Isten. Ez a SZERETET irányotokban lehet közvetlen (színről színre látás) és lehet közvetett (az égi lények való közvetlen kapcsolat). Ennek értelmét és tartalmát fejeztem ki Máté 22; 29-30-ban.
3. Isten türelme végtelen! Isten tulajdonságai azonosak a lényegével! Csak a teremtményekről mondható az el, hogy ők vannak, és valamilyenek. Istenről csak az mondható el, hogy Isten mindig amilyen, úgy, azáltal van! Ezért nem lehet benne változás. Nem, mert nem tud nem lenni!
Szeretlek és megáldalak az OKOSSÁG LELKÉVEL!"





Vissza az oldal tetejére



FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2018.03.16-án.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe