JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


Az elátkozott fügefa

TANÍTVÁNYOK > Közösségünk lelki kincsei. > Kézikönyv -írta Szabó János

Vigyázok rád

Kint fagyos szél fúj,
Bent őrzöm a tüzedet,
Kint szörnyű démon dúl,
Bent fogom a kezedet.

Kint bántó szavak csikorognak,
Bent beszélek Teveled,
Kint harsány szeretet zúg,
Bent élem a Szentlelked.

Kint elhagynak barátok,
Bent megmaradsz énvelem,
Kint sáros eső hull,
Bent Te vagy az életem.

Kint fagyos szél fúj,
Bent őrzöm, mit Isten ád,
Kint szörnyű démon dúl,
Bent nagyon, nagyon vigyázok Rád!


*******************************

Az elátkozott fügefa
Máté 21;18,-22,
Márk 11;12,-22,


Jézus három éve tanít Izraelben. A Máté evangéliumában leírtak szerint az utolsó páska ünnep előtti időben, egy szamárcsikó hátán megy Jeruzsálembe. A vele együtt igyekvők örvendezve hozsannáznak, és terítik le ruháikat és a pálmafák ágait a porba, amerre elhalad.
Valószínűleg azok hozsannáznak, akiket meggyógyított, és látták a csodáit. Azok is, akik ezen felbuzdulva gyógyulást remélnek tőle. Azok is, akik a várva-várt Messiást, Izrael királyát, Izrael üdvösségének megvalósítóját, dicső felemelőjét látják benne. A főpapok, farizeusok és írástudók nem éljeneznek, nem örülnek, és nem hozsannáznak. Valójában a mózesi törvények megszegőjének, a leprásokkal, bűnösökkel érintkező tisztátalan számkivetettjének, Izrael létét, egységét és vallási tanait veszélyeztető hamis prófétának tartják, és szándékukban már halálra ítélték.

Jézus bemegy a Templomépületbe. Hatalmas indulat lobog a szívében, a vallási vezetők megátalkodottsága miatt. Kötélből korbácsot fon, és mély felháborodásában kikergeti a főpap érdekeltségi körébe tartozó pénzváltókat, árusokat és az eladásra szánt áldozati állatokat.
A nép tódul hozzá és ő meggyógyítja a vakokat, bénákat, sántákat. A gyógyultak csodák feletti örömére, ujjongására, a gyerekek hozsannázására a főpapok és írástudók csak neheztelni tudnak. Értetlenkedve és hitetlenkedve tesznek szemrehányást neki:
"hallod, mit mondanak ezek?" (Mt.21;16,)
Jézus a zsoltárok szavaival fojtja beléjük a szót, majd otthagyja őket és Jeruzsálemet. A néhány órányi járásra levő Betániába megy éjszakára. Reggel, visszafelé menve útközben megéhezik. Az út mellett egy dúslevelű fügefa állt, amin nem volt gyümölcs. Márk, vélhetően az első evangélium szerzője arról tudósít, hogy:
"még nem volt itt a fügeérés időszaka." (Mk. 11;13,). Erre Péter szóhasználatával élve, Jézus megátkozza a fát (Mk. 11;21,), amire a fa Máténál azonnal, Márknál pedig másnapra elszárad.

Márk, akitől Máté az evangéliumának mintegy nyolcvan százalékát átvette, ezt a történetet Simon Péter igehirdetésében hallhatta. Ezt igazolja az, hogy Lukács egy teljesen más történetet ír le a fügefával kapcsolatban (Lk.13;6,-9,), János meg említést sem tesz minderről.
Első megközelítésben valamiféle szimbolikus magyarázatot keresne a történetben az ember annak tudatában, hogy Buddha, egy fügefa alatt világosodott meg. Mi több, a mohamedánoknál a fügefa a mennyország fája.
Utólag, a történelem ismeretében úgy néz ki, mintha a fügefa elszárításával Jézus nem tenne mást, mint előre bemutatná, az Isten Fiát fel nem ismerő Izrael sorsát. Az Isten büntetését.
Tény, hogy Jézus a tanítványai felkészítésénél többször is elmondja, Izrael nagytanácsának vele kapcsolatos döntése következményeit:
"Jézus pedig ezt mondta nekik: nem látjátok mindezeket? Ámen, mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amelyet le nem rombolnának. (Mt.24;2,)
Hallani fogtok pedig háborúkról és háborús hírekről, meglássátok meg ne rémüljetek (riadjatok), mert mindezeknek meg kell lenni, de ez még nem a vég, (Mt.24;6,) -mert nemzet támad (kel fel) nemzet ellen és királyság királyságra és lesznek éhségek, ragályos betegségek és helyenként földrengések, Mt.24;7,)"
Mégis, ha a történethez, és a Jézus által bemutatott és tanított, -csak szeretni tudó- Atya képéhez hűek akarunk maradni, akkor ki kell mondani, hogy Izraelre nem az Atya küldte Róma mindent, és mindenkit elpusztító seregét megtorlásként. Nem az Isten büntette meg Izrael népét a Nagytanács tagjainak a bűnéért, hogy az Atya fel nem ismert Fiát, a Küldöttet, a Messiást keresztre feszítették. Ugyanúgy, ahogy
Jézus nem megtorlásként szárítja el a fügefát, mert az nem volt képes gyümölcsérés előtt, önmagától fügét teremni.

Bolond ember az, aki ha éhes is, gyümölcsérés előtt keres fügét a fán. Ennél már csak az bolondabb, aki azért, mert nem talál, meg is átkozza a fát. Ha az ilyen embernek is bolond, az vajon milyen Istennek?
Jézus életének a történetét az evangéliumai által ismerve tudjuk, hogy a 40 napos pusztai tartózkodása végén, a Sátán kísértésére sem teremtett kenyeret a kövekből, amikor 'megéhezett'. Pedig meg volt hozzá a képessége.
János 4;34,-es igerészében azt olvashatjuk, hogy a szamaritánus asszonnyal való beszélgetése végén visszautasítja a tanítványok által hozott ételt, és az Atya akaratának a teljesítésében fogalmazza meg az eledelét. Pedig bizonyára fáradtan és éhesen ült le Jákob kútjánál, miközben a tanítványok kimondottan azért mentek a közeli városba, hogy ételt vegyenek.
Az ennivalóval kapcsolatban két alkalommal, néhány kenyér és hal megáldásával, csak férfiből több mint 9000 embert lakatott jól Jézus. A kánai menyegzőn a legfinomabb borrá változtatja a vizet. Arra tanít, hogy ha hited van, és azt mondod a hegynek, hogy gyalogoljon a tengerbe, az megteszi. Azt állítja, hogy minden lehetséges annak, aki hisz.

Mindezek alapján nyugodt szívvel állíthatom azt, hogy ha valóban éhes lett volna, a fügefa gyümölcse nélkül is képes lett volna az éhségét csillapítania. Az előbb felsoroltak azt igazolják, hogy
Jézus, ura a természetnek, mert a természet erői feltétel nélkül engedelmeskednek neki.
Ennek ismeretében természetes módon vetődik fel a kérdés, hogy az a Jézus, aki soha senkinek és semminek nem ártott, ha valóban éhes volt, miért nem azt parancsolta meg a fügefának, hogy legyen rajtad gyümölcs? Végül is, ahogy az elszáradásra, úgy a gyümölcstermési parancsnak is engedelmeskedett volna a fa! Az, akinek engedelmeskedik a szél, engedelmeskedik a tenger, járni tud a vízen, akinek az áldására több ezer ember lakik jól öt kenyérből és két halból, az bizonyára nemcsak elszárítani, hanem termőre is tudta volna parancsolni a fügefát. Viszont gyümölcs-termést, adást várni attól a fától, amelyik nem képes rá, még Jézus részéről is oktalanság.

Pontosan ez a kérdés az, ami Márk és Máté történetmondásában bizony megkérdőjelezhetővé teszi a fügefa elszárításának, és Jézus feltételezett éhségének összekapcsolását. Nagy valószínűséggel ez a természetellenes feltételezés az, ami ha a háttérben is, de arra készteti az evangéliumok olvasóit, hogy valamiféle szimbolikus jelentést keressenek a történetben. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a ma olvasóit, hanem még Márk és Máté evangélistát is szükségszerűen befolyásolta a történet leírásában az, hogy már ismerhető volt Jeruzsálem, és Izrael történelmi pusztulása.
Az eddigi keresztény magyarázatok alapján, az elátkozott fügefa történetéből az következne, hogy mivel Jézus nem tudta csillapítani az éhségét egy gyümölcsérés előtt levő fán, és a fa nem fordult magától termőre, dühében elszárította azt. Vagy az, hogy Izrael gyümölcstelenségének, hitetlenségének a megtorlását mutatja be.
Az viszont igaz, hogy a három éves munkálkodás eredményéül, Jézus gyümölcsöt, termést várt Izraeltől. Lukács így beszél minderről:
"egy fügefa volt valakinek a szőlőjébe ültetve, s odament, hogy gyümölcsöt keressen rajta, s nem talált. erre ezt mondta a vincellérnek: nézd, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni e fügefán, s nem találok vágd ki, miért foglalja a földet hiába az pedig így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem (gyümölcsöt hoz) jövőre, ha pedig mégsem, akkor majd kivágod." (Lk. 13;6,7,8,9,).
Pedig Jézus az utolsó napjait éli a Földön, és már semmi, de semmi sem készteti sem a farizeusokat, sem az írástudókat a gondolkodás-átalakításra. Gyümölcsöt, a Benne való hitet keresi a szövetség népében, mert gyümölcseiről ismerni meg a fát! Ám az a gyümölcsfa, amelyik a kellő időben, megfelelő gondozás mellett nem hoz jó gyümölcsöt, tehát hitet, az bizony beteg fa.
Izrael főpapsága elvetette Jézus tanítását, mint építők a szegletkövet, és ítélte ezzel a szövetség népét Róma pusztítására. Izrael, a vallási vezetők vaksága és süketsége miatt, a Jézust be nem fogadás bűnében maradt. Abban a bűnben, amit így tanít:
"hogy nem hisznek bennem," (Jn. 16;9,). Igen, mert ha hittek volna a tanításában, az Igében, akkor azt teszik, amire az felszólít, hogy szeressétek ellenségeiteket.
Ennek a nemzedéknek ugyanaz a sorsa, mint Jézusé. Ezt így fogalmazza meg az őt sirató asszonyoknak a Golgotára menve:
"Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi történik majd a szárazzal?" (Lk. 23;31,)

A fügefa elszárítását követően, Máté evangéliumában azt kérdezik Jézustól a tanítványok:
"hogyan száradhatott el íly gyorsan a fügefa?" (Mt. 21;20,). Márk evangéliumában Simon-Péter szólítja meg Jézust: "nézd a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt" (Mk. 11;21,). Nem Jézus, hanem Simon Péter ajkáról hangzik el a megátkozás kifejezés. Nem lát mást, mint azt, hogy mestere a Rabbi azt mondta a fának, száradj el, az meg elszáradt.
Bizony a tanítványok semmit sem értettek meg abból, ami körülöttük történt. Még a kérdésük sem arra vonatkozott, hogy miért szárította el Jézus a fügefát, hanem arra, hogy hogyan? Péter sem értett semmit, csak látott és ítélt: a Mester megátkozta a fügefát. Annak ellenére mondta ezt, hogy tudhatta volna: egy fának nem lehet ártani. Mi több, egy fa nem tud mássá lenni, mint az, ami.

Minden átoknak csak az erkölcs területén van jelentősége, mivel minden átkozódó, egy embertársának akar ártani. Akkor is, ha egy állatot, vagy egy tárgyat átkoz el. Az emberről nem is beszélve. Az átok, mint az áldás ellentéte, a gonosz szív terméke. Ezért minden átok, valójában az átkozódónak árt. Azt, hogy Jézusnak, akárcsak a fügefa elszárításához, gonosz lett volna a szíve, semmiképp sem állíthatjuk. Szó sincs arról, hogy Jézus elátkozta volna a fügefát. Ő csak annyit mondott: száradj el! Ahogy a Genezáret taván a szélnek azt mondta: csitulj el! Nem tett mást, mint azt igazolta, hogy a fügefa engedelmeskedik a szavának. Azt igazolta, hogy a természet magától értetődően engedelmeskedik az Isten akaratának. Engedelmeskedik a szél, a tenger, a fügefa.

Ennek alapján a fügefa megátkozásának Jézus viszonylatában való szóhasználata, az események teljes és totális félreértése. A Jézus által bemutatott, csak szeretni tudó Isten félremagyarázása.
Akkor viszont mi lehet az elfogadható, értelmes magyarázata a fügefa elszárításának? Az nyilvánvaló, hogy ezzel a tettével is, tanítani akar valamit. A tanítványoknak arra a kérdésére, hogy hogyan száradhatott el íly gyorsan a fügefa, Jézus azt válaszolja, hogy
hit által. Sőt! Ha hited van, a hegynek is parancsolhatsz. "Ámen, mondom nektek, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg, hanem ha azt mondjátok a hegynek: emelkedj fel és vesd magad a tengerbe, az is megtörténik." (Mt. 21;21,)

Jézus a hit erejét, fontosságát, nélkülözhetetlenségét több tanításban is példázza:

"Ámen, mondom nektek, ha annyi hitetek lesz, mint egy mustármag és azt mondjátok ennek a hegynek: menj innen amoda, elmegy és semmi sem lesz lehetetlen nektek." ( Mt.17;20,).

"ha csak akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a szederfának: szakadj ki gyökerestül, és eressz gyökeret a tengerben, szót fogadna nektek,"
(Lk.17;6,)

"és (ezt) mondta neki: állj fel és menj, a hited megmentett (megtartott) téged."
(Lk.17;19,)

" - minden lehetséges annak, aki hisz,"
(Mk.9,23,)

A fügefa elszárításában, Jézus a kételkedésmentes hitnek az erejét mutatja be. Annak a hitnek az erejét, amit ha a természet jelenségein túl, az Atya küldöttébe, a testet öltött Igébe, Jézusba vetsz, akkor a Benne való hited által a szellemedet, az örök életre mented meg. Jézust azért küldte az Atya, hogy mindazok, akik a tanítása által hisznek benne, azok már itt és most örök életet nyerjenek. Azt, amit János evangéliuma hallatlan bőséggel közvetít a következőképpen:

3.18.
Aki hívő lesz (hithűségbe jut) nem kerül ítéletre, aki (netán) nem hisz, (nem lesz hű) már ítélet alá esett, mivelhogy nem hitt (hűn) a világra jött Isten egyetlen Fiának nevében.

5.24.
Ámen, Ámen mondom néktek: hogy aki az én szavamat hallja, és hisz annak, aki engem küldött, (világ)korszakra szóló élete van, és nem megy ítéletbe, hanem átment a halálból az életbe.

6.35.
Jézus (ezt) mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere, aki énhozzám jön, nem éhezik többé és aki hisz bennem, (hithű lesz hozzám), nem szomjazik meg soha,

6.40.
mert ez az Atyám akarata, hogy mindenki, aki a Fiút nézi és aki hisz benne, világkorszakra szóló (aioni) élete legyen és föltámasszam őt az utolsó napon.

11.25.
Jézus ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog,

A terméketlen, vagy 'elátkozott' fügefa története, nem Jézus megéhezésének és a gyümölcstelen fa elszárításának Izraelre való kivetítése. Nem az Ó szövetségben oly sűrűn előforduló, haragos Isten átkozódása. Nem az Izraelre váró szörnyű végzet megjelenítése. Nem, mert Jézus földi életének beteljesülése, Izrael egészének, az Isten szövetségének a története. Jézus testi halála és életre kelése között - péntek délutántól, vasárnap reggelig - két nap telik el (nem három). Furcsa módon a Jelenések könyve szerint, ami az Istennél egy nap, az a Földön ezer esztendő. Ahogy Jézus két napig, úgy Izrael kétezer esztendeig volt a tetszhalál állapotában.
Jézus azt mutatta be, hogy a hit erejével el lehet szárítani egy fügefát. Ám, ahogy a tengerbe lehet parancsolni a hegyet és a szederfát, úgy lehet a Jézusba vetett hittel, egy aión elmúltával, újból élővé tenni a FÜGEFÁT!



Vissza az odal tetejére

FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2018.03.16-án.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe