JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


Dombi Feri bácsi véleménye az életközösségröl

LELEPLEZŐ

Részlet a Dombi Feri bácsi tanítását tartalmazó hanganyagból, melynek címe: Életközösség - Bokor, reinkarnáció- megtérés.
Elhangzott 1998.11.05-én.

"Mivel tanulni akarok attól és azoktól, akiket Isten után a legnagyobb tekintélynek fogadok el, ezért leírom azokat a gondolataimat, amelyekre pontról-pontra cáfolatot várok az engem tanítani vállalkozó testvérimtől.
Kezdem hát:
Véleményem szerint a Földön az életközösség embertelen, Istentelen, és természetesen Jézustalan.
Embertelen szó alatt értem mindazt, amit sem józanésszel, sem Jézussal, nem lehet igazolni.
Istentelen szó alatt értem. Isten kifejezett kinyilatkoztatott parancsainak ellene dolgozásának.
Jézustalan szó alatt értem. A benső szabadságnak azt a föladását, amely a Szent Lélek hatékony működésének feltétele.

Embertelen: igen, mert azok, akik úgy gondolják, hogy életközösségben jobban kitudják bontani benső világuk értékeit, -feltételezve jó szándékukat,- abban a tévhitben élnek, hogy egy Isten képére teremtett ember kívülről képes olyan hatásokban részesülni, kívülről kap olyan lehetőséget, amelytől belül, lelke mélyén nagyobb szeretetre tudják nevelni. Vagyis azt gondolják, hogy lehet valakit erkölcsileg kívülről jóvá, vagy rosszá nevelni. Holott embernek lenni annyit is jelent, hogy a lelkiismeretre hallgatva tenni azt, amit jónak lát valaki és nem tenni azt, amit nem lát jónak. Tudatlanul senki nem lehet sem erkölcstelen, sem erkölcsös. Erkölcsi nevelés nem létezik. Csak erkölcsi önnevelés van.
Embertelen azért is, mert az, amit neki kellene megtennie, a faj és önfenntartás ösztönén túl, a benső békére látást, a gondolkodás-átalakítás felvállalását a jézusi evangéliumok alapján, mások magatartásától, másoknak önmagához való hozzáállásától teszi függővé. Minden különösebb megerőltetés nélkül képes másra átruházni azt a felelőséget, amely saját benső szabadságának megnyugvásához szükséges.

Istentelen a földön az életközösség:
Mert Isten, e két paranccsal indította útnak az embert: "Sokasodjatok és szaporodjatok", másik "hajtsátok uralmatok alá a Földet!"
Az életközösségben a sokasodás és a szaporodás, ahogy azt az emberi természet diktálja, inkább akadály, sem mint kívánság. Nincs olyan életközösség a világon, ahová azért mennének az emberek, mert ott jobban lehetne szaporodni. Ami pedig a földet az uralkodás alá hajtást illeti, hát e téren egyszer olyan kényszerhelyzetbe kerülnek az életközösség lakói, hogy kénytelenek egymáson uralkodni, vagy előbb-utóbb megszűnik a rend.
Ezt kivétel nélkül minden eddigi életközösség igazolja, és összekeveri a Földet a Mennyországgal az, aki a jövőt másképpen képzeli. Mert csak képzeli. Nem csupán arról van szó, hogy az engedelmeskedtetésnek valamilyen formáját szükségszerűen vállalniuk kell a tagoknak, és ha nem teszik, akkor nyugodt lelkiismerettel odébb állhat, hanem mindezt értelmetlenül, Isten nevében kell vállalni.

Jézustalan az életközösség:
Miután Jézus a Szentháromság világából hozzánk jöttében, kiüresítve önmagát egyházat alapított, az elmúlt 2000 évben Jézus egyházát elsődlegesen azoknak sikerült a legembertelenebb intézménnyé formálni, akik életközösségekben élték életüket, és élik ma is. Ha máról - holnapra megszűnnének a szerzetesrendek, egyszerre szétesne Jézus egyházában az a sátáni erő, amely ma ezt az intézményt ebben a formában fenntartja.

Mi hát a megoldás?
Vissza a Bokor szerinti forráshoz! Vissza az első, a második, a harmadik kötelék szentségéhez.
E kötelékek természetes következménye automatikusan az a vagyonközösség, amelynek magja minden normális házasságban természetes.
Vissza ahhoz a Bokor szerinti forráshoz, amelyet azok, akik életközösségekben élnek, éppen életközösségeik hatására szükségszerűen, törvényszerűen elhagytak.
Ha az előbb említett hármas köteléket újra visszaállítjuk, akkor azok a természetes életközösségek, amelyeket házasságnak nevezzünk, és amelyben a vagyonközösség magától értetődik, előbb-utóbb meg fogják találni közösségükben azt, vagy azokat a házaspárokat, akikkel bővülhet a vagyonközösség. A mindent odaadás nagyon helytelen megfogalmazása a Jézusi magatartásnak.
Az "adtam-e ma többet, mint tegnap" kijelentéssel ugyancsak bajba kerül az, akinek már csak egy gatyája van. Mert komolyan vette az előbbi kijelentést. Nem az kell Istennek, amim van, hanem az, akik vagyunk. Magamat kell adnom! A hármas kötelék ebben óriási segítség. Magamat minden nap adnom kell, de a magaméból soha nem adhatok oda mindent.
Ha naponta megbeszélem Istennel mi a teendőm. - első kötelék - Ha van valaki, akivel ezeket a beszélgetéseket rendszeresen kontrolálom, - ez a második kötelék - ha van egy közösségem, amelyről tudom, hogy legalább annyira szeretnek engem, mint én őket, és ott nyitott könyv vagyok, akkor elmondhatom, hogy jézusi életet élek."



FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2018.03.16-án.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe