JÉZUS HANG-JA TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉGE


A tartalomhoz

Főmenü:


Bünbánat és szabadság

Gondolkodás-átalakítás > SZABADSÁG

"Így szólt tehát Jézus a benne hívő zsidóknak: ha ti megmaradtok az én szavaimban, valóban a tanítványaim lesztek, és megismeritek a való(igaz)ságot és a való(igaz)ság megszabadít titeket.
Így válaszoltak neki: Ábrahám magva (ivadéka) vagyunk, és senkinek rabszolgái nem voltunk soha, hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek ?
Jézus pedig így válaszolt nekik: Ámen, Ámen mondom néktek, hogy mindenki, aki bűnt tesz, rabszolgája a bűnnek, a rabszolga pedig nem marad a házban a (világ)korszakra, a fiú marad ott a (világ)korszakra. Ha tehát a fiú titeket szabaddá tesz, valóban szabadok lesztek." János8.31 - 36.

"de én a való(igaz)ságot mondom nektek, hasznosabb nektek, hogy én elmegyek, mert ha nem mennék el, a Segítő (Védő) egyáltalán nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok, és amikor Ő eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről. A bűnről: hogy nem hisznek bennem, az igazságosságról pedig, hogy az Atyához megyek és többé nem láttok engem, az ítéletről pedig, hogy e világ fejedelme el van ítélve. "János16.7 - 11.

36/3816.
Kérdező:
Bűnbánat és szabadság.
"Kedves Barátom!
A bűnbánat szükséges ahhoz, hogy valaki olyan önismeretről tegyen tanúságot, amelyben egyben gyógyító erő is rejtőzik. A bűnbánat alapja az, hogy lelki sebeket hordoztok, és ezt legalább önmagatok előtt beismeritek!
Minden bűn szeretetlenség, vagyis hiány! Nem Isten-hiány, hanem Isten-látás, Isten tudomásul nem vételéből fakadó hiány. Isten-hiány soha nem létezik! Isten nem tud hiányozni sehonnan, mert Isten oldaláról nézve ez képtelenség. Isten sem tudja megtenni azt, amit egyetlen teremtmény sem tud megtenni. Azt, hogy egyszerre legyen, és ugyanakkor ne legyen! Isten az örök VAN!
Hiány csak a teremtény oldaláról nézve lehetséges! Amikor azt mondjátok, hogy a bűnben nincs az Isten, akkor ezt csak azért mondhatjátok, mert, bár tudtok Isten kívánságáról veletek kapcsolatban, de nem akarjátok tudomásul venni, hogy Ő azonos kívánságával, nem akartok tudni Isten
jelenlétéről! Nem akarjátok tudni, hogy mindenütt ott van, s úgy gondoljátok, hogy tagadással meg tudjátok könnyíteni, esetleg meg is tudjátok szűntetni a születésetekkel vállalt felelősségeteket.
A bűn által azt akarjátok elhitetni magatokkal, hogy az a természetetekhez tartozik, s nem akarjátok elfogadni, hogy éppen a természetetek ellen cselekedtek akkor, amikor bűnt követtek el.
A bűn nem tartozik a szellemi teremtmények természetéhez. Ellensége annak! Amint a testi betegség nem része a testi egészségnek, hanem ellensége annak, úgy a lelki betegség, tehát a bűn is, nem része, hanem ellensége a lelki egészségnek.
Amit ti 'gyarlóságnak' neveztek magatokra, vagy másokra vonatkoztatva (másokkal kapcsolatban sem elmarasztaló, sem felmentő erkölcsi ítéletre nincs jogotok egyszerűen azért, mert nincs, és soha nem is lehet elégséges ismeretetek erre vonatkozóan), nem más, mint ködösítés. A 'gyarlóság' hangoztatásában több van, mint a megértés elvárása másoktól felétek, illetve mások felé tőletek! Van abban 'beleegyezés' is! Van abban igazságban rögzültség is. És éppen emiatt veszélyes, mert megnehezíti azt, hogy felismerjétek: állapotszerűen rászorultok az irgalomra! Ez nagyon veszélyes a következménye miatt is. Csökkenti bennetek az egymás iránti, és magatok iránti irgalom felvállalását! Igen, mert akiről azt mondjátok, hogy valaki gyarló, akár önmagatokra vonatkoztatjátok, akár másra, nem léptek át az igazság rendjéből az irgalom rendjébe, és szinte magától érthetőnek gondoljátok, hogy igazságos dolog, méltó az illető a bűnbocsánatra. Nem! Az igazság rendjében erre senki sem méltó! Az igazság rendjében nullák vagytok! Szinte ördögi rafinériával eljutottatok egészen oda, hogy inkább vállaltok áldozatot, áldozatok bemutatását, mint irgalmasságot, pedig Én, Jézus, nagyon tisztán és nagyon félreérthetetlenül mondottam: 'Irgalmasságot akarok és nem áldozatot (Máté 9:13)!'
A bűn lekicsinylése nem jár együtt Isten szeretetének, irgalmának, jóságának növekedésével a lélekben. A kettő nem áll okozati kapcsolatban egymással!
A bűnbánat tehát azért szükséges, hogy egyértelműen belássátok, hogy állapotszerűen irgalomra szorultok. Nincs tehát senkivel szemben jogotok a 'fejmosásra'! Erre szólítlak fel benneteket Én, a lábmosó Jézus, életem példájával és tanításom egyértelműségével!
A bűnbánat elétek állítja, tudatja veletek azt a bűnötöket, amelyet magatokkal hoztatok: az önzést, és a felelőtlenséget. Ennek a lehetőségét nem lehet szertartásokkal megszüntetni! Ennek a lehetősége éppen olyan állapotszerű, mint annak lehetősége, hogy szabaddá váljatok.
Ennek felismerése, a szabadság alapja. A szabadság másik neve a bennetek hatékonyan működni képes Szentlélek! Ezért a lélek szabadságát nem odaadni kell Nekem, hogy a szeretetre formáljam tudatotokat, hanem elfogadni, elfogadnotok kell Tőlem, hogy a szeretetre tudjátok formálni tudatotokat! Tehát azért kell kérnetek és elfogadnotok, hogy meg tudjátok valósítani azt, amire a bennetek élő Isten Lelke, önmagában képtelen, mivel csak ti vagytok képesek, a bennetek lévő Lélek által! Tehát azt, hogy vállalni tudjátok gondolkodásotok átalakításának folyamatát, a bennetek hatékonyan működni akaró Lélek erejével!
Az, aki úgy gondolja, hogy akkor szabad, ha rosszat is tehet, az nem ismeri a mennyek országának szabadságát! Nem ismeri Isten szabadságát, amelyet meg akar osztani szellemi teremtményeivel. E szabadságot csak az ismerheti, aki éli! Csak az tudja élni, aki elhiszi, hogy e szabadság létezik! Az erkölcsi rossz, a bűn, mindig lemondás erről a szabadságról. A választási lehetőség nem hordja magában a szabadság tartalmát, a Szentlélek hatékony erejét. A választási lehetőség nem más, mint lehetőség e szabadság hitben történő elfogadására, illetve, az erről való lemondásra. Amint az előző imádban már mondottam, a megváltás lényege éppen az, hogy a szabadságról történő lemondás, itt a földön, korrigálható, akárhányszori, míg a földi halál utáni életben erre nincs lehetőség! Az ott történt döntésetek alapján nincs mód arra, hogy egyik létállapotból átmehetne valaki a másik létállapotba (Lukács 16;26).
Ennek egyszerű magyarázata az, hogy a földi életen túli életben Isten nincs jelen rászoruló módon senkiben! Tehát nincs jelen olyan módon, hogy rászorulóként szeretni tudd ŐT! A halál utáni életetekben tehát csak Istennek van módja arra, hogy kimutassa irántatok megélt szeretetét, míg arra, hogy ti kimutassátok Isten iránti szereteteteket, csak a földön van lehetőségetek, ha már egyszer az önzést és a felelőtlenséget választottátok az odaadottságotok helyett! Boldogságotok pedig nem azon múlik, hogy mennyire szeret benneteket az Isten, hanem azon, hogy ti mennyire szeretitek Őt! Igazán nincs is más bűn, mint az eredeti bűn, és nincs is más szabadság, csak a bennetek hatékonyan működni képes Szentlélek jelenléte, vagyis az Isten szabadsága teremtményeiben. Amikor tehát bűnt követtek el, akkor visszakapcsoltok eredeti bűnötökre, s amikor bűnbánatot tartotok, akkor felvállaljátok,
hitben elfogadjátok azt a szabadságot, amely által Isten Lelke általatok, veletek és bennetek mindenre képes, a mi jó és szent.
Ez azt is jelenti, hogy számotokra nem az a legnagyobb tragédia, ha bűnt követtek el, hanem az, amikor kimagyarázzátok, megmagyarázzátok magatoknak azt, hogy az a szabadság, amely a Szentlélek hatékony működése bennetek, amelyet csak a hit növekedésével lehet egyre jobban megtapasztalni, nem szükséges. Nem, mert a 'gyarlóság' hangoztatásával elhitetitek magatokkal, hogy jogotok van arra, igazságos dolog az, hogy bocsánatot nyerjetek. Ez az igazi tragédia! Megfeledkeztek arról, hogy az Én evangéliumaimban csak kétféle bűnt ismerek. A bűnbánatra vágyó lélek botlását, és a Szentlélek elleni bűnt. A 'gyarlóságból' vétkezés hangoztatása lényegében nem különbözik a Szentlélek elleni bűntől!
Bár a lélek szabadsága egyénekben igazolja, mutatja meg a Lélek hatékony működését, de a Szentlélek mindenkor
kapcsolatokban működik. Ez azt jelenti, hogy nem létezik olyan közösség, amely ne vágyna szabadságra! A közösségekben lévő szabadság utáni vággyal azért van baj, mert az egyének, nem vállalva a megfelelő nyitottságot, nem vállalva az Általam annyira fontosnak tartott gondolkodásátalakítást, szabadság alatt nem a Szentlélek hatékony működését értik, így vérszegény, erőtlen az egyénekben működni vágyó Szentlélek hatékonysága. Sőt! Mivel nem magatokban várjátok e szabadság megvalósulását, hanem a magatokon kívüli világ eseményeitől, ezért azt gondoljátok, hogy az a szabad, aki azt teheti, amit akar. Tehát csak a formai szabadságnál horgonyoztok le. Annál a formai szabadságnál, amelynek a tartalma nulla!
Egyik legnagyobb költőtök, anélkül, hogy valójában tudta volna, mennyire a lényeget fogalmazza meg, bizony az Általam most elétek tárt szabadságot írta le, amikor ezt írta: 'Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom életem, szabadságért feláldozom szerelmem!' Ezt normális ember, szellemi lény, csak akkor mondhatja, ha a lelkében lángoló vágy a szabadság után több, mint a földi életben megfogalmazott formai szabadság, mérhetetlenül több, mint választási lehetőség, több, mint a mulandóság, több, mint bármilyen teremtményi kapcsolat! E szabadságot csak az tudja elfogadni, aki hisz benne! Hit nélkül nem létezik! Nem, mert a hit nem más, mint a bennetek lévő Isten ereje! Hited akkora, amennyit Isten erejéből befogadtál magadba!
E hitet értelmed segítségével, és nem az elhatározások gyakoriságával tudod növelni. Tehát az a szabadság, amelyet a benned hatékonyan működő Isten ereje jelent, az átélt imádság, elmélkedés, amely mindig arra törekszik, hogy az evangéliumaimban fellelhető tanításommal és a józan ésszel szinkronban legyen, ezáltal válik egyre jobban megtapasztalható valósággá!
Csak ott lehet a bűnbánat Isten előtt kedves, csak ott lehet a szabadság Isten által helyeselt szabadság, ahol a kettő együtt jár. Ahol nemcsak azon van a hangsúly, hogy a bűn egy esemény, szeretetlenség, hanem és főleg azon, hogy a szabadság állapotszerű lehetőség a bűntől való megszabadulásra. Csak az a bűnbánat kedves az Isten előtt, amelyben a bűnös egyre nagyobb mértékben részesül bűnbánata által Isten szabadságában! Ahol nem ez van, ott Isten szemében mindig hamisítás, önámítás történik!
Mint tudod, az Én nevem: Isten a Szabadító! Ha tudod, hogy állandóan irgalomra szorulsz, és ennek az irgalomnak elfogadója, megélője és hirdetője vagy, akkor annak a nyitottságnak kerülsz birtokába, amely nyitottság a lelki fejlődésnek mindenkor nélkülözhetetlen feltétele!
Megáldalak a BENSŐ SZABADSÁG LELKÉVEL!"




Vissza az oldal tetejére




FŐOLDAL | Gondolkodás-átalakítás | TANÍTVÁNYOK | LELEPLEZŐ | ÖRÖMÜNNEP | Párbeszéd-ima | KAPCSOLAT | Oldaltérkép


Az oldal frisítve 2018.03.16-án.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe